1992: A boldogító igen – de milyen ruhában?

Kimondani a boldogító igent, olyan pillanat, amelyről minden lány álmodik. Ehhez persze kell egy és más. Először is az a fiú vagy férfiú, aki hajlandó oltárhoz vagy anyakönyvvezető elé vezetni szíve választottját. Ha a parti már biztos, kezdődhet a felkészülés.

Már van kivel egybekelni, na de miben? Kölcsönzött vagy varratott menyasszonyi ruhában, uszályos tüll- és csipkecsodában vagy az esküvő után is hordható fehér kosztümben? A lényeg az, hogy a ruha fehér legyen.

A fehér az ártatlanság jelképe ugyan, de a menyasszonyok színe is, tehát felesleges kajánkodó megjegyzéseket tenni az esketési szertartáson. Mikor legyen szép egy lány, ha nem az esküvője napján? És miben a legszebb? Hófehérben. Ez lehet a legegyszerűbb selyemruha, amiből éppúgy ki lehet ragyogni, mint a legkáprázatosabb toalettből. Lebeszélni azért senkit sem szeretnénk arról, hogy királynői ruházatával is emlékezetessé tegye élete legboldogabb napját. Különösen most, hogy a menyasszonyi ruhákban szinte minden elképzelhető szabásvonal és díszítés megengedhető. A szoknya lehet repülős, fodros, habos, vagy szűk, egyenes vonalú. És természetesen hosszú. Divatosak a hímzett, gyöngyözött anyagok, a tüll, a tiszta selyem, a madeira és a muszlin. Álomszépek a reneszánsz ihletésű esküvői ruhák: a gyöngyözött csipke felsőrész feszes s a derékvonal selyem rózsakoszorújából valóságos vízesésként zúdul alá a hosszú uszályban végződő szoknya.

A fátyol kevésbé divatos, annál változatosabbak a fejdíszek. A kalapok, párták, a hajba befűzött vagy koszorúba font virágok. Ehhez kell megterveztetni a frizurát is. Az alkalomhoz illő, a ruhához és a kiegészítőkhöz komponált frizura legalább olyan lényeges, mint az öltözék. A különleges menyasszonyi ruhához különleges frizura is dukál.

A nagy izgalomban ne feledkezzünk el a tartozékokról sem. Például a csipkekesztyűről, a fehér harisnyáról és cipőről. A menyasszonyi csokrok többnyire kicsik és színesek. Régen szokás volt selyempapírba vagy celofánba csomagolni -természetesen az esküvő után-, és eltenni örök emlékül. Ha tíz-húsz év múlva sincs szívünk kidobni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy jól választottunk.

Nemcsak esküvői ruhát, hanem férjet is.