New York legzárkózottabb, de mégis a leggyakrabban látott hírességei közé tartoztak. Woody Allen (56) és Mia Farrow (47), akiket 1979 nyarán Michael Caine mutatott be egymásnak, s akiket 1980 tavaszától egymáshoz tartozóként könyvelt el a nagyvilág, bár mindvégig külön laktak a Central Park ellentétes oldalán.

Ritkán adtak interjút, a fotósok csupán elcsípett pillanatképeket készíthettek róluk. Ám annál többször tűntek fel a város különböző pontjain, szépszámú gyermekeiket terelgetve múzeumba, iskolába, meccsre, vagy étterembe. Tíz év alatt tizenhárom közös filmet készítettek. A tipikusan New York-i témákban Allen tipikus középosztálybeli értelmiségieket személyesített meg, oldalán a tipikus feleség-exfeleség-szerető szerepet játszó Farrow-val.

Akárcsak alakításaiban, Woody Allen az életben is tökéletesnek tűnt: sikeresnek, jómódúnak, érdekesnek, aki nem iszik és nem bolondul a nők után. Mia Farrow légiesen szép volt, de egyben az anyaság mintaképe is, akinek életét hét örökbe fogadott árva és lelenc, valamint négy saját gyermeke (három előző férjétől, Andre Previn karmestertől, egy Allentől) határozza meg.

Kapcsolatuk rendkívüli volt, és roppantul illett mindkettőjükhöz. Külön lakó élettársként is összetartozóbbak voltak, mint sok házastárs. Ám amikor eljött a válás ideje, nem tudtak egymáshoz és önmagukhoz méltóan válni. Kegyetlenkedve vádolták, vádolják egymást, senki másnak nem ártva ezzel, mint saját maguknak és a gyermekeiknek.

A kölcsönös szemrehányás és a tiszteletté hidegült szerelem gyűlöletté válása akkor kezdődött, amikor ez év januárjában az asszony örökbe fogadott, koreai születésű lányáról, Szun Jiről (21) készült aktképeket talált a férfi lakásán. Eltérő pletykák keringenek arról, hogy mi is volt az első reakciója. Hozzávágott volna egy széket a vetélytárshoz? A fényképekről kivágta volna a lány arcát? Családi kupaktanácsot hívott volna össze? Féltékenységében akkor esküdött volna bosszúhadjáratot Allen ellen?

A választ ő ismeri egyedül. Megbékélését azonban korántsem segítette elő a férfi viselkedése. Szemmel láthatóan nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy kinek a kijével is esett szerelembe. Igaz, azzal senki sem vitatkozhatott, hogy vérfertőzés nem történt, Szun Ji örökbefogadó apja nem a színész-rendező, hanem a karmester. Ám a pszichológusok állítása szerint erkölcsileg igencsak elítélhető az eset, Allen ugyanis erőszakosan ledöntötte az örökbefogadó családokon belül létező, bár bizonytalan korlátokat.

A szerelmeseket azonban mindez cseppet sem zavarja. Ország-világ előtt vállalják egymást, kitűnően szórakoznak és körmük szakadtáig tagadják, hogy valaha is meglett volna közöttük az apa-lány kapcsolatnak akárcsak a csírája is.

Az első hetek szenzációja és megrökönyödése már múlóban volt, amikor Allen a fejébe vette, hogy pert indít. Egyszerre akarta bizonyítani, hogy Farrow alkalmatlan anyának és elérni, hogy három közös gyermeküket, a vérszerinti 5 éves Satchelt, valamint az adoptált 7 éves Dylant és bátyját, a 14 éves Mosest neki ítélje oda a bíróság.

A Farrow-pártiak azonnal zászlót bontottak. „Az anyaság Mia életének az értelme!”, „Mia élete a gyerekek körül forog!” – harsogták. Az Allen-szimpatizánsok viszont különcnek és hanyag szülőnek kiáltották ki az asszonyt, sőt, Woody nővére valóságos rémálomként ecsetelte azt, ami sógornője házában zajlik.

A pert nyolc hónapnyi eredménytelen egyezkedés, kíméletlen szócsata és feltehetően utolsó közös filmjük forgatása előzte meg. De talán akkor még mindig lett volna egy utolsó lehetőségük az elegáns búcsúra. Ám helyette robbant a minden eddiginél elsöprőbb erejű bomba: Mia Farrow azzal vádolta meg Woody Allent, hogy szexuálisan molesztálta örökbefogadott kislányukat, Dylant.

