Ezt nem kellene, intem magam, miközben egy szelet gusztusos fekete-erdei tortával szemezek. Aztán döntésre jutok: végül is ötvenhat kiló vagyok, ezt talán még megengedhetem – és beleszúrom a villát a csábító édességbe. Egy pillanatra felvillan, hogy most becsapom magam, mert úgy rémlik, nem is ötvenhat kiló vagyok, hanem ötvennyolc, de gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot. Ötvenhat, és kész. így érzem jól magam. Ezzel a kis csúsztatással.

Stiegnitz Péter, Ausztriában élő, magyar származású professzor könyvét, a „Mindenki hazudik”-ot olvasva rádöbbentem, hogy bizony, önmagam ámítása, a kilók „lecsalása” is a hazugságok körébe tartozik. Mégsem érzem, hogy ez olyan komoly hazugság lenne, mint ha nagyobb horderejű dologban nem mondanék igazat. Stiegnitz professzor beszélgetésünk során megerősít ebben:

– A hazugság a valóságtól való tudatos eltávolodás, ám az erkölcsi határ ott húzódik, ahol a hazugsággal önmagam vagy mások számára tudatosan ártok. Ha nem ártok vele, akkor füllentésnek, önámításnak nevezhető, amely gyakran azért történik, hogy helyreállítsuk a lelki egyensúlyunkat. Utóbbi esetben kis mértékben használhat, nagy mértékben viszont árt a hazugság.

A szociálpszichológus professzor, a „hazugságtan” megalapítója már több mint harminc éve foglalkozik a hazugság lélektanának megismerésével. Kutatásai nyomán megállapította: körülbelül hatéves kortól fordul elő mindenkivel, hogy tudatosan eltávolodik a valóságtól – vagyis hazudik. A professzor a felmérések során azt az eredményt kapta, hogy az emberek negyvenegy százaléka félelmében nem mond igazat. Ezt saját, gyermekkori történetével is igazolja:

– Hétéves voltam, amikor letartóztattak a nyilasok, és Auschwitzba akartak deportálni. „Zsidó vagy?”, kérdezték, mire kapásból hazudtam: „Nem!” A túlélési ösztön működött bennem, s ezért nem mondtam igazat. Ennek a füllentésnek köszönhetem az életemet…

Más okai is lehetnek a hazugságnak. A professzor tanulmányából kiderül, hogy a válaszadók tizennégy százaléka azért füllent, hogy megkönnyítse a saját életét, nyolc százalék pedig azért, hogy szeressék. A felmérésben szereplők hat százaléka azt vallotta, hogy lustaságból szokott hazudni, és a megkérdezettek harmincegy százaléka nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre.

Dr. Stiegnitz Péter három formáját különbözteti meg a hazugságnak: egyik, amikor önmagunknak hazudunk, a másik, amikor kis közösségben (például családtagnak, kollégának, barátnak) füllentünk, a harmadik pedig a tömeghazugság, tehát amikor esetleg politikus, vallási vezető, vagy a reklám nem mond igazat a nagy tömegnek.

Miről hazudnak a nők?

A hazugságtan megalapítója felállította a női füllentések sorrendjét is. A nők elsősorban saját testsúlyukról hazudnak, ezt követik a „fiatalító” blöffök, tehát amikor letagadunk néhány évet az életkorunkból. A sorban ezután a hűség következik, vagyis – Stiegnitz professzor szerint – a nők még akkor sem akarják bevallani maguknak, hogy a férjük hűtlen hozzájuk, ha már az egész város tudja, hogy a párjuknak barátnője van, és ha az összes jel erre utal…

-Abban az esetben, ha a nő csalja meg a párját, általában mindig van erre magyarázata, „indoka” -teszi hozzá a professzor. – Ezzel át akarja hárítani a felelősséget valaki másra, vagy a körülményekre, és ez ugyanígy a hazugságok körébe tartozik.

Van egy ismerősöm, aki nagyon elfoglalt, elég jól keres, és rendre szép meg drága holmikat vásárol magának, ám a férjének mindig azt mondja, hogy árleszállításon, nagyon olcsón jutott hozzájuk. Ezt sosem értettem, hiszen a férje nem kérné számon rajta, hogy miért fordított ennyi pénzt magára. Most viszont az ő mozgatórugóját is sikerült megfejtenem, hiszen Stiegnitz Péter szerint a negyedik leggyakoribb női füllentés a vásárlással kapcsolatos. Azok a nők, akiknek több pénz van a zsebükben, akik sikeresek a szakmájukban és jól keresnek, általában azt füllentik másoknak, ha megvesznek valami drága dolgot, hogy rendkívül jutányos áron sikerült szert tenniük az árura. A karriert befutott nők ezzel azt akarják bebizonyítani, hogy a család gazdasági ügyeihez legalább olyan jól értenek, mint a férfiak.

A testbeszéd árulkodik

Ray Birdwhistell amerikai pszichológus kimutatta, hogy a személyes kommunikáció szóbeli alkotóeleme nem egészen harmincöt százalék, a többi pedig metakommunikációs közlés. A testbeszéd elárulhatja a hazugságot is, hiszen a gesztusokban nehezebb hazudni, mint szavakkal. A nők és a férfiak testbeszéde eltérő, ha füllentenek.

A hazugság jelei

A férfiaknál:

• izzadás
• kóborló tekintet
• gyakran keresztbe teszi a lábát
• a felelősség elhárítása
• előadásszerű közlés
• a pupilla kitágulása
• az ajkak összeszorítása.

A nőknél:

• elvörösödés
• mozdulatlan tekintet
• bőbeszédűség
• eltérés a témától
• a saját hazugság „relativizálása”
• a pupilla kitágulása
• az ajkak összeszorítása.

A férfiak többet füllentenek

Stiegnitz professzor arra az eredményre jutott, hogy a nők húsz százalékkal kevesebbet hazudnak, mint a férfiak, ennek oka, hogy ők jobban elfogadják a valóságot, mint az erősebbik nem tagjai.

Ám a nő ügyesebben füllent, mint a férfi, talán azért, mert jobb emberismerő, mert figyelmesebb, s mert próbál olyan magyarázatot kiagyalni, amely hihető. A férfiak nem fordítanak erre különösebb gondot, és sokszor teljesen valószínűtlen, hihetetlen magyarázatot kreálnak, amelyen könnyű átlátni.

– Tényleg mindenki hazudik? – kérdezem a professzortól.

– Igen. Aki azt állítja, hogy sosem hazudik, az hazudik a legnagyobbat. Gondoljon bele, mi történne, ha mindenki megmondaná mindenről a véleményét! Nem mondjuk meg a kolléganőnknek, ha borzalmasnak találjuk a frizuráját, ismerősünknek, hogy nagyon rosszul néz ki. Nem is baj ez, ameddig az erkölcsi határt nem lépjük át, vagyis amíg a hazugságunkkal nem ártunk másoknak vagy önmagunknak. Általánosságban elmondható, hogy a hazugságaink kilencven százaléka szelíd blöff, amellyel senkinek sem ártunk, legfeljebb kicsit helyrebillentjük a lelki egyensúlyunkat.

Ma ráálltam a mérlegre. Ötvenkilenc kilót mutatott. Teljesen megdöbbentem, de mielőtt depresszióba estem volna, rájöttem: a mérleg is hazudhat…

Fejős Éva

Nők Lapja 2003/1. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images