Az albérlő

A huszonöt esztendős Babos Károly gépkocsivezetőnek alkalma kínálkozott, hogy ötvenezer forintért vegyen egy használt Lada gépkocsit részletre. Tizenegyezer forint összegyűjtött pénzét odaadta előlegbe, a hátralékra pedig úgy egyezett meg, hogy havonta törleszti.

Fizetése 4000 ezer forint, így tehát szinte semmit sem tud egy darabig hazaadni, nem tud hozzájárulni a háztartáshoz. Anyja megnyugtatta, ne csináljon gondot magának, albérlőt vesznek magukhoz és a szobabérrel pótolják valahogy a kieső összeget. Babosné a Gyapjúszövőgyárban minőségellenőr, túlórában kávéfőző. Ő látja el az üzem koffeinkedvelő dolgozóit feketével. így szinte mindenkit ismer és ugyancsak mindenki ismeri „Gabi nénit”.

Éppen néhány napja kérdezte tőle egy fiatal munkásfiú, Szabó Attila, nem tudna-e számara egy rendes albérletet? Szálláson lakik és mar nagyon megunta az összezártságot.

Akkor „nem”-mel válaszolt.

De most, hogy fiának szüksége volt a törlesztéshez majdnem egész fizetésére, a legközelebbi alkalommal így szólt Attilához: szívesen magunkhoz vesszük.

Így került Babosékhoz, a másfél szobás lakásba Szabó Attila. Először csak mint albérlő, de hamarosan családias viszony alakult ki köztük. Elsősorban az 51 esztendős anya és a 21 éves fiú között. Higgyük el, hogy a kapcsolat kizárólag familiáris volt, mindhárom szereplő ezt állítja, és ennek ellenkezőjére utaló mozzanat, adat nincs.

Lassanként úgy alakult a helyzet, hogy Attila teljes fizetését Babosnénak adta és ő osztotta be.

Károlyt — általános becenevén öcsit — zavarta, bosszantotta a másik fiú jelenléte és ennek gyakran kifejezést is adott. Magatartásának fiúi féltékenység volt-e a motívuma, vagy az, hogy nem olyan kényelmes, ha két ember helyett három él a lakásban? Valószínűleg mind a kettő.

Gyakran csúfolódott a másik fiúval Verebének nevezte, de az mindig kitért előle.

Tavasszal Babosné Svédországba látogatott, Malmőben élő férjes lányához. A két fiú egyedül maradt. Ők gazdálkodtak. Azaz Károly osztotta be a pénzt, amelynek nagy része sörre ment. Attilának a legtöbbször csak zsíroskenyer jutott.

Az aranylánc

Amikor az asszony hazatért a látogatásról szinte semmi pénz nem akadt a háznál. Attila felajánlotta aranyláncát, tegyék zálogba.

Károly azt javasolta Attilának, cseréljenek: nekem jobban tetszik a te láncod, mint az enyém. Add ide nekem és az enyémet zálogosítjuk el.

Így is történt. Kétezer forint kölcsönt kaptak, a pénz a háztartásba ment, a zálogcédula pedig az anya pénztárcájába.

Többször vitatkozott az aranyláncon a két fiú. Attila kérte, adják oda neki legalább a záloglevelet — kölcsönkér pénzt, és kiváltja az ékszert. De az anya nem találta a cédulát. Károly magához vette.

Az eddig sem zavartalan kapcsolat most már teljesen elromlott a két fiú között, a veszekedések során Károly többször is felszólította a másikat, hagyja el a lakást, de az mindig azzal válaszolt: előbb add vissza a zálogcédulát!

A katedrál üveg

1981. június 29-én estefelé több vendég is összefutott Baboséknál: a Gyapjúszövőből egy fiatal pár, a férfi villanyszerelő, az anya arra kérte, hogy javítson meg náluk valamit. A vendégek között volt Hilda (fiatal lány, Károly járt vele) s Attila nővére; feljött a fővárosba körülnézni — talán el tud helyezkedni.

A két fiú között újra fellángolt a vita.

— Takarodj tőlünk!

— Elmegyek, de előbb add vissza a zálogcédulát!

Károly a másikhoz lépett, pofon vágta. Az felugrott, dulakodni kezdtek. Attila szerint Babos máskor is megverte, ő nem viszonozta, de most szégyellte a vendégek előtt.

Az anya a konyhában szendvicset készített vendégei számára. A nagy szobában ült a fiatal pár, Attila és nővére, aztán Károly és Hilda.

Amikor a verekedés elkezdődött, a vendégek felugrottak, átmentek a másik kis szobába, amelyet előszoba választ el a nagyobbtól. A konyha az előszobából nyílik.

