A családon belüli erőszakról szóló cikkünk megjelenése óta özönlenek a levelek szerkesztőségünkbe. Tragikus sorsok néhány kézírásos oldalra zsúfolva, a nők védelméért indított mozgalmat támogató vélemények tömegét kapjuk, de írt néhány olvasó is, akik fenntartásaikat hangoztatták a „feminizmussal” kapcsolatban. A témára hamarosan visszatérünk, addig is olvassanak el néhány jellegzetes hozzászólást!

Egy szakértő: „Rettenetes tapasztalataim vannak”

„Végre merünk beszélni az erőszakról! Még nincs késő, de nagyon későn ébredtünk tudatára annak, hogy nagyon nagy baj van. Rettenetes tapasztalataim vannak, nemcsak a társadalom alsó, de felső rétegeiben is. Az okokat rengeteg oldalról lehetne vizsgálgatni, ebbe most nem is szeretnék belemenni, ez a vizsgálódás szociológiai feladat lenne.

Évekig én is ifjúságvédelmi felelősként dolgoztam, jelenleg tanítok, és sajnos, folyamatosan találkozom a családon belüli erőszakkal. Szinte minden családban vannak uralkodók és alattvalók, az előzők többnyire nem az okosabbak, talpraesettebbek, szorgalmasabbak közül kerülnek ki, hanem az erősebbek, az agresszívabbak, a lelkileg silányabbak közül.

Nem értem a törvényhozók miért nem gondoltak még arra, hogy a családon belüli terrort megfékezzék. Sokszor elhangzik az is, hogy a nők nem szülnek, az eszükbe sem jutott, hogy az erőszak, a durvaság miatt van ez? Hogy talán ez is szerepet játszik benne, hogy az emberek nem akarják elkötelezni magukat? Miért él egy fiatal nő inkább magányosan? Mert fél a brutalitástól, a fizikai fölénytől, az állandó rettegéstől.”

Jelige: Bizalmas

Egy áldozat a sok közül: „Aztán mint a hideg zuhany…”

„Sajnos, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen is együtt élni az erőszakkal! Még alig múltam harmincéves, de a verésnek, rugdosásnak, fenyegetéseknek már százféle módját megismertem. Mikor férjhez mentem, még minden szép volt, akárcsak Éva esetében az újságjukban. Aztán mint a hideg zuhany, úgy ért a párom első kitörése ellenem. Az elején próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ez velem nem fordulhat elő, aztán később kénytelen voltam hozzászokni, hogy bármelyik percben felkaphatja a vizet valamiért, és nekem végem, a többit nem érdemes elmesélnem, számtalan nő megtette már. Többéves viták, menekülések, pereskedés után végre megszabadultam tőle, már az sem számított, hogy semmim sem maradt, csak éljem túl.

Büszke vagyok rá, hogy ezt végigcsináltam, és egyedül, mert senki nem segített, de jó lenne, ha az ilyen ügyek lezárására kitalálnának már valami sokkal gyorsabb és egyszerűbb megoldási módot, mert ismertem olyat, akinek nem így sikerült.”

Jelige: Túlélő

Egy optimista: „Mennyit kell még harcolni!?”

„Nagyon örülök, hogy foglalkoztak a témával, erről nem lehet eleget beszélni. Azt külön köszönöm, hogy konkrét telefonszámokat, címeket is közöltek, én több rászoruló ismerősömnek továbbadtam ezeket. Igaz, ez nem sok, a végleges megoldáshoz még rengeteg dolgot kell rendbe tennünk, de legalább már elindultunk!

Remélem, a folytatásról is beszámolnak, nagyon érdekel, vajon mennyit kell még harcolni azért, hogy egy teljesen logikus döntést végre meghozzanak a honatyák? Jó lenne, ha ez nem kerülne annyi nő és gyermek bántalmazásába, életébe!

Egyáltalán, miért kell egy ilyen törvény megalkotásához népi kezdeményezést indítani, miért nem jutott már eszünkbe ez előbb? Bízom benne, hogy a kérdéseimre nagyon hamar választ kapok.”

Jelige: N. K. 

***

Összeállította: Balogh Edina és Vig György

Nők Lapja 2003/1. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Illusztráció: Getty Images