1972: Kedvenc gyerekköteteink Devecseri Gábortól és Beney Zsuzsától

Nézd csak! Nézd ezt a nagy sárga napraforgót, a pipacsot a mezőn, a fenyőfát az erdőben … Nézd meg a szivárványt, a kacsát a tavon, a hattyút az Állatkertben… Obrazcov, a világ egyik legnagyobb bábművésze figyelmeztetett bennünket ittjártakor. hogy ezzel a „nézd” szócskával kezdődik a gyerekek esztétikai nevelése. Meg a dallal, amit énekelünk nekik fürösztés közben, vagy jelenlétükben, magunknak a konyhában. És csak folytatódik ez a nélkülözhetetlen pedagógiai tevékenység a mesével, a gyerekek ágya szélén, meg az első, ajándék képeskönyvekkel, amit még inkább a tekintetükkel és a tenyerükkel vesznek birtokba, de amelyek mégis, a könyvvel való első találkozást jelentik. És nevelünk a képekkel is, amelyek a gyerek közvetlen környezetét, és az ablakon, szobán túli világot teszik, a szó legszorosabb értelmében kézzelfoghatóvá. A versekkel, amelyek értelménél is mélyebbre vésődik a gyerekbe azok ritmusa, muzsikája. Aki kiskorában megtanult a szavakkal játszani, felnőtt fejjel sem válik hűtlenné a széphez.

Lassanként már kilépnek az életbe azok a gyerekek, akik óvodás korukban Kormos István Vackoréval barátkoztak, Weöres Sándor Bóbitáján tanulták a szépet. Töredelmesen megvallom: a fenti körülmény I hatására, az utóbbi években magam is elszakadtam kissé a gyerekversektől. De az elmúlt hónapok gyerekeknek szánt könyvtermése valósággal rákényszerített, hogy újra kézbe vegyem, végiglapozzam az újdonságokat. Felnőtt fejjel, kritikusként is öröm ez a három verseskötet, amelyről szólni szeretnék, de mamaként, csupa gyönyörűséges szövetséges Szövetségesek ezek a kötetek nevelésben, fegyvertársak az örömszerzésben.

Rangsorolni sem tudnám őket. Beney Zsuzsa a gyereke álmát vigyázó anya szeretetével, a lírikus érzelmi hevületével fordul a legkisebbekhez, Devecseri Gábor humorának minden színét, szikráját, ötletgazdagságát csokorba gyűjtötte annak idején, hogy megtanítsa Jánoskát — akiből időközben János lett — ne csak nézni, de látni is az Állatkert lakóit. Eliot pedig, akit általában, csak a világirodalmi rangú, nagy költőnek kijáró tisztelettel szoktuk emlegetni, a Macskák könyvében bravúros megfigyelőkészséggel és fáradhatatlan játékossággal arra tanít, hogy felfedezzük a macska-jellemek végtelen változatosságát Kaput nyitnak ezek a versek a gyerekek képzeletének, de nem azért, hogy egy, a valóságon kívüli világba ragadják őket, hanem, hogy azon belül kalandozzanak. Beney Zsuzsa kifigyeli, ahogy a fiókáihoz fáradtan hazatérő madár a fészekben az éjszaka érlelődő almáról mesél, Devecseri a tavasz érkezését előkészítő s az eget kékre festő fecskék lázas tevékenységéről énekel, és eljátszik a gondolattal, hogy — a hattyú, talán a kánya fehérre festett lánya. Ami pedig a macskatársadalmat illeti, nem árt megtanulni, hogy „a macska olyan, akár magad, vagy jómagam, vagy mint a többi emberek: ahány, annyiféle lehet”. S aki Tarka Tarkával, Ladiklaki Kandúrral, Vásottkarommal, Enyvestalppal, Csülkecsámpással barátságot köt, az aligha fogja odahaza, a házi cirmoscicát kínozni.

Szellem és szeretet, ötlet és humor! A kötetek költőinek ezeket a gyerekek számára különösen kedves ajándékait nem élveznénk ennyire, ha a kötetekben nem játszana egyenrangú szerepet a szöveg és a kép. Szántó Piroska ellenállhatatlan macskáival már korábban, rajzban, a festő műtermében megismerkedtem. Devecseri kötetét a könyvesboltban fedeztem fel, s belelapozva elgyönyörködtem a rajzok ötletességében, humorában. Csak visszalapozva fedeztem fel, hogy könnyű gyerekrajzban is a maximumot nyújtani, ha az illusztrátort — Borsos Miklósnak hívják! Ami pedig Beney kötetének képzőművész társszerzőjét illeti: Reich Károly nem vendége, hanem mestere a könyvillusztrációnak.

Szakemberek sokat és joggal panaszkodnak: képzőművészeti nevelésünknek nincs Kodályhoz hasonló rangú, tekintélyű prófétája, és úttörője sem. Ezen a tényen a Móra Kiadó könyvei egymagukban nem változtatnak. De az említettekhez hasonló, művészi rangú kötetek biztos, hogy sokat tesznek azért, hogy a jövendő generáció ne csak nézni, de látni is megtanuljon, hogy ne csak a füle, de a szeme is rányíljon a szépre.

Földes Anna