A dulakodás során Attila az ajtó felé hátrált, a másik nekitaszította, az ajtó katedrál üvege eltört, Attila nekiesett, majd megfordult és menekült.

Leszaladt a harmadik emeletről. Közben érezte, hogy vérzik a háta. A kapuhoz közel összeesett. A járókelők és az utána rohanó nővére értesítette a mentőket és a rendőrséget.

Szúrt seb

Sokkos állapotban szállították kórházba. A szegycsont táján szúrt sérülést, a jobb hetedik bordaközben a hátsó hónalj mögött ferde, szúrt sérülést találtak.

Azonnal műtőbe viszik. A mellkasból egy liter vért szívnak le. Keringési zavarokat észlelnék.

Szakvélemény: a sérülések éllel, heggyel szúró eszköztől származnak, ez átlagos méretű kés is lehetett. Figyelemmel arra, hogy a sérülések különböző testtájon helyezkednek el, nem valószínű, hogy a katedrái üveg idézte volna elő. A háti sérülés emberi élet kioltására alkalmas volt. Ha nincs azonnali orvosi beavatkozás, a halál bekövetkezhetett volna.

Tehát — kés. A vizsgálat eddigi adatai szerint kés lehetett a majdnem gyilkos eszköz. De Károly körömszakadtáig tagadja, hogy dulakodás közben kiszaladt volna a konyhába késért! Ha kirohant, senki más nem láthatta, csak anyja…

Beszélgetünk az előzetes letartóztatásban levő Karcsival. Szép, zárkózott, nagyon szűkszavú fiú. Az ügyével foglalkozó vizsgálótiszt szerint is igen nehéz érzelmileg megközelíteni.

— Tudom, hogy bűnt követtem el — mondja nekünk — nekilöktem Attilát a katedrái üvegnek, de kést nem használtam.

A kést különben látta Attila, látta a fiú nővére: Babosné többször is hangsúlyozta, hogy Károly nem ment ki a konyhába késért. Babosék barátai, ismerősei nem láttak semmiféle kést! Vallomásuk szerint különben is a kis szobába menekültek, így nem lehettek tanúi a végkifejletnek.

Sokszor olyan bánatok jönnek a telkembe…

Fölkeressük Babosné lakását is. Első alkalommal csupán Attilát találjuk otthon. Igen csodálkozunk, hogy a történtek után nem költözött el.

Határozatlan, lágy fiatalember:

— Nekem Babi néni olyan, mintha az anyám lenne. Édesanyukám, édesapukám fiatalon halt meg, a testvéreim szétszéledtek. Velem csak Babi néni törődött, csak ő segített a pénzbeosztásban, meg egyáltalán abban, hogy hogyan éljek. Mostanában sokszor olyan nagy bánatok jönnek a lelkembe… Mit tegyek?

Kimegyünk Attilával a konyhába, és keresgélünk a kések között. Talán mégis itt maradt. Nagy részét a rendőrség elvitte, hogy vegyelemezzék, találnak-e valamelyiken vérnyomot. Vizsgálatuk eredménytelen volt (persze, egy kést el lehet rejteni, sőt el is lehet dobni).

Másodízben találkozunk végre az anyával is a nagyon választékos, ízléses, szép tárgyakkal berendezett lakásban:

— Évekig tartott, amíg lassanként, darabonként megvettem a bútorokat, a kerámiákat, szőnyegeket.

Alacsony, törékeny, nagyon vékony asszony Babosné. Hat kilót fogyott június huszonkilencedike óta. Most negyven kiló. Előttünk is erősködik: biztos, hogy Karcsi -nem szaladt ki a konyhába, nem vett magához kést!

— Mégis hogyan gondolja? Attila itt marad, mintha mi sem történt volna? És idővel azért majd hazatér a fia is. És a kettő újra együtt…?

Habozó, bizonytalan a válasz.

— Ezen még nem is töprengtem, hiszen annyi minden más van, ami most fontosabb…

— Maga szerint miért haragudott annyira Attilára a fia?

— Talán félt, hogy miatta kiesik az én anyai szeretetemből…

Újra és újra visszatér a késhez, a fia nem ment ki a konyhába, nem vett magához kést! Csak a katedrái üveg, csak az okozhatta!

A vizsgálatot folytató rendőrtiszt előttünk is hangsúlyosan figyelmeztette Babos Károlyt, a beismerés nyomatékos enyhítő körülmény. Még a bírósági tárgyalás előtt megteheti. De végső esetben még ott sem késő!

Az egyetlen hiteles tanú — a kés — pedig valahol hallgat.

Kertész Magda

Nők Lapja 1981/39. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images