„A kisfiam rendszeresen sírva ébred. Mitől lehet ez?”

Kérdés: Tizenhét hónapos kisfiam úgyszólván mindig sírva ébred, és én nem tudom, miért. Nagyon idegesít. Hiába vigasztalom, suttogok neki, próbálom elterelni a figyelmét, nehezen nyugszik meg. Mitől lehet ez? A környezet nyugodt körülötte, amikor alszik. Amúgy szép, fejlett kisfiú. Azt hallom, hogy sok anya észre sem veszi, hogy a gyerek felébredt, s mikor aztán bemegy hozzá, látja, hogy ott ül, és szépen játszik a kiságyban. Ez mivelünk még soha nem fordult elő. Mi baja lehet? Mit tegyek?

Válasz: Nehéz lenne így a távolból megmondani, hogy kisfia sírásának mi lehet az oka. Ha a kisfiú egyébként, az orvos megállapítása szerint is, egészséges, akkor azon kellene elgondolkodnunk, hogy mindennapi környezetében lehet-e valami, amitől szorong, vagy ami nyugtalanítja. Vannak-e olyan feszültségek, hangos szóváltások, vagy esetleg éppenséggel néma titkok a családban, melyek a körülötte élők, számára fontos felnőttek valamelyikében feszültséget keltenek, szorongást tartanak fenn?

De persze gondolhatunk sokkal egyszerűbb dologra is. Esetleg nyitott szájjal alszik, szája és torka kiszárad, kellemetlen érzésre ébred. (Ezt erősítheti a központi fűtéses, távfűtéses lakások különösen száraz levegője.) Esetleg van valami olyanfajta, felnőtteknek már fel sem tűnő, gépi zúgás, amelyik a szobájába behallatszik, és felébredéskor szorongást kelt benne.

Vajon hogyan vigasztalódik meg? Valahogy csak abbahagyja egy idő után a sírást, ha nem is rögtön. Iszik valamit?

Azt is tudnia kell, hogy ha maga szorongva várja az újabb, idegesítő, sírós ébredést, akkor ezzel nagyon növeli annak a valószínűségét, hogy a kisfiú megint sírva fog felébredni.

Ki tud-e jönni a gyerek az ágyából, ha felébred?

Amikor a gyerekek már önállóan közlekednek, helyes, ha egy-két rácsot kiveszünk a rácsos ágy oldalából, hogy a gyerek fel tudjon kelni, és meg tudjon keresni minket. (Ebben az időszakban az ajtót sem csukjuk kilincsre, ha a másik szobában van, míg csak olyan nagy nem lesz, hogy a kilincset is föléri.) Ilyenkor az esetleg még nem beszélő, de már sok mindent értő gyereknek meg is mondhatjuk, hogy nem kell sírnia, jöjjön ki, keressen meg minket; ha mégis sírva jön – mert megijedt, hogy egyedül van -, vegye az ölébe, adjon valamit inni a gyereknek és várja -rábeszélés, illetve a sírásról való lebeszélés nélkül -, amíg megnyugszik.

Egyébként tudnia kell: más anyáknak is vannak gondjaik a gyerekeikkel, legfeljebb nem mesélik el a többieknek.

Sokat számít a rászokás is. Lehet, hogy valamikor, kisebb korában, ébredésekor rendszeresen szélgörcsök bántották. És ezekben az időkben „rászokott” a sírva ébredésre. Ha ilyesmi van a dolog hátterében, le fog szokni róla, s annál hamarabb, minél kisebb magában az aggódó feszültség.

Ha a dolog nem változik, és anyai aggodalma nem szűnik, akkor szakorvosi kivizsgálást- és esetleg a központi idegrendszer görcskészségét kimutató, úgynevezett EEG vizsgálatot- kellene kérnie egy közeli kórházban.