Most végzős tanárjelöltekkel beszélgetünk, akik eleve, eredendően, öt évvel ezelőtt is, most is — tanárok akartak lenni. Egy hónap múlva végeznek az ELTE Természettudományi karán, biológia—kémia,illetve kémia—fizika szakon. Tanári állásra biztosan számíthat a 14 kémia—fizika szakosból egy, azaz egy. (Aki nagykátai lakos és ott is fog tanítani.) A negyven biológia—kémia szakosból ötnek ígértek tanári állást, de egyáltalán nem biztos, hogy azokat meg is kapják.
Szabó Józsefné Fehér Zsuzsa például pesti lakos, férjnél van, öthónapos kisfia van, Pesten lenne jó tanítania, de Pesten összesen négy pályázható állás van. Annyira kilátástalan tanárként elhelyezkednie, hogy elment a Chinoin Gyógyszergyárba, ahol fel is vették volna technikusi munkakörbe. Nem szívesen végezne technikusi munkát és ez érthető, pedig jövedelme valószínűen gyorsabban növekedne, mint a tanári pályán.
Nagy Magdolna tulajdonképpen szerencsés. Két év óta óraadó tanár, (óránként 24 forint) a Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában és most megpályázhatja eddigi munkakörét főhivatású állásként. Biológiát és áruismeretet taníthatna majd, kezdő fizetése 1900 forint lenne és kapna 200 forint műszaki pótlékot is. Szeret ebben az iskolában tanítani, nagyon reméli, hogy megkapja az állást.
Kiss Judit székesfehérvári. „Nagyon szeretnék tanítani!” — a hangsúly lemondó. Természetesen vidékre is szívesen elmenne. Reménytelen, nincs állás. Gondolta, ha már nem taníthat, legalább legyen közel Fehérvárhoz. Ezért tárgyalt a Péti Nitrogénművekkel, ahol ígértek is neki állást, sőt hetvenötig lakást is. De kapott egy táviratot Pétről, miszerint közérdek, hogy a pedagógusi pályáról ne vonják el az egyetemet végzett fiatal tanárokat, ezért sajnos mégsem alkalmazhatják.
Szép elv, igaz elv, de Kiss Judit mit csináljon vele?
Lapath Jolán Szolnok környékére való. Még februárban megpályázott egy érdi általános iskolai és egy tatabányai középiskolai állást. Mindkét helyről elutasították. Kutatóintézetben könnyen elhelyezkedhetne, de ő tanítani szeretne. Általános iskolába is elmenne, vidékre is elmenne, de hová?
Kérdezem tőle, hogy mint kutatónak, mennyi lenne a fizetése? Nem tudja. Nem is érdeklődött, őt nem ez érdekli. Két—három éves szerződéses állásba is elmenne tanítani, de ezeket az állásokat nem hirdetik meg.
(Persze nehéz is a gyereket váró pedagógusnőket arra kötelezni, hogy pontosan mondják meg, mennyi ideig lesznek otthon.)
Reinhardt Márta bicskei. A tizenöt meghirdetett állás között szerepel egy bicskei kémia—fizika szakos tanári állás is. Reinhardt Márta mégse pályázta meg. Mert tudja, hogy formális pályázat ez, amely csak abban az esetben lenne aktuális, ha a bicskei kémia—fizika szakos tanárnő — aki pesti lakos — kapna Pesten állást, de úgyse kap. Tavasszal megpályázott egy győri és egy jászberényi állást, mindkét helyről elutasították. Most megkísérli egy mórahalmi és egy mátészalkai állás megpályázását, de tudja, hogy sokan vannak előtte.
A 40 kémia—biológia szakos tanárjelölt közül 10—15 kutatóintézeti állásba készül. Pedig ők is szívesen tanítanának. A többiek abban reménykednek, hogy augusztus végén talán keresnek majd az iskolaigazgatók sürgősen pályázat nélkül szaktanárt, természetesen csak szerződéssel.
Öt éve, amikor a most végzősök az egyetemre jelentkeztek, ezekre a szakokra nem volt túl sok felvételiző. Nehéz, a sok laboratóriumi gyakorlat miatt időigényes szakok ezek, mint ahogy a kémia, a fizika és a biológia szakos tanár munkája is időigényes. Ők az öt év alatt korszerű oktatást kaptak és ezt a friss tudást szeretnék most friss erővel átadni. Nincs rá lehetőségük.
Pedig csak Budapesten a középiskolákban leadott órák 15,3 százalékát túlórában tartják a tanárok. Vajon mennyi ebből a kémia-, fizika- és a biológiaóra? És vajon a legjobb órák túlórában zajlanak? Különösen ilyen felkészülést, előkészítést igénylő tárgyakból?
Salamon Magda
Nők Lapja 1972/23. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán
