Kérdés: Először hat évvel ezelőtt, egy számomra igenfontos kérdésben (cumizás) kértem az ön véleményét. Azóta sem kaptam rá választ. Három évvel ezelőtt szintén volt egy problémám a kislányom miatt, amiben tanácstalan voltam. Gondoltam, talán most szerencsésebb leszek, de ön ekkor sem írt választ a lapban. Úgy tíz hónapja harmadszor kerestem meg levelemmel kisfiammal kapcsolatban. Fordultam már szakemberekhez, akik vagy tanácstalanok voltak, vagy egymással ellentétes véleményen álltak. Úgy gondoltam, hogy ön segíthet, bár féltem, hogy válasz sosem érkezik. Jól sejtettem. A gondom azóta sem oldódott meg. Most már tudom, amit nem hittem volna, hogy ön nem valós levelekre, kérdésekre válaszol, hanem kitalált témákról ír, úgy, hogy szerkeszt hozzá egy kitalált levelet, mintha arra adna választ. Hiszen még véletlenül sem fordulhat elő háromszor is valakivel, hogy pont az ő levele marad ki. Szeretem a cikkeit, de nagyot csalódtam. Jó lenne, ha mások nem csalódnának.

Válasz: Levele nem kérdést fogalmaz meg, hanem kijelent. Bennem mégis kérdés bujkál: hogyan is íródnak ezek a cikkek, miként készül ez a rovat?

Sajnos, nem vagyok olyan ötletes, hogy ennyi konkrét élethelyzetet találjak ki. (Évente ötvenkettőt. Ha a kérdéseket én írnám, nagyon büszke lennék. De, mint ez talán sokak számára érzékelhető is, a rovat felét szerzőtársaim írják: szülők, nagyszülők, ifjak, gyerekek.) Rovatunk, amikor elindult, a családoldalakat szerkesztő Schäffer Erzsébet ötletéből, és a már a rovatot megelőző cikkekre érkezett levelekből született meg. Abban az időben hetenként 7-9 levél érkezett. (Ez egy hónapban 30-35, egy évben 360-420 levél.)

Mint írja, háromszor próbálkozott választ kapni, három különböző évben. Ez azt jelenti, hogy mintegy 1200 levél közül legalább egyszer az önének is be kellett volna kerülnie a megválaszoltak közé mivel, „még véletlenül sem fordulhat elő háromszor is valakivel, hogy pont az ő levele marad ki”. Nem értek a valószínűségszámításhoz, de azt hiszem, hogy ebben nincs igaza.

Azt is tudnia kell, hogy az első években azzal próbálkoztunk, hogy minden levelet megválaszoljunk; ami a lapba nem fér be, azt postán, írásban. (Kivéve, persze, azokat, melyeken nem volt feladó, mint ahogy az ön mostani levelén sincs.) Ezt fel kellett adnunk. Nem győztük. (Talán azt is tudnia kell, hogy én nem a Nők Lapjában vagyok állásban, nem ez a munkahelyem.) Esetleg elkerülte figyelmét, hogy időről időre keretes közlemény jelenik meg a rovat alján, mely elmondja, hogy csak a lapban tudok, tudunk válaszolni a beérkezett kérdésekre, ezért a levelek egy része óhatatlanul megválaszolatlan marad. Általában azok a levelek kapnak választ, amelyek többek által is felvetett problémát összegeznek.

A leveleket nem szoktam átírni, átfogalmazni, de tömöríteni igen.

(Mint látja, az ön levelével is ezt tettem. Remélem, a lényegét megőriztem.) Sokszor 4-8 kézzel írt, nagy alakú oldalból kell kiemelni a kérdést. Azt hiszem, éppen ez a tömörítés az „újságírói” munka a dologban. Amire tehát válasz születik, az mintegy 85-87 százalékban „valódi”, írásban beérkezett levél.

És a többi?

Szülőknek, óvónőknek, tanároknak tartott előadásokon feltett kérdésekből születnek meg, amelyeket – amennyire tudok – ott helyben meg is válaszolok. Ha ezek a kérdések olyan problémát fogalmaznak meg, amelyek sokakat érintenek, akkor én magam megfogalmazom a lapban is kérdésként, s aláírom az ott elhangzott válaszomat. Az is előfordul, hogy valaki telefonon ér el és kérdez, és ez a kérdés kerül be a lapba.

Egyszer-kétszer az is megesik, hogy saját régebbi praxisomból emelek ki egy aktuálisnak érzett problémát, vagy – engedéllyel – kollégáim praxisából. Mindezek a „kivételek” nem tesznek ki többet egy évben 7-8 kérdésnél és válasznál.

Azt hiszem, ezzel most minden műhelytitkot lelepleztem,

és sikerült némi bepillantást adnom abba, hogy miként is készülnek ezek a cikkek. Most viszont, ebben a „válaszban” én tennék fel egy kérdést önnek: mi az a probléma, amely tíz hónapja foglalkoztatja, és máig sem oldódott meg?

Kérem, írja meg! Várom levelét.

Vekerdy Tamás további, ma is érvényes válaszait is folyamatosan közöljük.

Nők Lapja 1999/33. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images