Kérdés: Ikergyermekeim 1991. október 2-án születtek. Nyolcadik hónapra, a terhesség 35. hetében. Balázs 2500 grammal, húga, Lenke, 2400-zal. A köldökzsinór Balázs nyakára volt tekeredve. Lenke nem sírt fel, éleszteni kellett. Mindketten folyadékpótlásra szorultak. Veszélyeztetett terhes voltam, a méhszáj megnyílt, össze kellett varrni. Lenke három hetet töltött a kórházban. Négyéves korukig itthon voltam velük, és talán ezért is, mind e fentiek ellenére, hála Istennek, szépen fejlődtek. Ők is abba az iskolába készülnek, ahová öt évvel idősebb nővérük jár. Mindannyian nagyon szeretjük ezt az iskolát. Vera is, mi is maximálisan meg vagyunk vele elégedve. Az iskolában még tavasszal beszélgetésen és „felvételi játszáson” fogadtak minket. Ezt követően a tanárok azt kérték, hogy ha egy mód van rá, ne erőltessük még a kicsiket iskolába. Feladattartásuk és tartós figyelmük nem éri el még az iskolaérettségi szintet. Jövőre szívesen várják őket. Én is, mint anya és mint tanító, úgy látom, hogy ez az év nagy nyereség lenne számukra. Testileg, lelkileg, továbbfejlődve, megerősödve „szállhatnának ringbe”. Az iskola javaslatára elmentünk a nevelési tanácsadóba, ahol mereven elzárkóztak a felmentés lehetőségétől. Közölték, hogy ha csak valami rendkívüli ok nem indokolja, ezeknek a gyerekeknek, akik októberben hétévesek lesznek, már iskolába kell menniük. Ha nem mennének, ez sok problémát okozna elsőtől kezdve, ahol esetleg a legnagyobbak lennének mindvégig, s még majd a kamaszkorban is.
Mivel magam is évekig tanítottam, vitába akartam szállni a kollégákkal, de ők nem tekintettek vitapartnernek. Vajon két nagyon fáradékony, még nagyon játékos és az iskola iránt igazán még nem érdeklődő gyerekemet tényleg nem lehetséges még egy évig érni hagyni? Ez tényleg kárukra és környezetük kárára válna?
Válasz: Ellenkezőleg. Ez esetben a felmentés az egyetlen jó, egyetlen helyes megoldás.
Azt hiszem, a nevelési tanácsadóban a kollégák félreérthettetek valamit,
s azt remélem, hogy a későbbi vizsgálaton a dolog megfelelően rendeződött. Mert természetesen önnek és az iskolai kollégáknak van igazuk; a 35. hétre, kis súllyal született – koraszülött – ikrek számára ez a kedvező megoldás.
Többször beszéltünk már arról, hogy a gyerekek – az idevonatkozó vizsgálatok szerint – nem hatodik életévük betöltésével válnak iskolaéretté, hanem valamikor a hatodik és a hetedik életév között, nagy egyéni eltéréssel (s a lányok általában előbb mint a fiúk). Ez a felismerés vezetett Magyarországon a rugalmas iskolakezdés gyakorlatának megvalósításához, ami azt jelenti, hogy a hatodik életévüket nem augusztus 31-éig, hanem május 31-éig betöltő gyerekeket kell beíratni az iskolába. S ugyanakkor arra is lehetőség van, hogyha valaki október 31-éig tölti be hatodik életévét, és a szakemberek megfelelő vizsgálatok után ezt javasolják, iskolába mehessen. A május 31-éig hatodik életévüket betöltő gyerekek esetében – és ilyen eset a önöké is! – a szülők kérhetik a gyerekek felmentését, melyet indokolt esetben (s ez ilyen) a nevelési tanácsadónak javasolni kell.
Tévedés az, hogy aki valamely év szeptemberében vagy októberében – vagy később – betölti hetedik életévét, azt iskolába kell íratni. Azokat kell beíratni az iskolába, a jogszabályok szerint, akik valamely év augusztus 31-éig töltik be hetedik életévüket! (Ilyenkor a szülőnek az a lehetősége, hogy írásban kérje, hogy gyermeke magántanuló lehessen; az óvoda azonban már nem fogadhatja vissza. Az iskola helyi tanterve lehetővé teheti, hogy az első osztályt előkészítőnek tekintse indokolt esetben, elvégzése után iskolalátogatási bizonyítványt adjon, s a következő tanévben a gyerek újra kezdje az első osztályt. A szülőnek is van lehetősége arra, hogy kérje valamely osztály megismétlését gyermeke számára. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az önökétől eltérő esetben is van lehetőség különböző – a gyerek fejlődése érdekében szolgáló – megoldásokra.) (Figyelem! Ez ma már másképp van: 2020 óta kötelező a 6 éveseket beiskolázni – a szerk.)
Szó sincs arról, hogy az önök esetében első osztálytól problémát jelentene, hogy a gyerekek „a legnagyobbak” lesznek (ami egyébként nem is valószínű, bár lehet, hogy ők lesznek a legidősebbek az osztályban). Ellenkezőleg, az jelentene mindvégig problémát, ha a gyerekek éretlenül mennének iskolába. Jól látja, helyes megoldás még egy évig érni hagyni a gyerekeket, tudván, hogy
ebben az életkorban a legfejlesztőbb tevékenység még a szabad, mozgásos játék.
A veszélyeztetett terhesség és a koraszülöttség ténye, az ikerszülés, a nyakra tekeredett köldökzsinór, a szükségessé vált folyadékpótlás, az élesztős és az ezt követő ápolási időszak mind olyan mozzanatok, melyek egyenként is indokolttá tennék, hogy időt adjunk a gyerekeknek a testi, lelki megerősödésre, együttesen azonban ezt feltétlenül szükségessé teszik (különösen a jelenleg még meglehetősen értelmetlenül siettető, túlzottan kötött magyar iskolarendszerben, melynek változását, legalább az első osztályban, éppen most, a Nemzeti Alaptanterv életbeléptetésétől várjuk, reméljük).
Igen, játszani és pihenni, ez legyen a most következő évben még az ikrek számára a legfontosabb.
Nők Lapja 1998/35. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
