A mezítlábas díva – Magyarországon járt Cesária Évora

Balogh Edina emlékezetes interjúja a Nők Lapja archívumából.

A Zöld-foki-szigetekről származó, világhírű énekesnőt későn fedezte fel magának a közönség. Cesaria 1941-ben született, és bár húszéves kora óta énekelt bárokban, szórakozóhelyeken, mégis negyvenhét éves volt, amikor elkészítette első lemezét. Ez az album viselte találóan a Mezítlábas díva címet.

Cesaria Evora a Zöld-foki-szigeteken található Mindello városában született, a mai napig ott él, és a világhírnév, a siker ellenére is ugyanaz az egyszerű teremtés maradt. A capo verde nyelvén kívül mást nem is beszél, és édesen szomorkás dalait is kizárólag az anyanyelvén adja elő. Szinte egész évben turnézik, koncerteket ad. A hazai közönség a Sziget Fesztivál vendégeként hallhatta őt először élőben.

Hogy tetszik önnek Magyarország?
Az önök hazája sokban hasonlít az én otthonomhoz. Itt is, csakúgy, mint nálunk, nagyon barátságosak az emberek, és úgy vettem észre, hogy a magyarok is rendkívül fogékonyak a zenére. Örömmel fogadtam meghívásukat, és ezt csak fokozta, hogy a Fesztivált egy kis szigeten tartják. Számomra még mindig Mindello jelenti a világ közepét, ezért szeretem annyira a szigeteket, legyenek bárhol.

Több mint húsz éven keresztül csak a szülőföldjén énekelt, aztán egyszer csak, amikor már szinte lemondott róla, megérkezett a siker, a hírnév…
Igen, kicsit már tényleg lemondtam róla, bár hozzá kell tennem, hogy mifelénk bárokban énekelni elismerés, egyfajta presztízs, nekem már ez is siker volt. Nálunk szinte mindenki jobb életre törekszik, de képesek vagyunk elfogadni, hogy ez nem mindig sikerül. Ettől lesz csodálatos az egész, szeretjük és megértjük egymást. Nekem is voltak nehéz pillanataim, de kinek nincsenek, a világsajtó viszont rögtön melodrámát kreált belőle. Szenvedélybetegnek kiáltottak ki, tragikus hősnő voltam, akinek sikerült kimásznia a gödörből. Igaz ugyan, hogy néhány évre abbahagytam az éneklést, de azt hiszem, ezek elkerülhetetlen dolgok, nem tartom elpocsékoltnak a kiesett éveket. Minden úgy jó, ahogy történt.

A dalok szövegét csak kevesen értik, mégis rengetegen imádják a zenéjét. Mit gondol, miért?
Talán azért, mert szívből énekelek nekik, régebben az esti fellépéseimre ugyanúgy készültem, akár most egy koncertre, az emberek akkor is örömmel hallgatták a zenémet, és ma is ez a legfontosabb. A dalok általában a szerelemről szólnak. Lehet, hogy kevesen értik meg a szövegüket, viszont mindenki tökéletesen megérzi a mondanivalójukat. Ha lecsukott szemmel hallgatják, egy idő után biztosan ráéreznek a tenger ütemes morajlására, az egymást váltó éjszakák és nappalok csendes monotonitására, az örök körforgásra férfi és nő között. Igen, azt hiszem, ezért szeretik a dalaimat, más kézzelfogható magyarázatom nincs erre.

Ennek köszönhető, hogy ma már a közönségen kívül a zenésztársadalom is elismeri önt. Sokan kérik a közreműködését, itt van például Compay Segundo, a Buena Vista Social Club zenésze.
Vele négy évvel ezelőtt találkoztam először, akkor határoztuk el, hogy csinálunk közösen valamit, így született meg a duettünk. Nagyon tetszik nekem az a zene, amelyet csinál, kicsit hasonlít az én muzsikámhoz. Őt sem változtatta meg a népszerűség, az maradt, aki volt.

Mit tart a legfontosabbnak az életében?
Az egészséget. Pótolhatatlan kincs, elengedhetetlen a boldogsághoz, ezért is kívánom mindenkinek, hogy jó egészségben éljen. Ha ez megvan, a többi már jön magától!

Balogh Edina

Nők Lapja 2002/38. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images/ Michel Linssen/Redferns