Kérdés: „A kislányom jó tanuló. (Szerintem túl jó.) Most az első osztályt végezte. Év végén ő kapta a legtöbb dicséretet. Összeszorult a szívem, amikor ránéztem. Ott állt, fáradtan, sápadtan, karikás szemekkel. A tanító néni mondta is: – De most aztán a nyár legyen a pihenésé! Viszont a férjem és az édesanyám – maguk is egész életükben maximalisták voltak – már július közepén elkezdték mondogatni, hogy augusztusban már minden nap egy kicsit gyakorolni kell, hogy Adrika, mire megkezdődik az iskola, belejöjjön a tanulásba. Mint mondják: túl hosszú a nyár. (A férjem bátyja Németországban él a családjával, ott sokkal rövidebb a nyári szünet.) De én nem szeretném, ha gyakorolna. Olyan felszabadultan, vidáman játszik, hancúrozik, lesült, meghízott egy kicsit, szeme alól eltűntek a karikák, és látom, hogy ő se gondol – azt hiszem nem is akar gondolni – az iskolára. Mi legyen a gyakorlással? Kezdjük vagy ne kezdjük? Mire van szüksége a gyereknek?”

Válasz:

Ne kezdjék!

Tudnunk kell arról, hogy magyarországi – és külföldi – vizsgálatok szerint a lányok, akik mindig alkalmazkodóképesebbek mint a fiúk, általában jobb tanulók is, jobban alkalmazkodnak az iskola elvárásaihoz, magatartásukban is.

De ezért az alkalmazkodásért, ezekért a jobb eredményekért, nagy árat fizetnek.

Ez az ár pedig az, hogy sokkal többen betegszenek meg közülük kimerüléses, lelki eredetű testi (úgynevezett pszichoszomatikus) tünetekkel az iskola első éveiben, mint a fiúk közül. Kimerültség, fejfájás, szédülés, hányinger, hasmenés, szorulás – hogy csak néhányat említsünk.

Igaza volt tehát a tanító néninek, és igaza van önnek: a nyár legyen a pihenésé.

Adrikénak nem kell belejönnie a tanulásba mire az iskola megkezdődik, egyrészt mert ebben az életkorban a gyerekek „benne vannak” a kíváncsiságnak abban az új korszakában, amely nyitottá, fogékonnyá (iskolaéretté) teszi őket, másrészt az iskolának kell úgy alakítania az első napokat, heteket, hogy a gyerekeket újra bevezessék az iskolai életbe, amire sokszor ilyenkor, nyár végén, ha jó az iskola és szeretik a tanító nénit, már várnak és vágynak is.

Túl hosszú a nyár?

Németországban – különösen Németország északi felén – más az éghajlat, nincsenek ilyen forró nyári napok és több, sokkal több az évközi – őszi, téli, tavaszi – szünet.

A legújabb rendelkezések szerint Magyarországon is rövidülni fog egy kicsit a nyári szünet, de, sajnos, egyelőre úgy, hogy a forró júniusi napokban fogja a már semmire sem használható gyerekeket az iskolapadba kényszeríteni, holott talán jobb lenne, ha augusztus 20-a után (amikor általában már hűvösödik az idő) kezdődne valamivel korábban az iskola.

Adri persze, hogy nem akar még az iskolára és az iskolai gyakorlásra gondolni, hiszen nyári mulatságai, tapasztalatai, pihenése mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy feldolgozza, helyre tegye magában mindazt, amit az előző iskolaévben magába szívott, megtudott.

A szünet ebből a szempontból sem a belső lazsálás időszaka, hanem egy másfajta belső munkáé.

A gyakorlást tehát ne kezdjék el augusztus beköszöntével, nem erre van szüksége most a gyereknek. Viszont, ha az őszi első hónapok után úgy látja, hogy kislánya megint „túlzottan”, a belesápadásig, és a karikás szemekig beleveti magát az iskolai munkába, akkor, ha szükséges, szakember segítségével, gondoskodjon arról, hogy a gyerek ennek az önmagával szemben támasztott túlzott követelménynek a szorításából némileg kiszabaduljon.

Nők Lapja 1998/32. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images