Kérdés: Kisfiam most márciusban volt tizenhét hónapos. Sajnos, hamarosan, legkésőbb május végéig vissza kell mennem dolgozni. A gyereket bölcsődébe kell adnunk, másként nem tudjuk megoldani az életünket. Reményeim szerint csak fél napot lesz a bölcsődében, mert ebéd után a nagymamája el tudná hozni. (Délelőtt ő dolgozik.) Nem tudom eldönteni, hogy meg fogja-e viselni, illetve a fejlődését hogyan fogja befolyásolni a bölcsőde? Meg lehet állapítani egy gyerekről, hogy bölcsődeérett vagy sem?

Válasz: Azt hiszem, hogy kérdésére kétféle válasz adható és mind a kettő igaz.

Egyrészt úgy tartják – szerintem jogosan hogy ha egy gyerek már észreveszi és jelzi körülményei megváltozását és az anya hiányát (esetleges heves sírással vagy csak elkomorodással), az azt jelzi, hogy már kialakultak, megerősödtek a személyes kötődés érzelmi szálai. Kisebb károsodás fogja érni, ha most kerül idegen környezetbe, mintha akkor került volna, amikor ezt „még észre sem veszi”. Tehát ilyen szempontból jobb, ha egy gyerek sír és tiltakozik kezdetben, mintha megadóan, zökkenőmentesen, minden ellenállás nélkül belesimul a bölcsődei életbe. Mondhatnánk, hogy ez a fajta kialakult érzelmi kötődés egyfajta bölcsődeérettséget jelez.

De mégse mondom ezt, mert az is igaz, hogy a bölcsőde szükségmegoldás. Nem beszélhetünk úgy bölcsődeérettségről, ahogy iskolaérettségről, vagy akár óvodaérettségről beszélünk. Ebben a két utóbbi esetben ugyanis a gyerek fejlődéséből fakadó szükséglete az, hogy külvilágra irányuló figyelme és újra fellángoló kíváncsisága kielégüljön mindazzal, amit az iskolában megtudhat és megtanulhat. Illetve hogy a családon kívüli társas együttlét formáit próbálgathassa, az óvoda esetében. E kettővel ellentétben nem ismerünk olyan, a gyerek fejlődéséből fakadó szükségletet, amelyik indokolttá tenné, hogy bölcsődés legyen. Ellenkezőleg. Úgy tudjuk, hogy három-négy éves koráig a gyerek számára az a jó, ha anyjával lehet, ha a családban maradhat.

Vigasztalni azzal tudom, hogy a bölcsődei gondozónők jelentős része jól felkészült és valóban szakszerű bánásmódot és ezen túlmenően még érzelmi biztonságot is tud nyújtani a bölcsődébe kerülő kisgyereknek. Az azonban nagyon valószínű, hogy a közösségbe lépéskor fellépő betegségeken a gyerek így előbb fog átesni, mintha csak az óvodába lépéskor kapná el ezeket. Sok ilyen betegség esetében – ezek elsősorban légúti fertőzések, de más fertőző betegségek is lehetnek – szerencsésebbnek látszik, ha a gyerek két-három évvel később kapja meg őket. Ez esetben esetleg kevésbé veszélyeztetik a kisgyereket a megbetegedések (a hallójáratok gyulladásának nagyobb korban például rendszerint kevésbé súlyos a lefolyása).

Mindezzel együtt: nagyon sok gyerek volt bölcsődés és „kibírta”, különösen, ha egy ilyen anyai felfogás is megtámogatta ebben, mint az öné, amelyik változatlan figyelemmel fordul felé, nem örül, hogy „megszabadul” tőle, s gondoskodik arról, hogy már ebéd után hazamehessen.

A gyerekek sokat kibírnak és nagyon megértőek, ha a számukra fontos személy – például az anya, az apa vagy a nagymama, nagypapa – érzelmi jelenléte,feléjükfordulása változatlan erejű, nem csökken. Megértőek még akkor is, ha a nap egy részét, néhány óráját idegen” – de hamarosan többé-kevésbé megszokott – környezetben kell is eltölteniük.

Nők Lapja 1998/15. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Peter Dazeley/Getty Images