„1938 augusztusában a sportrepülőhétről tudósító kollégákkal beszállt a gépbe a budaörsi repülőtéren. Már felberregett a motor, amikor egy később érkezőnek még kinyitották az ajtót, ő pedig gondolt egyet és kiszállt. Ez szerdán volt, vasárnap már a saját temetését fényképezhette. A kiszuperált repülő ugyanis a Hortobágy fölött lezuhant, a rajta tartózkodók mindannyian bennégtek. A rádió a halottak között az ő nevét is felolvasta. Másnap felhívták a filmgyárból, nincs-e kedve otthagyni ezt a veszélyes szakmát, s inkább gyönyörű nőket, elegáns férfiakat fotografálni. Így lett fotóriporterből filmgyári standfotós Inkey Tibor, akinek gazdag archívumában megtalálható az elmúlt több mint fél évszázad szinte valamennyi jelentős színésze, színésznője.” Egyebek közt ezekkel a szavakkal vezettük be néhány hónappal ezelőtt azt a képösszeállítást, amelyben a kiváló portréfotós, Simor Erzsi, Mezey Mária, Tolnay Klári és Karády Katalin emlékét idézte fel, illetve a hozzájuk fűződő kapcsolatáról mesélt.

A hajdani dívák után ezúttal az elmúlt évtizedek férfisztárjaiból mutat be néhányat Inkey Tibor optikája és emlékezete.

Jávor Pál

Nagyon szerettem Jávorral dolgozni. Remekül fotografálható színész volt: férfias megjelenésével, immár legendássá vált hetyke kis bajuszával, snájdigságával, igazi férfibájával. És amiről talán kevesebben tudnak, nagy mókamester volt, huszáros csínytevéseivel, apró stiklijeivel a legvontatottabb forgatásokat is élvezetessé tudta tenni. Hirtelenjében egy igazán csattanó poénja jut eszembe. A beszélő köntös című filmet forgattuk Jávor főszereplésével. Éjjeli felvétel a filmgyár udvarán rengeteg statisztával és segédszínésszel. Hosszú, fárasztó nap után volt a stáb, aki épp nem volt jelenetben, ahol tudott, leült pihenni. Egyszer csak hangos horkolásra lettünk figyelmesek, az egyik segédszínész mélyen aludt. Jávor valahonnan kerített egy kellékpuskát, az alvó köré terelte az egész csapatot, majd a füle mellett elsütötte a fegyvert. Óriási durranás, az „áldozat” felhorkant, majd még hangosabban horkolva aludt tovább. Erre kitört a hatalmas nevetés, ami hatásosabbnak bizonyult a puskaropogásnál, mert a hétalvó erre felült, és a reggeli kávéját kérte.

Bilicsi Tivadar

Bilicsi Tivadarhoz valójában nem filmgyári ismeretség fűzött. Szomszédok voltunk, egy házban laktunk a Kapás utcában. Az ostromot is együtt vészeltük át az óvóhelyen. A harcok megszűnte után egy nappal az oroszok a ház férfilakóit „málenkij robotra” parancsolták. Tizenhármán voltunk, bevágtak minket egy, már gyülekező csoportba, irány Óbuda. Szegény Bili egyfolytában azon sopánkodott, hogy mi lesz a feleségével és a kislányaival, ha fogságba visznek minket. Vigasztaltuk: ott vannak a mi asszonyaink is, majd vigyáznak egymásra. Végül is szerencsénk volt, mert egy mélák orosz jött egy nyitott teherautóval, és elkiáltotta magát, hogy tíz emberre van szüksége. Mind a tizenhármán odarohantunk, felterelt bennünket a platóra, s továbbhaladtunk Óbudáról kifelé, majd bekanyarodtunk egy mellékutcába, beálltunk egy ház udvarára. Most már sose tudjuk meg, hogy milyen munkát is szántak nekünk, mert amint a mélák orosz bement a szerszámokért, fölrántottam a kiskaput és vadul elkezdtem rohanni a Duna felé. Nagy trappolást hallottam magam mögött, de nem mertem megfordulni. Végül „üldözőim” utolértek, akkor derült ki, hogy a házbéliek azok, köztük Bilicsi is. Ahányszor csak találkoztunk utána, mindig felelevenítettük rövid „hadifogságunk” izgalmas pillanatait. A fénykép hátoldalán lévő dátum tanúsága szerint ez a fotó 1939-ben készült Biliről.

Somlay Artúr

Az egyik legnagyobb tekintélyű színész volt a szakmában. Míg a művészek többségével félig-meddig baráti kapcsolat alakult ki, addig Somlay egyszerűen nem engedett közel magához, mindig megtartotta – a minimum – három lépés távolságot. Akkoriban az volt a gyakorlat, hogy a vezető színészekről külön sztárfotót kellett készíteni a forgatás alatt a film későbbi propagálásához. Ezek a felvételek rendszerint a kisebb forgatási szünetekben készültek; félrevonultunk a műterem valamelyik sarkába, és hevenyészett háttér előtt született meg a „nagy mű”. Ami éppen kéznél volt, arra ültettem a főszereplőket, hiszen úgyis csak portréfotóról volt szó. Egy ilyen alkalommal, amikor Somlayt kellett volna megörökítenem, épp egy hokedli akadt a kezem ügyébe. Mikor meglátta az ellene készülő „merényletet”, csak annyit kérdezett: „Maga ezen akar engem fényképezni?” – s azzal faképnél hagyott. Végre sikerült szereznem valamelyik díszletből egy „normális” széket^ s akkor ismét hívtam Somlayt. Ő azonban bizalmatlan volt, s előbb be kellett mutatnom a megfelelő ülőalkalmatosságot, s csak annak megfelelő minősítése után állt kötélnek. Dicséretére legyen mondva, hogy ezután viszont rendkívül készséges modellnek mutatkozott.

Sárdy János

Vidéki városban forgattuk a Te vagy a dal című film külső felvételeit, Sárdy János főszereplésével. Az idő a szó legszorosabb értelmében sürgetett, mert akkoriban mindent napsütésben forgattunk, és éppen egy nyári vihar közeledett. Ám nemcsak a viharfelhők gyülekeztek, hanem a közeli leányiskola nebulói is. Mintegy vezényszóra megrohanták Sárdyt, és hiába próbáltuk a felvétel gyors befejezése érdekében elhessegetni őket, egyikük sem volt hajlandó lemondani a becses autogramról. Közben persze eleredt az eső, s a lánycsapat nagy viháncolás közepette egy kapu alá cipelte be Sárdyt. A zápor elállta és a rajongók szétszéledése után tudtuk csak folytatni a forgatást. Sárdy tömören így kommentálta az intermezzo!: valószínűleg összetévesztettek a lányok Jávor Pállal.

Lejegyezte: Kárpáti Tamás

Nők Lapja 1992/33. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Wikipedia (Balról Somlay Artúr a Piros bugyelláris című film egyik jelenetében Tapolczay Gyulával és Pethes Sándorral)