Mainauról, a Bodeni-tó álomszigetéről magától Bernadotte gróftól hallottam először. Viktória svéd királynő unokája egyebek között különleges virágfotóival szerzett nemzetközi hírnevet. Felvételeiből Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeumban is rendeztek kiállítást, s ennek a megnyitására érkezett hozzánk. Azzal búcsúzott tőlem, hogy szívesen lát vendégül Mainau szigetén. Szerencsém volt. Dr. Bálint György, a gróf úr barátja magyar kertészeti csoportot vitt Mainaura, így velük tarthattam. Azóta is, ha rossz a kedvem, csak lehunyom a szemem és átballagok a hídon: parttalan nyűglődéseim világából a rózsaillatú béke birodalmába.

Sajnos, a 83 évesen is szálfaegyenes, megnyerő modorú Bernadotte gróffal – a sziget urával nem találkozhattam. Akkor épp gyengélkedett, nem hagyta el a szobáját. Előtte való napon ünnepelték a sziget fennállásának 60. évfordulóját, nagy társaságot hívtak meg a kastélyba, és a későre nyúló mozgalmas esemény nyilván kifárasztotta. Maga helyett főkertészét – jobbkezét és tanítványát – küldte elénk azzal a megbízással, hogy mindent mutasson meg nekünk, egyetlen fűszálat se hagyjon ki. Mit mondjak? Herr Meyer, fiatal és buzgó kalauzunk erre még rá is tett néhány lapáttal.

Mire bejártuk a sziget minden zegét-zugát, zsongott a fejem a frissen tanult növénynevektől. Valamennyit megjegyezni képtelenség lett volna, hiszen a szigetnyi botanikus kertben több tízezer növényfajta, 1200 rózsa, 800 tulipán és ki tudja még hány virág talált édeni otthont. Mainau magyar jelentése: Május-liget. Egy kicsit az örök tavasz hona, ebben a Svájccal határos, tehát nem enyhe klímájú övezetben. A természet azonban csodákra is képes. A nyár melegét a tó begyűjti és elraktározza: ebből tart ködpáraernyőt a sziget fölé, s ezzel védi növényzetét a téli fagyoktól.

A látogatók – hétvégeken ezrével érkeznek – elindulnak a vadrózsák útján, és közben pihenőket tarthatnak a különféle kertekben. A gyerekeknek legjobban a hatalmas virágszobrok tetszenek, rózsákból, tulipánokból, nárciszokból mintázott óriás kacsák, nyuszik és más állatok. Az egyik halfarkú nyusziszobor fülébe befészkelte magát egy eleven kiskacsa: csőrével jóízűen csipkedve szállásadója szirombundáját.

Megyek tovább, és hirtelen belém hasít a felismerés: a fölöttem összehajló levélzet, akár a legfinomabb brüsszeli csipke. Még sosem láttam ilyet. Meyer úr büszkén magyarázza, hogy ez századunk legnagyobb botanikai felfedezése. Kínai mamutfenyő. Legalább olyan értékes, akár a Holdról lehozott kőzetek. Milyen furcsa is az ember. Űzi-hajtja a kíváncsiság a világűrbe, miközben a Földön is mennyi minden vár arra, hogy felfedezzék.

Kert mindenkinek

Mainau grófja talán ezért szentelte életét a természetnek, holott a svédek királya is lehetett volna. Inkább királya lett rózsáknak, füveknek, fáknak. Olyan búvóhelyet keresett, ahová a civilizációs ártalmak nem jutnak el, de az emberek nyitott kaput találnak, ha szükségét érzik a természet közelségének. Így született meg a nagy ötlet, kert mindenkinek. Valóban mindenkinek. Ez a pedagógiai célzatú gyógyítóműhely arra való, hogy megtanítsa a testi és szellemi fogyatékosokat is a kertészkedésre. „Örömiskola” – magamban így neveztem el. Mert azok, akik idejönnek tolókocsiban vagy vakon, itt begyógyíthatják lelki sebeiket. Az ágyások úgy helyezkednek el, hogy megérinthetik a növényeket, érzékelhetik, gondozhatják. Bénán, világtalanul is befogadhatják a természetet, megfejthetik a titkait. Adhat ennél többet egy király az alattvalóinak? A kertet 3 éve szentelték fel, Bernadotte gróf 80. születésnapján, azóta híre bejárta az egész világot.

– Olyan gazdag a gróf, hogy ilyen bőkezű ajándékot adhat az embereknek? – tudakolom Meyer úrtól.

– Mainau a látogatókból él, akikből évente 1 millió 800 ezernek kell idejönnie, hogy fenntarthassuk a szigetet. Tavaly több mint 2 millió látogatót fogadtunk, az idén még ennél is többet. A belépő 12 márka és ehhez jön még, amit elköltenek ételre, italra, ajándéktárgyakra. A bevétel felét teszi ki a munkabér: főszezonban mintegy ötszázan dolgoznak kertészként vagy a vendéglátásban. Újabban kulturális és tudományos rendezvényeket is vállalunk, hogy ősztől tavaszig is fogadhassunk vendégeket. Koncerteket, tárlatokat, előadásokat szervezünk, és tavasszal már itt köszöntöttük az új Nobel-díjasokat.

