Végre! Ezzel az elégedett indulatszóval jön ki a néző a Mici néni két élete című új magyar komédia vetítéséről. Végre egy szórakoztató, kellemes, friss, ízléses vígjáték, amely túllép a sablonok sorompóján és alkotóinak ötletedből futja a másfélórás kacagásra.

Az első pillanatok „aggasztóak”: mintha egy slágerarchívum dallamai között járnánk. De nyomban kiderül, hogy nem a vígjáték, hanem csak annak hősnője él féllábbal a tegnapban. Mici néni ugyanis szubrett volt valaha, Micike korában. Nyugdíjas szubrettnek lenni persze kicsit -komikus, kicsit szomorú foglalkozás, különösen akkor, ha valaki öreg is, nyűgös is, szegény és magányos, és egyikbe se tud belenyugodni. De azután Mici néni mégiscsak beletalál a mába. Eltartási szerződést köt az albérletből menekülő, kedves ifjú párral. A fiatalokban az egész világ — a házmestertől a szomszédasszonyig és kollégákig — Mici néni ellenségét látja. Hogy is ne, a rosszmájúak szerint nekik elemi érdekük, hogy megszabaduljanak a főbérlőtől! A fiatalokat pedig gyötri a bűntudat. Nem azért, mert gyilkosságra készülnek, ó dehogy, éppen ellenkezőleg: mert orvul eltitkolták, hogy Kati hamarosan új életet hoz a világra. Ezt a mulatságos és nagyon is mai szituációt keresztezi Mici néni „második élete”, egy elkésett és eltitkolt flört, amely végül is a házasság révébe segíti a nagymamakorú szubrettet.

Hámos György könyvalakban is megjelent filmregénye bőkezűen bánik az ötletekkel. Egymást érik a mulatságosnál mulatságosabb helyzetek. Viszonylag ritkán fordul a helyzetkomikumok bevált fogásaihoz, s inkább a figurák jelleméből és a helyzet ténylegesen groteszk vonásaiból varázsolja elő a nevetést. Az egyik legjobb jelenet például, amikor Kati döbbenten feded fel, hogy férje a Bűn és bűnhődést olvassa az ágyban, azt a regényt —, amelyben Raszkotnyikov megölte az öregasszonyt! Fullánk helyett líra táplálja a film humorát. Mulatunk a hősökön, de ritkán nevetjük ki őket. Megértjük nemcsak a fiatalokat, de a maga fiatalságát visszaálmodó, gyengédséget kereső fura Mici nénit is, s még jobban a konflis bakjáról a volán mellé került gavallért, Gál Alfrédet, aki lovai emlékére Rárónak tiszteli a motort és Pejkónak a taxit, és akinek fura módon, társadalmi elégtételt is hoz ez az esküvő. Kár, hogy az alkotók jó ötleteiket meg-megtoldofcták kommersz vígjátéki fordulatokkal is. A hirdetésre jelentkező panoptikumi figurák felvonulása, a bevezető slágerkavalkádot követő szomszéd házibuli — amelynek a twisztelő ifjúság bemutatásán túl az égvilágon semmi funkciója nincs a komédiában — teljesen felesleges.

Mamcserov Frigyes rendező híven megvalósította a kínálkozó ötleteket. Dicséret elsősorban a remek szereplőgárda öszszeállífáséért illeti. Kiss Manyi, Páger Antal, Mezey Mária, Fónay Márta, Sulyok Mária és Szendrő József neve eleve garantálja a sikert és a vidámságot. örültünk az új arcoknak is — a fiatal házaspárt Tóth Judit és Szokolai Ottó játszotta rutintalan frisseséggel.

(földes)

Nők Lapja 1963/12. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Kiss Manyi színművésznő 1959-ben (Fortepan / Kotnyek Antal)