Kérdés: A nővérem kislánya most múlt tizennégy éves. Kiskorában sokat volt nálunk úgy nyolc-kilenc éves koráig, akkor a nővéremék vidékre költöztek. Sajnos, több idejük azután sem volt a gyerekre, aki tizenkét-tizenhárom éves kora körül csavarogni kezdett. Ma már semmi más nem érdekli, mint a diszkó és a fiúk (és az ezzel kapcsolatos szemfestés, öltözés), pedig milyen bájos, érdeklődő, mindenre nyitott kisgyerek volt! Imádta a meséket, hosszan és gyönyörködve tudta elnézni velünk a nyári naplementét, vagy a tátikát, amint nyitogatja a száját. Leköltözésük után két évvel, amikor meglátogattam őket, már egy szomorú kislányt találtam, akit semmi nem érdekelt. Most azért ijedtem meg, mert az én lányom most hatéves, és egyre jobban hasonlít külsőleg és lelkes érdeklődésben is unokatestvérére, illetve arra az időre, amikor ő is csak öt-hat-hét éves volt. Mit jelenthet ez? Tizennégy éves korára ő is olyan lesz, mint most az unokatestvére? És még egy: olyan négy és fél, ötéves koruk körül mind a ketten „nagyon szerelmesek” voltak az óvodában az egyik kisfiúba. Aztán ez a heves érdeklődés elmúlt mindkettőjüknél, de a nővérem lányánál most, kamaszkorában, egészen leszűkült formában visszatért ez az erotikus érdeklődés. Mire számíthatunk? Egészen a csavargásig el fog menni a dolog? Vagy csak a diszkó és a fiúkra szűkült érdeklődés elkerülhetetlen? Vagy az se?

Válasz: Azt hiszem, hogy igazi összefüggés csak a szülők jelenlétének hiánya, a kislány szomorúsága és közönye, a csavargás és a diszkóra és fiúzásra szűkült érdeklődés között található.

A négy-öt éves gyerekek erotikája, erotikus érdeklődése néha tényleg nagyon látványosan nyilvánulhat meg, de teljesen természetesnek tekinthető, különösen akkor, ha követi a fejlődésnek megfelelő lappangás – Freud szavával látencia – nyugodtabb időszaka. (Az erotikus érdeklődés külső megnyilvánulási jelei is eltűnnek ekkor, és a gyerekek képzetáramlásából is eltűnik, látenciába kerül, lappangásba szorul a szexualitás. Előttünk áll a harmonikus testalkatú és viselkedésű kisiskolás.) Soha nem találkoztam egyenes összefüggéssel a kisgyerekkori erotikus érdeklődés, és a kamaszkori leszűkült szexualitás között.

A kamaszkor erotikus érdeklődése természetes, de az is természetes, hogy – ha a gyerek jó állapotban van – gátlásokkal jár együtt. Ez azt jelenti, hogy a gyerek kiskorában az őt körülvevő érzelmi biztonságban érzelmi igényességet is tanult, s ezen most nem tudja túltenni magát. Azt is mondhatnám, ez a személyre irányuló érzelmi igényesség védi most őt a sodródástól, akkor is, ha időnként bosszankodik: „miért vagyok én ilyen hülye, másoknak ezek a dolgok sokkal könnyebben mennek”.

Sajnos, a nővére kislányát nem védi ez az érzelmi igényesség. Ellenkezőleg. Mivel nem kapott a szüleitől elegendő érzelmi biztonságot kiskorában, most, a kamaszkorba érve érzelmeket keres a szexualitásban, és félő, mivel a tapasztalat szerint ezeket ilyen módon általában nem lehet megkapni és megtalálni, sodródóvá válik. Az erotika ugyanis tágabb dolog, mint a szexualitás, benne van a személyes rokonszenv és kiválasztás eleme is, és benne van egy tágabb, a világ többféle jelensége felé rokonszenvvel és vonzódással forduló kedélyállapot.

A Waldorf-pedagógia kidolgozója, Rudolf Steiner egyik előadássorozatában hosszan beszél arról, hogy a gyerekeknek úgy a hetedik és a tizennegyedik életév között (miután az érzelmi biztonság megalapozását már kisebb korukban megkapták) igényük támad egyfajta esztétikai világmegismerésre. Pontosan arról van szó, amiről ír: gyönyörködés a nyári naplementében, vagy esetleg egy hajnali napfelkeltében, vagy a villámló, mennydörgő nyári vihar fenségében, a csillagos égboltban, a növények formáiban, a hegyi patak hangjában, sziklák formáiban és színeiben, havas hegycsúcsokban, széles folyóban, tóban, tengerben, az állatok megnyilvánulásaiban, vagy más természeti jelenségben. Mindez valamiféle elementáris esztétikai igényt elégít ki, összekapcsolva a gyereket a tágabb világmindenséggel. Ehhez járulhatnak azután a művészetek, amelyek hozzásegítenek a jelenségek érzéki-érzelmi megközelítéséhez. Ha mindebben része van a gyereknek, a kamaszkori erotikus érdeklődés is tágabb körű és igényes marad. Megjelenik benne ugyan a szexualitás, de nem szűkül le a szexualitásra.

Azt gondolom, hogy ha maguk továbbra is ráérnek mesélni és a tátikában gyönyörködni, akkor kislányuk nem fog elszomorodni tíz-tizenegy éves korára, nem jut el a „semmi sem érdekel” állapotába, nem fog csavarogni, és a világ és az emberek iránti érdeklődése kamaszkorára is tágabb körű marad a diszkónál, a diszkóbeli fiúknál és az ezzel kapcsolatos szemfestésnél, öltözködésnél.

Nők Lapja 1999/14. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Rawpixel/Getty Images