Mi hiányzik gyerekeinknek ahhoz, hogy igazi gyerekkoruk, érzelmi biztonságot és egy egész életre tápláló emlékeket adó gyerekkoruk legyen? A haszontalan dolgok hiányoznak! A haszontalan együttlétek. Együttlétek valamelyik szülővel vagy a szülőkkel, vagy a szűkebb vagy tágabb családdal. Együttlétek, amelyeknek nincs célja.

A haszontalan dolgok hasznosságáról szeretnék beszélni. Azokról az együtt töltött időkről, amikor éppen nem neveljük és nem fejlesztjük a gyereket. Amikor nem kérdezzük meg, hogy mi történt az óvodában, amikor nem neveljük szépen-evésre, nem rakatjuk el vele a ruháját – hanem csak úgy, együtt vagyunk. Mondjuk: alkonyodik és mi üldögélünk az asztal körül – nemrégiben kakaóztunk vagy teáztunk, és halkan beszélgetünk. Nagy telekről mesélünk, amikor nekünk, akkor még kisgyerekeknek nyakig ért a hó, vagy az ő születéséről, mi történt ekkor velünk és a kórházban, hogyan hoztuk haza egy kosárban, vagy a saját gyerekkorunkról, az ő nagyszüleiről és a mi nagyszülőinkről; életekről, amelyek kitágítják látókörét térben és időben, miközben az összetartozás érzését keltik fel benne… Nem „fejlesztő” játékokat játszunk, hanem „butáskodunk” – dögönyözzük és csiklandozzuk, vagy netalán a levegőbe dobáljuk az örömében sikongató kisgyereket, csúszunk-mászunk a földön, bújócskázunk és kukucsolunk, a nagyobbakkal pedig együtt megyünk sétálni, kirándulni (de nem azért, hogy sok kilométert gyorsan lefussunk, hanem hogy bámészkodjunk, ráérősen vonuljunk, netán számháborúzzunk), vagy moziba, színházba, cirkuszba megyünk együtt – esetleg csak kettesben, valamelyik szülő, valamelyik testvérrel – és utána ráérünk még fagylaltozni, vagy valami más fölösleges dolgot csinálni.

Az újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy még az értelmi fejlődés is az érzelmi biztonságba mélyeszti gyökereit. Azt is vizsgálatok bizonyították, hogy a pénzre vagy presztízsre orientált családok gyerekei közül egyformán sokan – és sokan! – válnak így-úgy kallódóvá, szenvedővé, netán beteggé, míg azokból a családokból, ahol az érzelmi intimitás az érték, a bensőséges összetartozás, egészségesebb gyerekek kerülnek ki.

Vekerdy Tamás

Nők Lapja 1996/21. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images