Valahol Bombay előkelő negyedében élt egyszer egy mesébe illően gazdag imám, úgy hívták Aga kán, aki tizenötmillió hithű muzulmán szellemi vezetője volt. Ha úgy hozta a kedve, londoni lakosztályában időzött a Ritz Szállóban, máskor franciaországi kastélyába ruccant át népes családjával. Ugyanis négy szép felesége volt, köztük egy olasz balerina, akitől fia született. A gyereket Alinak nevezték el.

Ali kán idővel észbontóan vonzó férfivá cseperedett. Csak a legveszélyesebb sportokban -úgymint repülés, oroszlánvadászat, bomba nők- lelt élvezetet, de ezekben aztán szorgalmasan gyűjtötte a trófeákat. Saját maga terített le hét tigrist, három oroszlánt, húsz leopárdot, és minden számításba jöhető szépséget az ágyába vitt. Hódító férfiasságának és hódító gazdagságának nő nem tudott, nem is akart ellenállni.

Huszonhárom évesen Lord Cruston lányába habarodott bele. Joannak királyi vér csörgedezett az ereiben, kivételes szépségnek számított, ám – fájdalom- akkor már a Guinness-örökös felesége volt, mi több, egy szőke kisfiú édesanyja.

De az ifjú arszlánt nem olyan fából faragták, hogy holmi akadályok elől megfutamodjon. A partin, ahol megpillantotta álmai kék szemű asszonyát, lazán áthajolt az asztal fölött és halk, szenvedélyes hangon megkérdezte a ladyt: „Drágám, hozzám jönne feleségül?” A végzet asszonya jót kuncogott ezen a huszáros leánykérésen, nem is sejtve, hogy pár hónap múlva válása krónikájával lesz tele a pletykasajtó. Mert Ali addig-addig küldte tonnaszám szerelme vörös rózsáit, míg a világszép asszony ki nem mondta a boldogító igent.

De se a házasság, se a szerelem nem volt képes kioltani vadászszenvedélyét. Változatlan intenzitással vetette magát a dolce vitába meg a nőügyekbe. Ez különösen a második világháború idején – amikor az angol titkosszolgálatnak dolgozott – életveszélyes passziónak számított, mert a németek is tudták, hogy Oroszlánszívű Alinak egy gyengéje van, a nők, a szebbik nemnek soha nem tudott ellenállni, igaz ők se neki.

Rebesgették, hogy zsenge korában elsajátította a szeretkezés ősi, arab fortélyait és az ágyban csodákat művel. A pletykasajtó imádta, mert Ali szerelmi körhintáján mindig új meg újabb szépségek tűntek fel. Sőt a hölgyek mintha hivalkodtak volna azzal, hogy a jó sors a barna bőrű Casanova karjába vezérelte őket. Az emancipált ötvenes években járunk, mikor senki nem csinál titkot abból, hogy férjhez menés előtt presztízsnövelő ajánlólevél, ha Ali baba fantáziát lát benne.

1949. május 8-án Rita Hayworth filmsztár és Ali Khan herceg egy párizsi bikaviadalon (Fotó: Keystone/Getty Images)

Egyébként mivel magyarázhatnánk, hogy társasági hölgyek se restelltek dicsekedni, milyen szívdöglesztő hatással voltak rá. „Ott ült velem szemben – nosztalgiázik egyik ex-szerelme – és egyszer csak azt vettem észre, hogy merőn bámul. A szeme se rebben, de az orrcimpái remegnek. Esküszöm, így volt! Remegett az orrcimpája, mint Rudolph Valentinénak a némafilmekben. Tetőtől talpig zavarba hozott.”

Még a mindig makulátlan fehér kesztyűt viselő, disztingvált Grace Kelly sem felejti ki memoárjából a nagy találkozást. Tőle tudjuk, hogy Ali személyi titkára külön listát vezetett a régi kedvesek születés- meg névnapjáról. És évek múlva is mindenkinek pontosan küldte – levél kíséretében – a hódolat virágait. Az ilyen figyelmes férfiak a nőknél persze hogy toplistásak, hiszen oly kevés van belőlük.

