Kérdés: „Azt hiszem, nekünk sikerült úgy elválnunk (hét évvel ezelőtt), hogy a gyerekek a lehető legkevésbé lássák kárát. A férjem nagyvonalú volt és máig is az. Ma már talán könnyebben teszi, de amikor elváltunk, sok mindenről kellett lemondania, hogy a velem maradó két gyerek (ő is úgy gondolta, hogy a gyerekek maradjanak velem, bár imádta őket, és máig nagyon jóban van velük) ne nélkülözzön. A láthatással nem volt semmi gond. Mindig úgy szerveztük, ahogy mindannyiunknak éppen jó volt, volt, hogy mind a két gyerek ment, és nála is aludtak, akár hét közben is, volt, hogy csak az egyik, mert neki volt éppen kedve és ideje rá. A lányom most tizennégy éves, a fiam tizenegy. A volt férjem közben sikeres vállalkozó lett, ma már nincsenek anyagi gondjai, új családot is alapított, s van egy két és fél éves kisfia. A gyerekek változatlanul sokat és szabadon járnak hozzá. Nemrégiben kertes házba költöztek (medence is van), és a volt férjem kocsiját újra cserélték, olyanra, amelyik „mindent tud”. A lányom mondhatnám, hogy bölcs derűvel nézi ezeket a dolgokat, őt a legjobban az új családban a kisöccse érdekli, és boldogan jön haza is, szívesen húzódik be a nyugodt kis kuckójába. De a fiamat kissé mintha megszédítették volna az anyagi lehetőségek, néha szinte rámászik az apjára, kuncsorog, ezt-azt kér tőle, amikor lehet, odarohan, hogy játsszon a számítógépen. Beszéltünk már erről az apjával is, ő ezt egyelőre nem látja veszélyesnek, és maga is élvezi újonnan megnyílt lehetőségeit. Barátnőim azt mondják: vigyázzak, így akarja magához csábítani a fiamat, hogy aztán ne kelljen tartásdíjat fizetni. Azt tanácsolják, ne engedjem oda a gyereket, csak a kötelező láthatás idején (nálunk ilyen nincs is). Szerintem minderről nincs szó. De magam is úgy érzem, valami baj van. Mi volna itt a teendő?”

Válasz: Ritkán olvas vagy hall az ember ilyen, a gyerekek szempontjából „sikeresen” megoldott válásról. Ez talán azért is van, mert az emberek inkább csak akkor keresik meg a szakembereket, ha úgy érzik, hogy segítségre szorulnak, hogy valami baj van. Erről az esetről is csak azért szerezhettünk tudomást, mert a sikeres évek után valami kis gond jelentkezett. Egyetértek a levélíróval. Én sem hiszem, hogy az apa hét ilyen év után most szántszándékkal csábítgatni kezdené egyik gyerekét. A fiúk – és ebben az életkorban különösen – hajlamosabbak rá, mint a lányok, hogy átadják magukat a technika bűvöletének. (S az apák ritkábban látják meg a veszélyt az ilyenféle túlzásokban, mint az anyák.) De a levél-s ezt kihallhatjuk a barátnők szavaiból is – egy általánosabb jelenségre figyelmeztet. Arra, amikor valamelyik szülő anyagi javakkal, lehetőségekkel, vagy „nálunk mindent – vagy legalábbis sok mindent – lehet és szabad, amit otthon nem” – magatartással csábítgatja a gyereket vagy a gyerekeket. Esetleg versengés alakulhat ki a két szülő között. Hátrányos helyzetbe kerülhet az a szülő -többnyire az anya -, akinél a gyerek lakik, s akinek a mindennapi tanulásról, rendrakásról s egyebekről gondoskodnia kell. A múltkor arról beszéltünk, hogy a cukrászdában feszengő „vasárnapi szülő” van hátrányos helyzetben a mindennapi életet a gyerekkel együtt élő szülővel szemben, de ennek a fonákja is igaz lehet. Az „ünnepi” szülő szórakoztat és megenged, míg a „hétköznapi” szülő – kényszerűen — korlátoz és követel.

Sajnos, ezeknek a gondoknak a megoldására nem nagyon van más lehetőség, mint annak a belátása, hogy a gyerek elemi érdeke a két szülő együttműködését követeli, követelné meg a válás utáni helyzetekben is. Ha ezt nem látjuk be, és csábítgatásokkal rongáljuk a gyermek személyiségét, súlyos, tartós károsodást okozhatunk neki, melynek igazi következményeit – keserves következményeit- majd felnőtt korában kell átélnie.

A fenti esetben én nem tartok ettől. A leírtak alapján azt gondolom, hogy esetleg négyesben – a két gyerek és a két szülő -, vagy akár ötösben, az új feleség bevonásával (láttam már erre példát) meg lehetne beszélni, és újra és újra nekirugaszkodva idővel enyhíteni is lehetne ezeket a gondokat.

 Nők Lapja 1996/45. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images