Kérdés: „Kisfiam másodikos. Már amikor iskolába ment, felmerült bennünk, hogy egy év halasztást kérünk, hiszen áprilisi születésű, s így olyanokkal kell majd együtt járnia, akik nála, mivel már az előző év júniusában, júliusában vagy őszi napjaiban betöltötték hatodik életévüket, majd egy évvel idősebbek, sokan jó fél évvel. Ő meg még nagyon játékos is volt. De akkor a nagyszülők hallani sem akartak erről és végül is meggyőztek minket, elsősorban a férjemet, hogy írassuk be a gyereket, ne legyen „évvesztes”. Már elsőben úgy láttam, hiba volt, hogy engedtük. Aztán most a másodikban még fáradtabbnak találom és szeretném kérni – tudom, hogy erre van lehetőség –, hogy iskolalátogatási bizonyítvánnyal tegyék lehetővé számára a második év megismétlését. Most már a férjem is egyetért velem újra, de a nagyszülők, bevonva a sógorokat és sógornőket is, mindennek elmondanak és lehordanak minket, mondván, hogy tönkretesszük a gyereket, kivesszük megszokott környezetéből stb. Éles viták folynak a családban. Néha magam is egy kicsit elbizonytalanodom. A tanító néni, aki szereti és segíti a gyereket, egyetért velem, pártfogolja az évismétlést. Mi az igazság? Jó vagy rossz ez egy gyerek számára, a mai tapasztalatok szerint? Én szülőktől, akiknek a gyereke így ismételt évet, csak jót hallottam róla.”
Válasz: A szülőknek és a tanítónőnek van igaza: ebben az esetben az évismétlés egyértelműen javasolt, a tapasztalatok szerint ebből a gyereknek semmiféle kára nem származik (még akkor sem, ha természetes gyermeki módon nagyon is ragaszkodik az osztályközösséghez, amelyből „kitépjük”). Ellenkezőleg: már néhány hét után ki szokott derülni, hogy a gyereknek – a mi mai iskolai körülményeink között – éppenséggel erre volt szüksége, hogy testileg és lelkileg jól érezze magát és megindulhasson fejlődése valódi kortársai között. (Ebben az életkorban három hónap még jól mérhető fejlődésbeli különbséget jelent, s valóban nagy nyomás lehet, ha valakinek nála jó fél évvel vagy majdnem egy évvel idősebb gyerekekkel kell együtt haladnia és teljesítenie.)
A bukás nélküli évismétlés, melyet a szabályozás lehetővé tesz, a szülő kérésére, a gyerek számára, mai tapasztalataink szerint csak jó, csak hasznos.
Ahogy a felmentés esetén sincs szó évveszteségről, hanem a gyerek szempontjából nézve évnyereségről (még egy évet nyert a játékhoz, ami számára ebben az életkorban a legfejlesztőbb tevékenység), úgy az évismétlés sem veszteség, hanem nyereség a gyerek életében. Ez teszi lehetővé, hogy kifejtse meglévő képességeit – míg a túl korai iskolakezdés miatt sok gyerek az iskolázás egész időszakában képességei alatt fog teljesíteni.
Természetesen kiderülhet, hogy bizonyos dolgok a gyereknek saját kortársai közé kerülve is nehézséget okoznak (írás, olvasás, számolás…). Ilyen esetben mindenképpen ki kell kémünk a szakember véleményét, hogy nincs-e további teendőnk is. De az évismétlés ilyenkor is helyénvaló.
Nők Lapja 1996/28. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
