Kérdés: Az unokám megbukott (fizikából). A bukás történetét most nem mesélem el, bár volna mit mesélni rajta, egy egész kis regényt lehetne belőle kikerekíteni. A bukás körüli probléma megfog oldódni, a gyerek másik iskolába megy. Amiért most írok: a fiam engem kérdezett meg, hogyan is osszák be a nyarat, mikor és mennyit tanuljon a gyerek, kezdje-e már most, júniusban, egy hét pihenés után. Én azt hiszem, hogy csak valamikor a nyár második felében kellene hozzáfogni, de nem merem ezt az álláspontomat határozottan képviselni, mert mi lesz, ha így csinálják, és megbukik a pótvizsgán? A család szerencsés abban az értelemben, hogy nincsenek anyagi gondjaik, viszonylag jó módban élnek, most mégis azon gondolkodnak, hogy lemondják a nyaralásukat, vagy a gyereket nem viszik magukkal. Én ebben is bizonytalan vagyok. A tanulási időszakokra a fiam szabadságot akar kivenni, illetve átcsoportosítja a munkáját, mert kötetlen munkaidőben dolgozik, s én ezektől az együtt-tanulásoktól is félek, mert a fiam ilyen helyzetekben a gyerekekkel meglehetősen türelmetlen és szigorú. Mi lenne a helyes megoldás?
Válasz: Én se bonyolódók most bele a bukás-buktatás problematikájába, csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy vannak olyan iskolarendszerek, melyek nem buktatnak, s ebből még soha semmi problémájuk nem volt (a tudás bepótolásának nem a pótvizsga az igazi útja).
Ami a nyarat illeti: én is a nyár második felébe tenném a felkészülés idejét, de még ott is megkurtítanám. A pótvizsga dátuma előtt mintegy három héttel kezdeném el a rendszeres tanítást-tanulást, a gyerek felkészítését. De akkor sem úgy, hogy „éjjel-nappal”. Hanem: egy jól tagolt napban kétszer kerítenék sort a tanulásra. Egyszer viszonylag korán reggel (még hűvös is van) és másodszor vagy pihenés után, még a délelőttben, vagy a délutáni (esetleg késő délutáni) órákban. És ezen belül a napot rugalmasan tagolnám, úgy, hogy úszás, séta, mozi (barátokkal való együttlét) is beleférjen. Különösen ügyelnék arra, hogy késő esti, éjszakai tanulásra ne kerüljön sor (késő estére, ha nagyon meleg volt, ritkán; éjszakára soha) és az utolsó napokat inkább lazítanám egy kicsit, a legutolsó nap délutánján pedig már mindenképpen valamiféle szórakozást (például a már emlegetett, kikapcsoló, légkondicionált mozit) javasolnék.
Az élénk színnel aláhúzott, illetve jól áttekinthetően kijegyzetelt anyagrészeket elalvás előtt és felébredés után jó átfutni. Helytelen az önellenőrzés az utolsó napokban, amikor a vizsgára készülő kapkodva keresi, hogy mi mindent tud vagy nem tud. Helyes viszont a kiemelt- aláhúzott, kijegyzetelt -részek két-háromszori áttekintése, az utolsó két-három napban.
És, hogy ki tanuljon a gyerekkel?
Semmiképpen se a szülők valamelyike, ha a család anyagi helyzete megengedi, hogy idegen korrepetitort – lelkiismeretes főiskolást, egyetemistát, esetleg nyugdíjas, de nem túl szigorú, inkább kedélyes szakembert-fogadjanak a gyerek mellé. A nyaralást ne mondják le, és a gyereket is vigyék magukkal!
Egyébként tudnunk kell róla, hogy ebben a buktatós szisztémában nem szabad nagy dolgot csinálnunk abból sem, ha a gyerek netán a pótvizsgán is megbukik, és osztályt ismétel. (Sőt: ez nemegyszer igen jó hatású, különösen akkor, ha annak idején túl korán ment iskolába). A gyerek kisebbnek érzi a tétet, ha megnyugtatják, hogy „legfeljebb osztályt ismétel, ha a pótvizsgán is megbukik”, akkor várhatóan a pótvizsga is jobban sikerülhet.
Nők Lapja 1997/26. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
