Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert felső tagozatba készülő gyereke, bár igen jó képességű, egyszerűen nem hajlandó megszólalni idegenek előtt.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Kislányunk most végezte el a negyedik osztályt, kitűnő eredménnyel. Annak ellenére, hogy az iskolában felnőttekkel nem beszél. Nagyszerű tanító nénije négy éven át elfogadta, és teljes értékűnek tekintette írásos megnyilatkozásait. Talán ennek is volt a következménye, hogy az utolsó hónapokban már suttogva, nem iskolai dolgokról beszélt a tanító nénivel. A négy évet lezáró nyári táborozás is nagyon jól sikerült. Most mégis szorongunk, legalábbis mi, szülők, de úgy látom, néha Nóri is.
Mi lesz majd az ötödikben? Nóri leendő osztályfőnöke már májusban felvetette, hogy ne legyen-e a kislány magántanuló. Még két tanár volt Nóri leendő tanárai között, akik a tanító néninek jelezték, hogy ők nem fogadhatják el teljes értékűnek a csak írásos megnyilatkozást. (Nóri az óvodában sem beszélt a felnőttekkel, csak a nagycsoport végére „tisztelte meg” suttogásával az egyik óvó nénit.) Nóri velünk beszél, a rokon felnőttekkel is és minden gyerekkel (de ha idegen felnőtt van a közelben, a száját eltakarja).
A szakemberek szerint (orvos, pszichológus) Nórit hagyni kell, írásos megnyilatkozásait el kell fogadni. Pszichoterápiára jár. De mi lesz szeptembertől? Hogyan fog boldogulni az iskolában?
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Nóri tünetének a neve – mint ezt bizonyára jól tudják – elektív mutizmus. (Szokták szelektív mutizmusnak is mondani, írni.) A mutizmus némaságot jelent. Az elektív (vagy szelektív) mutizmus választó, válogató némaság. Vagyis,
Nóri idegen felnőttekkel szemben némának mutatkozik, de a gyerekekkel és a rokon felnőttekkel beszél.
Úgy látszik, nem mondhatjuk el elégszer, hogy már az 1996. évi LXn. számú törvény megoldotta – több más kérdéssel együtt – a mutisták, elektív mutisták problémáját is. E törvény 25. paragrafusának 9. bekezdése szerint a különböző testi, érzékszervi, értelmi és beszédzavarokkal küzdő tanulók, szakértői vélemény alapján, mentesíthetők egyes tantárgyakból vagy tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alól.
Ezt a mentesítést az igazgató adja meg. A 92. paragrafus 1. bekezdésének 18. pontja részletes felsorolást is fűz a fentiekhez, s e felsorolásban a mutizmus nevesítve is szerepel.
Legyünk türelmesek!
Amióta ez a rendelkezés megjelent, mindenképpen el kell tekinteni a mutisták szóbeli teljesítményétől és írásos megnyilatkozásukat – az iskolázás egész ideje alatt! – teljes értékű teljesítménynek kell elfogadni. Tegyük hozzá:
egyedül ettől remélhető, hogy a mutisták idővel az iskolában is megszólalnak.
Megszólalásuk után biztosan nem követelném tőlük még egy ideig, hogy felelésben, vagy más szóbeli teljesítményben – kiselőadás, felolvasás stb. – is álljanak helyt. Mondván: „Na, ha most már beszélsz, akkor felelni is tudsz!”
Erről szó sincs!
A feleltetés – kiselőadás – helyzete mindig fokozott szorongást kelt, s ez a fokozott szorongás visszavetheti a mutizmusba az abból éppen kilábaló gyereket.
Csak a megfelelő szakvélemény után képzelhető el, fokozatosan – és a gyerekkel is megbeszélve – a szóbeli teljesítmény megkövetelése. Lehetséges azonban, hogy a gyerek bár „már beszél” , még hosszú időn át, esetleg az iskolázás végéig mutistaként kezelendő.
Kapcsolódó
Beszélünk vagy kommunikálunk? Nem mindegy!
Nincs ok tehát a nyári szorongásra, már ami a törvényi szabályozást illeti. Persze, mégis csak van ok, hiszen mint láthatjuk, sok kolléga sem jogi, sem pszichológiai-orvosi oldalát nem látja még elég világosan e tünetnek, illetve annak, hogy mi is következik ebből az iskolai teljesítmény értékelését illetően. Biztos vagyok azonban benne, hogy a kellő szülői kitartás, és az igazgatói – vagy más jogi – segítség egyértelműen tisztázhatja a gyerek, ez esetben a tehetséges, jó képességű Nóri helyzetét az iskolában.
A fentiekből következik, hogy semmi nem indokolja azt, hogy Nóri magántanuló legyen – ha csak ezt a szülei vagy ő maga valamilyen okból nem akarják –, továbbá, hogy nincs lehetőség arra, hogy a kollégák ne fogadják el teljes értékűnek írásos megnyilatkozásait, és a legjobb jegy eléréséhez szóbeli megnyilatkozást is követeljenek tőle.
Szereted Vekerdy Tamás írásait? A link alatt találod a 10 legfontosabb dolgot, amit az évek során tőle tanultunk.
Nők Lapja 1999/31. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