Érik a banán

Közben újabb csodákat fedezek fel: óriás fává nőtt fuxiát. A kora is szép: 130 éves. Ennyi idő alatt igazán fává terebélyesedhetett. Persze, igazán a virágokba lettem szerelmes. A bársonyos szirmú Maurice Chevalier rózsába, a sötétrózsaszínű Comtesse Dianába, a világító sárga Sarkcsillagba, a sötétbordó Satchmóba, és a narancsos árnyalatú, szexisen izgató alakzatú Mireille Mathieu-be. A rózsákat a gróf úr nemesítette és nevezte el azokról, akikre leginkább emlékeztették. A hasonlatosság valóban meglepő. Egyúttal arról is árulkodik, hogy a sziget tulajdonosa elmélyült ismerője a virágoknak és az emberi léleknek.

– A szigetet mégsem a virágok tették híressé – közli Meyer úr -, hanem a délszaki növények. A narancs, a banán, a citrom. Ezért is hívják trópusi szigetnek. Nálunk tényleg megterem a banán, ami egyedülálló Európának ezen a részén.

A 40 méter magas tulipánfát egy még korábbi tulajdonos, Esterházy Miklós gróf ültette: Mainau első alapító-alakítója. Tőle I. Frigyes badeni nagyherceg vette meg a szigetet 1830-ban és rakta le a növénygyűjtemény alapjait. Fia, II. Frigyes nem hagyott hátra utódot, így a szigetet Viktória svéd királynő örökölte, majd ráhagyta kedvenc unokájára, Bernadotte grófra, aki 1932-ben költözött ide. liz éve viszont már Sonja, a második feleség folytatja azt, amit ő kezdett meg hatvan esztendeje.

Kettőjük kapcsolata nagy feltűnést keltett annak idején, részben a nagy korkülönbség miatt: Sonja 35 évvel fiatalabb a férjénél. A kastélynak, ahol titkárnői feladatot látott el, 1972-ben úrnője lett, 1981 óta pedig igazgatója a szigetnek. Szép, okos és energikus asszony. Szívügye az iskolakert-mozgalom fellendítése, mivel szereti a gyerekeket, lévén, hogy ő is ötöt mondhat a sajátjának.

A család a hobbija

– Hol él a család? – kérdeztem tőle a magyar vendégek tiszteletére adott fogadáson, a kastély fehérarany dísztermében.

– Mainauban, ez az otthonunk. A gyerekek már nagyok, a legfiatalabb tíz, a legidősebb tizennyolc éves. Itt járnak iskolába és Svédországban töltik a nyári vakációt.

– Közülük melyik folytatja majd az önök munkáját?

– Mivel a sziget már nem a család, hanem egy alapítvány tulajdona, az utódlás kérdése nem létfontosságú. Mégis örülnék, ha közülük kerülne ki az utódunk, akire nyugodt szívvel rábízhatnánk ezt a csodálatos kis természetországot. Ma még úgy tűnik, hogy mindegyik szívesen maradna itt, de erről ma még korai beszélni. Előbb fejezzék be a tanulmányaikat, utána majd elválik, hogy kit, merre irányít majd az érdeklődése.

– Önnek van valami hobbija, különleges szenvedélye?

– Szenvedélyem a munkám, hobbim a családom. Igyekszem velük tölteni azt a kevés szabad időt, amit az elfoglaltságom megenged. Egyelőre teljesen leköt a sziget vezetése. Ha nyugdíjas leszek, talán magamra is több időm jut. Szeretnék utazni, szétnézni egy kicsit a szigeten túli világban is. Ezzel még várnom kell.

– Mikor van együtt a család?

– Hát, erre nincs semmiféle szabály. Mindenki végzi a maga dolgát és néha egész nap egymást is alig látjuk. De reggelizni és vacsorázni általában együtt szoktunk.

– Mit esznek?

– Húst alig. Sok zöldséget és gyümölcsöt. Egészségesen táplálkozunk és ezt másoknak is bátran ajánlom. A táplálkozás is alakít bennünket. Minél több nehéz ételt eszik valaki, annál nehézkesebbé válik testileg és szellemileg is. Ne máshol keressük a hosszú élet, a tartós frissesség és a jó közérzet titkát, hanem a tányérunkon.

-Az ön férje akár élő reklámja is lehetne az egészséges életvitelnek. Mégis Budapesten azt mondta, hogy mindent egy asszonynak köszönhet: a feleségének.

– Csodálatos ember a férjem. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy összehozott vele. A mi esetünk valóban különleges. A nagy korkülönbség ellenére sikerült olyan közel kerülnünk egymáshoz, ami egyidős házaspárok esetében is ritkaság.

Történetük úgy indult, mint egy rózsaszínű lányregény. A megjelenésében is arisztokratikus gróf, a svéd királyi család sarja minden valószínűség szerint beleszeretett a szép, fiatal és polgári származású alkalmazottjába. Sonja azonban több lett, mint grófné. Róla nevezte el Bernadotte gróf a legszebb, tűzvörös rózsát. Az életben nem láttam szebbet, izgatóbbat. De szerelmi vallomást sem, ennél gálánsabbat. Igaz, Sonja nem hétköznapi asszony. A rózsák királynője.

Vadas Zsuzsa

Cikkünk megírását a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület támogatta.

Nők Lapja 1992/50. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Folke Bernadotte 1948-ban (By Slowking4 – Own work, Public Domain, Wikipedia)