Állítása szerint a szörnyűség augusztus 4-én connecticuti házában történt, ahol vásárlásból visszatérve azzal fogadták a gyerekek, hogy Woody meglátogatta őket és rejtélyesen elvonult Dylannel a padlásra. Az asszony azonnal videokamerát ragadott és képben-hangban örökítette meg, amit a kislány anyja kérdéseire elmondott. Aztán a szalag titokzatos módon eljutott egy New York-i tévéállomáshoz, ahol viszont az önmegtartóztatás ritka példájaként, az ígéretes szenzáció ellenére sem tűzték műsorra. Egy riporter, aki végignézte a felvételt, állítja, hogy Dylan ideges és zaklatott válaszokat adott a molesztálás tényét sugalló faggatózásra.

A vád rendkívül súlyos. Allen a látogatás tényén kívül mindent visszautasított. Tagadta, hogy egyedül lett volna Dylannel, hogy molesztálta volna akkor, vagy bármikor, hogy valaha is lett volna Farrow házának padlásán, már csak azért sem, mert oly sok jól ismert neurózisai között megtalálható a klausztrofóbia is… A helyi rendőrség azonnal nyomozni kezdett, de nem árult el semmit arról, hogy mire is jutott.

Allen védelmezői érdekes egybeesést találtak a vád és egy lemez között, amely 1970-ben jelent meg, s melyen Doris Previn saját dalait énekli. A hölgy nem más, mint akit Previn karnagy elhagyott Mia Farrow-ért. Az egyik dal címe, „Óvakodj a fiatal lányoktól!” és szövege kétségtelenül Miára utal, aki akkoriban 25 éves volt. Szun Ji pedig most még ennél is fiatalabb. Míg a másik, a „Papával a padláson” arról szól, hogy a papa a padláson klarinétozik a lányának. S Allenről közismert, hogy kitűnően játszik ezen a hangszeren.

Lehet ilyen véletlen egybeesés? (Woody Dorist egyáltalán nem ismeri, Miával pedig a lemez megjelenése után kilenc évvel ismerkedett meg). Vagy a dalok ördögi ötletet adtak?…

Igaz, nem panaszkodhat a látnoki képességeire Woody Allen sem.

Filmjei közül a „Manhattan„-ben egy 42-éves férfit játszik, aki egy 17 éves diáklányba lesz szerelmes. „Gondolj arra, hogy kerülőút vagyok életed országútján…” – győzködte a lányt, ám a film végén összetört szívvel vette tudomásul, hogy kedvese Londonban tanul tovább.

Vagy ott volt az 1986-ban forgatott „Hanna és nővérei”, amely egy zseniális művész hálája Mia Farrow szerelméért. A felvételek többsége az asszony lakásán készült és a gyerekei is feltűnnek a jelenetekben. A főszereplő a mindenki számára örök támaszt és menedéket jelentő Hanna-Mia, a férjet Michael Caine alakítja, aki viharos viszonyba keveredik az egyik húggal, a volt férjet Allen játssza, aki viszont a másikat veszi feleségül.

És végül az utolsó közös munkájuk, a tavasszal elkészült „Férjek és feleségek”. Woody ismét csak a szokásos figurát, egy barnardi angolprofesszort személyesít meg, akiben – házassága romjain – szerelem gyullad az egyik hallgatónője iránt. Ám mi más lenne a történet befejezése, minthogy visszamegy feleségéhez, Farrow-hoz, maga mögött hagyva az ifjonti szenvedélyt.

De ez a film és nem az élet. 

Beke Csilla

Szun Ji: „Nem hallgathattam tovább…”

„Kérem, ne dramatizálják a kapcsolatomat Woody Allennel! Soha nem tekintettem az apámnak, hiszen az Andre Previn, aki gyakorta meglátogat és magával visz bennünket.

Amikor a mi barátságunk Woody-val elkezdődött, Mia és ő már szakítottak. Úgy vélem, Mia ugyanilyen mérges lenne, ha Woody egy másik színésznővel, vagy éppen a titkárnőjével került volna közeli viszonyba.

Mia mindig is lobbanékony volt, gyakran dühöngött, s ezzel rettegésben tartott bennünket, gyerekeket. A többiek most még nem tudnak erről beszélni, hiszen tőle függnek, de biztosan eljön majd a nap, amikor elmesélik a saját történetüket is. Velem is nagyon kegyetlen volt.

