Úgy tűnik, túlkínálat van a hajadon hercegnőkből Európában. Továbbá az is biztosnak látszik, hogy ezek a 22-27 éves ifjú hölgyek éppen olyan hús-vér emberek, mint mi vagyunk. Normális életre és népes családra vágynak. Az eladósorban lévő hercegnők némelyikével a Madame Figaro hasábjain találkoztunk.

Ugyanolyan önálló, független hölgyek, mint nem kékvérű társaik. Szépek és kevésbé szépek. Hogy egyáltalán hercegnők, azt természetesen nem lehet megállapítani, mert farmerben és miniszoknyában járnak, tehát az öltözékük semmit nem árul el származásukról. Amiben azonban biztosan különböznek az átlagtól, hogy nagyon jó iskolákban, jó nevű felsőoktatási intézményekben készítették fel őket a nagybetűs Életre. A kultúrát, a nyelv(ek) tudását otthonról hozták magukkal. Ahányan vannak, annyifélék. Egyben azonban biztosan hasonlítanak egymásra. Nem a nevükkel, a származásukkal, hanem a saját tehetségükkel és munkájuk eredményével akarnak érvényesülni az életben.

A 23 éves Clotilde d’Orleans világpolgár

Marokkóban született, Spanyolországban nevelkedett és noha a francia Michel d’Orleans herceg leánya, anyanyelvi szinten beszél angolul (is). A párizsi European Business School-ban diplomázott. Legfőbb vágya: olyan történelmi eseményekben részt venni, amelyeknek nincsenek határai. Az események szinkronban vannak a hercegnő kívánságával. Mert ez a rendkívül csinos, igen kulturált és jól felkészült ifjú hölgy, aki már a világkiállítás megnyitása előtt hónapokkal vasszorgalommal készült a PR (Public Relation) menedzseri feladataira, fogadja nap mint nap a világ minden tájáról odaérkező delegációkat.

A mélyen vallásos, a nemesi tradíciók szellemében nevelkedett Clotilde nagyon sok szállal kötődik a családjához. Ő maga is olyan családra vágyik, ahol sok gyerek van, de öt legalább. Biztos abban, hogy csak egy férj oldalán lehet boldog, aki ugyanolyan nevelésben részesült, mint ő. Nem a cím, a rang érdekel – mondja -, sokkal inkább az a szellemi tőke, amit a jövendőbelim magával hoz a házasságba…Tisztában vagyok azzal, hogy a név, amelyet viselek, kötelez. Ezért szeretném képességeim legjavát nyújtani minden rám bízott feladat során.

A 22 éves Nathalie de Prusse

nagyon büszke a névre, amelyet visel, és a család történelmi szerepére. De nem akar csupán egy név viselője lenni, azt szeretné, ha a saját munkájáért, személyes képességeiért ismernék el. Egyébként a Hohenzollern család leszármazottja. Magatartása, életvitele mediterrán temperamentumról árulkodik, (szülei Palma de Mallorcán élnek) noha, mint az előzőekből kiderült, porosz származású. Éppen a közelmúltban tért haza Berlinből, ahol egy ipari design tanfolyamon vett részt.

De nemcsak nagyon temperamentumos, hanem elmélyültem alkotó, művészi ambícióval megáldott ember is, aki a festészetnek hódol. A közvélemény és a sajtó már több ízben összeboronálta őt a spanyol Felipe herceggel – hogy ti. jegyesek -, de ezt határozottan visszautasítja. A házasság még különben sem igazán aktuális téma számára – mert, mint mondja -, szeretné önállóan megkeresni a kenyerét, nem akar a családjára támaszkodni.

A 27 éves Astrid de Bourbon-Parme,

a Napkirály, XIV. Lajos egyenesági leszármazottja. Természetimádó mindenekfelett. A közelmúltban tért haza az USA-ból, ahol lótenyésztéssel foglalkozott. Innen váltott át a jóval szürkébb bankszakmára. Két év leforgása alatt pénzügyi szakértővé képezte ki magát. Arra a kérdésre, hogy mi az, amit az emberektől leginkább elvár, ezt válaszolja: a harcias, mindig vitára kész szellemet és a jó humorérzéket.

A családi kötelék szent számára: – …akik a legőszintébbek és a legbecsületesebbek velem, azok a családom tagjai. A család jóban, rosszban veled tart. A barátok nem mindig.

Jövendőbelijétől is azt várja, hogy becsületes legyen. A származás nem fontos, a személyes jó tulajdonságokat tartja a legtöbbre. Eszményi hercegnő lenne Astrid? – Ilyen nincs, nem létezik, csak a kollektív képzeletben – mondja. – Nem szabad álmodozni, két lábbal kell a valóság talaján megállni. En személy szerint nem is tudnék igazán álmodozni, mert mindennap hajnalban kelek és indulok dolgozni, mint bárki más. De egyébként sem hiszek a lündérmesékben.

Képünkön Astrid a versailles-i palota kertjében. A fotózáshoz édesanyja, Marina de Bourbon butikjában válogatta össze a ruháit.

A 22 éves Mafalda de Savoie-Aoste

valósággal habzsolja az életet. Nem hajlandó nézőként szemlélni mindazt, ami körülötte történik, aktív részese akar lenni az eseményeknek. Néhány hónapja Rómában él, ahol egy, a harmadik világ megsegítésére létrehozott intézetben dolgozik.

– Szeretem felvenni a kapcsolatot idegen kultúrákkal, mindazokkal, akik másképpen élnek és gondolkodnak, mint én – mondja. – 200 százalékig olasznak érzem magam, miután 20 évig éltem apám toscanai birtokán, a chianti borok hazájában. Sokszor van honvágyam a szüleim, a szülői ház után. Ilyenkor hazatelefonálok, és minden fontosabb ügyben kikérem a véleményüket. Ugyanakkor hallatlanul jól érzem magam Rómában. Amikor felvettem az első fizetésemet, az felejthetetlen volt. Szeretem, hogy független vagyok és önálló keresettel bíró nő lettem. De sohasem feledkezem meg a nevemről, a származásomról, sőt büszke vagyok rá. A házasságra még nem gondolok, előbb fel kell építenem az életemet. De azután nagy családot szeretnék magam körül, sok gyerekkel.

Hámori Judit

Nők Lapja 1992/25. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Állami kép az oslói királyi kastélyból/Getty Images