Kérdés: Két éve váltam el, a fiunk most tizenkét éves. Ez lesz a második nyár, amikor két – talán három – hetet együtt töltünk, amit mind a ketten örömmel várunk, bár én kicsit szorongok is, a tavalyi tapasztalatok alapján. Anyagi lehetőségeink csak azt teszik lehetővé, hogy a szüleim balatoni házában töltsük együtt ezt az időt, ahová egyébként a fiam is szívesen jön. A baj csak az, hogy a nagyszülők úgy érzik, hogy most aztán „mindent bele”! Egyrészt programokat szerveznek – benne hosszú autóutakkal – másrészt nem szeretik, ha a gyerek a szomszéd gyerekkel játszik, netán átmegy szomszédolni, „mert akkor azokat a gyerekeket is meg kellene hívni”, és ezt ők nem akarják. Én jóba vagyok a feleségemmel, afféle „jó”, bár szomorú válás volt a mienk. Szívesen meghívnám őt is, legalább egy hétre. Így természetesebb lenne az együttlétünk. De megint csak a szüleim: ők nagyon neheztelnek rá. – Emlékszem, tavaly nyáron két napig szakadatlanul esett az eső, és bár a Balatonnál ez általában nem kellemes, én úgy emlékszem – és ezt a fiam is megerősíti – hogy ez volt a két legjobb napunk. Későn keltünk, heverésztünk, beszélgettünk, olvastunk és felolvastunk, délután moziba mentünk, egyszer fürödtünk is az esőben – olyan volt, mintha csak ketten volnánk a Balatonban –, és egészben véve remekül mulattunk. Egy hosszú, estébe nyúló délutánt a fiam a szomszédban töltött, ahová aztán engem is áthívtak játszani. Cluedóztunk. (Ez egy detektív-játék.) Végre egy kicsit kipihentük magunkat a sok program után (és előtt), a fiam is egészen felfrissült. A szüleim szerint azonban két hétre program kell, vagy pedig csináljak a gyerekkel, amit akarok. Ettől is egy kicsit félek, mi lesz, ha aztán meg unatkozni kezdünk. Hogyan kellene az efféle „vasárnapi apukának” eltöltenie, megszerveznie az ilyen néhány hetes nyári együttlétet?
Válasz: A nehéz feladat abban áll, hogy
a „vasárnapi apukának” is úgy lenne jó együtt-nyaralnia a gyerekével, mintha nem is vasárnapi apuka lenne.
Azt hiszem, itt a „természetesség” a kulcsszó, amit Ön is említ. Az volna jó, ha ilyenkor kibírnánk, hogy ne szervezzünk több programot a gyereknek, mint amennyit akkor szerveznénk, ha máskor is, egész évben is együtt élnénk.
Igenis legyen idő a heverészésre, lötyögésre, bízzunk valamit a véletlenre is,
ha eszünkbe jut, menjünk el a moziba vagy az esőben vagy éjjel fürdeni, és ne rémüljünk meg, ha vannak „üres” napjaink, amikor csak beszélgetünk, olvasunk, cluedózunk, vagy éppenséggel szomszédolunk, vagy a mi szobánkban, kertünkben, partunkon játszunk a szomszéd gyerekekkel.
Nagyon jó, hogy a nagyszülők lehetővé teszik ezt az együttes nyaralást és persze, hogy kellenek velük töltött programok is – ha ők nem szerveznek, szervezzünk mi, az ő számukra is, ha ez lehetséges.
Érthető és gyakori, ha a nagyszülők azt hiszik, hogy valamiféle meghívással tartoznak a szomszéd gyerekeknek, ha az ő unokájuk náluk járt. De ez manapság nem így van, nincs szó semmiféle meghívásról, csak arról, hogy az egy környéken lakó, nyaraló gyerekek jönnek-mennek a különböző családok, lakások, házak között, és ez a jó. A felnőttek persze, kiköthetik, hogy mikor és hol nem szabad zavarni az ő nyugalmukat, a nap melyik szakában ne jöjjön senki – például a délutáni pihenés idején –, a ház melyik részét használhatják a gyerekek, és így tovább.
Abban a helyzetben, amit leír, biztos senki nem érezné jól magát, ha a felesége is itt vendégeskedne a szülei házánál. (Nem beszélve arról, hogy ha a feleségének barátja, élettársa van, vagy esetleg Önnek, ők mit szólának ahhoz, hogy a régi pár megint együtt tölt egy hetet.) De azt jól el tudom képzelni, hogy megszervezhető volna egy-két napos olyan kirándulás, amelyre együtt mennek el, esetleg az új barátokkal, barátnőkkel együtt, ha ehhez a kapcsolatok rendszere megfelelő. Az biztos, hogy a gyereknek – ha egy ilyen nap harmonikusan telik el – ez lenne a legjobb.
Ne féljen attól, hogy unatkozni fognak.
Különösen ne az esős napokon tett tapasztalatok után. Ezek szerint tudnak ilyen helyzetekben is magukkal és egymással mit kezdeni.
Jó lenne, ha a nagyszülők sértődés nélkül el tudnák fogadni, hogy Ön most egy ilyen „pihenős nyarat” szeretne a fiával kipróbálni, eltölteni, élvezve az ő vendégszeretetüket és a velük való együttlét örömeit is. És ha nincsenek új élettársak, barátok, barátnők, talán még az is megoldható volna, hogy arra a jónak tartott egy hétre a gyerek édesanyja leutazna, de nem a nagyszülők házában lakna, viszont a napokat együtt tölthetnék, még az is lehetséges, hogy a nagyszülők megbékélnének a napközben esetleg egyszer-egyszer náluk is vendégeskedő mamával, szeretett unokájuk édesanyjával.
Nők Lapja 1998/28. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