Az az állítása, hogy Woody molesztálta volna Dylant, egész egyszerűen nevetséges, kár is vele foglalkozni.

Úgy gondolom, Miának nem kellene több gyereket örökbe fogadnia, mert már ennyit sem lehet elegendő szeretettel és odafigyeléssel felnevelni.

Pokoli dolgokat tudnék Miáról elmondani, és ha rákényszerülök, a bíróság előtt meg is teszem. Nem avatkoztam volna bele kettejük ügyébe, de amikor előállt ezzel az aljas molesztálási rágalommal, én sem hallgathattam tovább.

A véletlen úgy hozta, hogy a férfi, akibe beleszerettem, történetesen Mia volt barátja. Nem szerencsés, de nem is kell belőle hisztériát csinálni. A tragédia az, hogy Mia bosszúállása miatt a gyerekeknek kell szenvedniük. Mindig szeretni fogom azokért a lehetőségekért, amiket nekem biztosított, de ami ezután történt, azt nehéz megbocsátani.” 

Részlet egy Woody Allen-interjúból

– A legtöbb embert Mia Farrow-nak az az állítása foglalkoztatja, hogy ön szexuálisan molesztálta Dylant. Van ebben valami igazság?

– Természetesen nincs. És ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítom. Valótlansága egyszer úgyis be fog bizonyosodni. De hát mi is lett volna benne a logika?! Úgy tűnt, hogy végre aláírjuk a megállapodást Miával a három közös gyermekünk elhelyezéséről. Ezt kockáztattam volna azzal, hogy előző nap beülök a kocsiba, elautózom Connecticutba és egy olyan házban, ahol az emberek ki-bejárnak… megragadom az alkalmat, hogy… hogy azt a dolgot műveljem? Úgy értem, ez egyszerűen, egyszerűen elképzelhetetlen.

– Azon a napon hol volt egyedül a kislánnyal?

– Hogy egyedül voltam vele? Nem! Egész idő alatt a gyerekekkel játszottam, hol a házban, hol odakint, de mindig volt körülöttünk valaki. 

– Állítólag Dylan maga mesélte el a történteket. Mi a véleménye erről?

– Tudom, miket mondott, de inkább nem ismétlem meg. Vagy betanították neki, vagy valamilyen módon kényszerítették erre a „vallomásra”.

– Ismerősei közül többen beszéltek arról a szokásáról, hogy szereti cirógatni a gyermekeit.

– Cirógatom a gyerekeimet? 

– Igen.

– De hát ebben nincs semmiféle szexualitás! Én nagyon jó apjuk vagyok ezeknek a gyerekeknek, s ugyanolyan gyengéd vagyok hozzájuk, mint a szüleim voltak hozzám. De ennyi az egész.

– Korábban milyen volt a kapcsolata Szun Jivel?

– Nem állt közel hozzám, Previn és Mia örökbe fogadott lányának tekintettem, s a többiekkel ezerszer annyit beszéltem, mint vele. Nem találtam benne semmi érdekeset. Egyáltalán semmit. Aztán egyszer, húsz, vagy már majdnem huszonegy éves lehetett, amikor nem volt senki, akivel elmehettem volna egy kosárlabdameccsre, ő viszont szívesen jött. Sokat beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Azt mondta, túl kevés időt töltök velük és így nem is tudhatom, hogy valójában milyen is ez a család. Valósággal sokkolt, amit tőle hallottam. Hónapokkal később ismét elmentünk meccsre és fokozatosan egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

– Sokak szerint visszaélt azzal a helyzettel, hogy a lány apjaként tisztelte.

– Szun Ji nem a családom tagja, soha nem törekedtem arra, hogy neki, vagy Mia többi gyerekének az apja legyek. Én csak a sajátjaim apja akarok lenni.

– És mi a helyzet azokkal a meztelen képekkel? Miként kerüllek önhöz?

– Szun Jival arról beszélgettünk, milyen fotómodell lenne belőle. Akkor kért meg, csináljak néhány aktképet róla. Nem igazán értek én a fényképezőgéphez, elkattintottam néhányszor, aztán a képeket elöl hagytam. És ez…, ez volt, hm, a kezdete… szóval, nincs is mit többet mondani róla… 

– Milyen jövőt jósol kettejüknek?

– Ez egy egyre erősödő, komoly kapcsolat, főszereplője az életemnek. Bármi lehet belőle. 

– Akár házasság is?

– Akár az is.

Nők Lapja 1992/37. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Evening Standard/Getty Images