És ez csak egy volt a kán elévülhetetlen érdemei közül. Mert egyebek mellett rendkívül szellemes társalgó volt, nagyvonalú, nagystílű, nagy lábon élt, de annyira, hogy az már a kedves papának is sok volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy playboy fiacskája ne szórhasson szét egész vagyont kitevő összeget egyetlen éjszakán. Ám a nők változatlanul tapadtak rá, mint légy a papírra. Aranyifjú haverja aggódásba csomagolt irigységgel jegyezte meg: „Az a baj Alival, hogy szexmániás. Ha néha megálljt tudna parancsolni, nem lenne semmi baj. De ő szemrebbenés nélkül egyszerre vesz üldözőbe hármat-négyet. És micsoda nőket! Nem holmi libákat, hanem a disztingvált, első osztályú felhozatalt. És ezzel rengeteg ellenséget szerzett már magának a felső tízezer köreiben.”

Ali kánt mélyen sértette, hogy az újságírók csak per fekete hercegnek merészelték nevezni. Egyszer cinikus kedvében azt mondta, úgy törleszt a fehéreknél, hogy elszereti tőlük a legjobb husikat.

Ráérő idejében – ha épp nem tenyészlovaival, autóversenyzéssel vagy nőkkel volt elfoglalva -másik passziójának, a házimozinak hódolt. 1948 nyarán már a harmincnyolcat taposta. Luxuskéglije mozivásznán ekkor pillantotta meg az ügyeletes sztár, Rita Hayworth igéző bájocskáit. Rita búgó hangon énekelt, igaz, utóbb kiderült, hogy a csábhang egy profi énekesnőhöz tartozott, de ez mit sem változtatott a végzetes vonzalmon. Ali huszadszor is megnézte a filmet, és eldöntötte, ez a nő kell neki. Hódító terve készen állt. Megkérte az elképesztően dundi, folyton pletyka- és férfiéhségben szenvedő Elsa Maxwellt, intézze el, hogy Ritával találkozhassanak. Elsa ugyanis azokról a fantasztikus partikról volt híres, melyeket mindig más kontójára rendezett, ám összejött a fél világ, volt miről írnia egy-két hétig pletykarovata hasábjain.

A Szerelemistennő jó órás késéssel érkezett a vacsorára, fehér, lenge, görögös ruhába csomagolva, hogy érvényesüljenek bronzbarnára sült idomai. Megállt a lépcsősor tetején, lángvörös sörényét hátravetette, hadd ragyogjanak nyakában a drágakövek, majd egy lépéssel besétált a szerelmes kán életébe. A megbabonázott férfi nem is tágított mellőle egész este. Részéről ez szerelem az első látásra volt, Rita részéről legkevésbé sem. Éppen depressziójából próbált kikecmeregni. Onassis és az iráni sah versenyben vigasztalták. Ám az istennő vigasztalhatatlan volt azok után, hogy házassága a filmrendező Orson Wellesszel zátonyra futott.

Orson a csupa báj, csupa szexepil, csupa kellem Ritából megpróbálta elővarázsolni az ő szép és okos Pygmalionját. Igyekezett Bájocskát kikupálni, de nehezebben ment, mint remélte, hát felhagyott vele. Szakítottak. Ettől lett az asszonyka depressziós. Mert nem volt ő nehézfejű, csak hát nehéz élete volt.

Papája – akinek szenvedélyes, spanyol vér csörgedezett az ereiben -tizenkét évesen kivette az iskolából, táncost faragott belőle, végighurcolta Kalifornián, lebujokban adták számaikat elő, majd a tizenhét éves Ritát átjátszotta egy filmgyári hiénának abban a reményben, hogy az majd úgymond egyengeti a karrierjét.

Judson ki is harcolta a hétéves szerződést a Columbiánál, de előtte vörösre festette a csinibaba loboncát, kitalálta az imidzsét, a nevét, egyre testhezállóbb ruhákba bújtatta, végül elvette feleségül. De a happy endből nem lett semmi, mert menedzseri buzgalmában odáig ragadtatta magát, hogy a megszeppent bomba nőt nagy és még nagyobb hatalmú stúdióvezetők ágyába tuszkolta, akik – úgy, mint ő – a karrierjét voltak hivatva egyre magasabbra lendíteni.

Végül eljött a jóságos Orson. Ám a kreol bőrű, igéző szemű Bájocska hiába volt szebb az életben, mint a filmeken, kikupált dámát ő sem tudott elővarázsolni belőle. A többit tudjuk.

