Kérdés: A fiam már kisgyerek korában is a legrendesebb volt köztünk a családban. Úgyszólván szólni se kellett neki, hogy csináljon rendet, rakja el a holmiját, vagy netán mosson kezet ebéd előtt. Mindez számára természetes volt, néha már szinte aggályosnak láttuk. Aztán kamaszkora körül ez a helyzet némileg változott, oldottabb, lazább lett. Most azonban, hogy már ő is családapa – két gyerekük van, egy hároméves kisfiú és egy ötéves kislány – újra aggályoskodni kezdett, és nehezen elviselhető módon próbál rendet tartani otthon. Aggódva látom, hogy emiatt a menyemmel is néha egész feszült viszonyba kerülnek. A lányunokám hajlamos rá, hogy kicsit piszmogjon az evéssel, mint sok más gyerek, s néha otthagyjon egy-két falatot a tányéron. A fiam egy idő óta azt vezette be, hogy evés közben a széke mögött áll, diktálja az evés tempóját, nem szabad közben elkalandozni és ellenőrzi, hogy a tányér kiürült-e. Mielőtt leülnének enni, megnézi a gyerekek kezét a kézmosás után, „hogy a köröm alatt se maradt-e piszok”. Reggel, ha van még ideje, ellenőrzi, hogy a kislány (aki egyébként nagyon ügyes) elég szorosra fűzte-e a cipőjét. Máskor azt ellenőrzi, hogy elég tisztára törülte-e a fenekét… Őszintén szólva úgy látom, hogy ez az ellenőrzés már-már elviselhetetlen, és csak rosszabbodott azóta, mióta a fiam feszültebb a felelősségteljes munkája és munkahelyi konfliktusai miatt. A múltkor a menyem sírva panaszkodott nekem. Mit tegyünk?

Válasz: Úgy gondolom, hogy a legegyszerűbb volna legelőször egy családsegítő központot felkeresni – ilyenek ma már sokfelé működnek -, és ott kérni tanácsot. Persze kérdés, hogy a fia hajlandó-e Önnel és a feleségével elmenni bármiféle szakemberhez. Természetesen mielőtt bármilyen irányba lépnek, otthon kellene erről minél nyíltabb beszélgetést folytatni.

Bevallom, kicsit nyugtalanítónak találom, amit ír.

Bár úgy látom, egyelőre még nincs nagyobb baj, de ha ez a helyzet sokáig tart, vagy netán még súlyosbodik is, azt bizonyára megsínylik a gyerekek, és rossz hatással lesz az Ön menyére, a gyerekek anyjára is.

Nemegyszer fordul elő ilyenkor, hogy egy kellően erélyes apa elkezdi „kezeltetni” különböző családtagjait, gyerekeit, feleségét (netán a nagymamát is), azt a benyomást keltve, hogy sajnos ő az egyetlen egészséges ember a családban, akinek erről a sok rossz állapotban levő, ideges emberről gondoskodnia kell, holott valamennyi családtag ideges állapotának ő a forrása.

Nem állítanám, hogy ez az Önök családjában is így alakulhat, és semmiképpen sem mondanám, hogy ez máris így van. Csak a veszélyét látom egy ilyen helyzet esetleges kialakulásának, ha fia elhárítja magától azt, hogy ő vegye igénybe szakember segítségét feszültségeinek oldására.

 Nők Lapja 1997/7. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images