A UPI jelentette 1978. november 21-én: „Jonestown, Guayana: A Népek Temploma szekta őserdei telepén 383 holttestet találtak. A szekta tagjainak egy része méreggel, a többi lőfegyverrel vetett véget életének.” Néhány nap múlva már 909 áldozatról szóltak a hírek. A rémdráma betetőzése: megölték Leo Ryan kaliforniai képviselőt, a helyszínre küldött ténymegállapító bizottság vezetőjét és kíséretének négy tagját.

A Paris Match felidézte a történteket, abból az alkalomból, hogy Larry Layton egykori szektatag újra a vádlottak padjára került. Guayanában már két évet ült, most San Franciscóban állították bíróság elé. Négy „túlélő” és hárman az áldozatok rokonai közül ugyanis kártérítési pert indítottak az amerikai szövetségi kormány ellen, ez tette szükségessé a perújrafelvételt. A Paris Match kommentárja: „Az amerikai kormánynak fontos, hogy legalább egy embert találjon, akit felelősségre vonhat a mészárlásért. Erre a szerepre egyedül Layton alkalmas, akkor is, ha ő maga nem ölt meg senkit.”

Más források még tovább mennek: a CIA-t, az amerikai titkosszolgálatot azzal vádolják, hogy elmulasztotta a Népek Temploma ellen tett feljelentések kivizsgálását. Még súlyosabb vád: Jim Jones, a szekta vezére, a Cl A ügynöke volt: megbizatása szerint támogatnia kellett a (korrupt) guayanai rendszert, továbbá a Cl A embereinek lehetővé tette „orvosi és viselkedés- befolyásolási kísérletek végzését” a szekta tagjain. Ezt állítják a felperesek.

Tanúvallomások állnak szemben tagadással, a védőügyvéd szépít, a tények beszélnek. A meglehetősen zavaros eseményeket lerövidítve követjük, kiemelve azokat a mozzanatokat, amelyek valódiságához nem fér kétség.

Jim Jones kaliforniai lelkész Népek Temploma elnevezéssel szektát alapított és híveinek sok ezres táborával Guayanában telepedett le. Az „atya” azzal toborzott híveket, hogy majd együttesen megvalósítják „a tökéletes egyenlőség társadalmát”, s mindannyian a két kezük munkájából, azon felül puritán erkölcsösségben élnek.

Jonestownból azonban ettől a programtól merőben eltérő hírek érkeztek Amerikába. A „mintaközösség”, mondták, valójában egy koncentrációs táborhoz hasonlít. Mindennaposak a testi fenyítések és a lelki megalázások. A hívek tömege naphosszat a földeken dolgozik, havonta egyszer kapnak húst, egyébként rizsen és vizen élnek. Jones és szőkébb köre ellenben naponta bőségesen eszik húst és gyümölcsöt, nők társaságában mulatoznak.

Az is kiderült, hogy az amerikai kormány anyagilag támogatja a települést, a „guayanai mezőgazdaság fejlesztése céljából.” (A guayanai hatóságok szerepe az egész ügyben mindmáig homályos.) A segélyösszegek, a szektások hozzátartozóitól kicsalt sok százezer dollárral együtt jórészt Jones kofferjeibe vándoroltak. Kegyenceivé kizárólag fehéreket léptetett elő, holott a tábor lakóinak kétharmad része néger volt.

Leo Ryan, választói sürgetésére elindult Jonestownba. Vele ment néhány újságíró, továbbá a szekta két „jogtanácsosa”, és a guayanai amerikai követség másodtitkára. Ünnepélyesen, zeneszóval fogadták a bizottságot. A hírekkel ellentétben a táborban mindenütt rendet, tisztaságot láttak. De a Washington Post munkatársának feltűnt egypár elhanyagolt épület, kissé távolabb a „kiglancolt” területektől. Nagy nehezen bejutottak az egyik házba. Szűk helyen összezsúfolva, rozzant ágyakon mintegy hatvan , idős nő feküdt ott, többségük néger…

A táborba visszatérve Ryant panaszkodók serege kérte: szabadítsa ki őket. Jones egyik embere kést szegezett a képviselő torkának, alig tudták megmenteni az életét — egyelőre.

Másnap, amikor a bizottság repülőgépe indulásra készen állt, a gép körül lövöldözés kezdődött. Meghalt Leó Ryan és kíséretének négy tagja, köztük Greg Robinson fotóriporter — aki a cikkünkhöz mellékelt felvételt készítette. A bizottság életben maradt tagjainak távozása után, éjszaka ment végbe a tömeges mészárlás, illetve öngyilkosság.

A guayanai hatóságok előtt Larry Layton „mindent beismert.” Azt is, hogy részt vett a szektások öngyilkosságra rábeszélésében, kényszerítésében, és hogy összeesküvést készített elő egy amerikai kongresszusi tag és egy diplomata megölésére. Ez a lő vádpont a mostani perben. Ennek során visszavonta korábbi, állítása szerint kínzással kicsikart vallomását. Egyben kijelentette: „Nincs más vágyam, csak meghalni.”

Amikor ezt mondta, felhangzott a tárgyalóteremben Jim Jones fenyegető hangja: „Nincs hely, ahol én nem vagyok. Mindig vagyok. Létemnek nincs sem kezdete, sem vége. Az vagyok, akit istennek neveznek…”

Természetesen lemezfelvétel volt, megrendezett jelenet. Larry Layton — írja a Paris Match — összeomolva, csukott szemmel görnyedt a székén.

A tárgyalás-sorozat befejezését senki sem látja előre. Ezen, a CIA állítólagos szerepét tekintve, nem is lehet csodálkozni.

Gy. I.

Nők Lapja 1982/6. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Brenda és Tracy Parks édesapjuk, Chris O’Neal mellett. Brenda barátja túlélte a lövöldözést Jonestown városában, de édesanyjukat elvesztették (Matthew Naythons/Gamma-Rapho/Getty Images)