Ali kán nem erőltette a dolgot. Beérte azzal, hogy észbontó és tud flamencót táncolni. Szokása szerint hamarosan meg is kérte feleségül. Rita előbb nemet mondott, majd igent.

A kettő között annyi történt, hogy luxuslakosztályában megjelent egy jósnő, és azt olvasta ki a tenyeréből, hogy élete legnagyobb szerelme előtt áll. A jósnőt vélhetőleg Ali távirányította Rita lakosztályához, de a svindli bejött. A filmsztár ettől kezdve babonásan hitte, hogy a Végzet akarja ezt a házasságot.

Igaz, Ali még nem vált el Joantól, de Aga kán már megelégelte a dolgot, közbelépett és felgyorsultak az események. Magához rendelte őket és parancsba adta, hogy gyors válással, esküvővel rohamléptekben szálljanak ki a pletykarovatokból.

A nemes imám busás feleség- és gyermektartásra kötelezte fiát, Joan meg igazi ladyre valló méltósággal tűnt el a színről. Persze, az ősz atya azt nem sejtette, hogy Rita alkalomhoz illő, decens kosztümje alatt már egy megfogant kisbaba lapul, így a kérdés, hogy hajlandó-e igent mondani pusztán akadémiai. Szegény Ritának ugyanis volt egy abortusza, amibe kis híján belehalt, nem akart újból kockáztatni. És gondolnia kellett Rebecca lánya jövőjére is, aki Orsontól született. A szerelmes kán százötvenezer dolláros nyakéket kapcsolt Bájocska hattyúnyakára mielőtt kétszer is oltárhoz vezette, előbb európai, majd muzulmán szokás szerint.

Ilyen grandiózus partit nem látott még az öreg Riviéra! A futballpályányi úszómedencét parfümmel töltötték fel, virágból font koszorún dobták bele nevük kezdőbetűjét. Yves Montand énekelt, hatszáz üveg pezsgő, több hegységnyi sütemény és kaviár fogyott. Történt mindez 1947. május 27-én.

Decemberben, egy előkelő svájci klinikán Rita édes kislánynak adott életet. Jázminnak nevezték el. Alig repült el pár boldog hónap, a sasszemű Aga kán már látta, hogy a fiatalok házassága menthetetlenül kudarcra ítéltetett. Rita naivan úgy képzelte, hogy kacsalábon forgó palotáikban boldogan élnek, míg meg nem halnak, mint a filmeken. Hogy a magas méltósággal kötelezettségek járnak, az eszébe se jutott. Nagyjából így volt ezzel Ali kán is. Semmi okot nem látott arra, hogy változtasson extravagáns életstílusán, amivel nemcsak apját bőszítette fel, hanem az egyre gyakrabban méltatlankodó híveket is.

Aga kán teremtett átmenetileg rendet. Alit és Ritát elküldte, látogassák meg az afrikai muzulmán testvéreket. Ali-boy lelkesen teljesítette feladatát, de ugyanilyen lelkesen szakított időt liezonjaira is. Nem csoda, ha folyton veszekedtek. És egy éjszaka, mikor légyottról settenkedett haza, a megalázott Ritának hűlt helyét találta.

Ali az épp ügyeletes filmcsillaggal vigasztalódott, majd egy topmodellre cserélte le megunt barátnőjét apja és a hívek őszinte döbbenetére. Ám ő volt csak igazán meglepve, amikor szeretett apja halálának másnapján felbontották a végrendeletet.

Az ügyvéd rezzenéstelen arccal olvasta fel, hogy Aga kán az 1300 éves családi hagyomány értelmében az imám megtisztelő posztjára nem őt, hanem Karim fiát jelölte. Kimondatlanul is ott lebegett a levegőben, hogy a playboy megméretett és könnyűnek találtatott.

Ali megpróbálta összeszedni magát. Kézcsókkal köszöntötte az új imámot, de a nyilvános megaláztatást kiheverni nem tudta soha.

Nagy Emőke

 Nők Lapja 1995/49. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images / Ali Kán herceg és Rita Hayworth amerikai színésznő esküvője 1949. május 27-én a franciaországi Vallaurisban