Kérdés: Kisfiam most hároméves. Körülbelül egy-másfél éves koráig mindent megevett, majd hirtelen semmilyen főtt ételt nem akart elfogadni. Hetekig ebédre csak virslit és gyümölcslevest (felváltva) volt hajlandó enni. Most ott tartunk, hogy rántott halat, rántott húst, fasírtot, paprikás krumplit, virslit, tojásrántottát, krumplipürét fogad el (de semmilyen köretet, zöldséget, főzeléket, tésztát). A kenyeret nagyon szereti és a majonézt (azt mindenhez kér). A legnagyobb gond az, hogy már tíz hónapja bölcsődébe jár. Azt hittem, hogy a többi gyerek példáján talán megjön az étvágya is, de nem így történt. Egész nap nem eszik semmit (esetleg fél szelet üres kenyeret), s csak este, úgy hat óra körül, a fent említett ételek valamelyikéből eszik többet-kevesebbet (reggel és este a kakaóját megissza). A gyümölcsök közül is csak a banánt eszi meg néha (de mindennap centrifugázok neki almát, répát, narancsot). Egyébként szépen fejlődik, tizennégy és fél kiló, kiegyensúlyozott kisfiú. Félek, hogy hosszú távon nem tesz jót a gyomrának sem az egyhangú táplálkozás, sem az állandó esti megterhelés. Néha nagyon kiborulok, hogy ennyire rossz evő, s a környezetemben sem hiszik el, hogy ilyen létezik. Mit rontottam el? Mit tehetnék?
Válasz: Zavarban vagyok. Egy rossz evőről ír, aki teljesen egyoldalúan táplálkozik. Én meg
a levele alapján egy jól evő, jól fejlődő, változatosan táplálkozó gyereket látok magam előtt.
Azt írja, hogy semmilyen főtt ételt nem akart elfogadni hetekig, csak virslit és gyümölcslevest volt hajlandó megenni. Lehet, hogy igénytelen vagyok, de én e kettőt is főtt ételnek tartom. Aztán hosszú felsorolást ad, hogy mi mindent eszik a gyerek, többek között krumplipürét is, de hozzáteszi, hogy semmilyen köretet nem eszik meg. Szerintem a krumplipüré is köret. Panaszolja, hogy nem eszik tésztát, de rögtön utána leírja, hogy a kenyeret nagyon szereti. Ez a kettő alapanyagait tekintve ugyanaz. Azt is írja, hogy egész nap semmit nem eszik este hatig, csak esetleg egy fél szelet kenyeret. De aztán megtudjuk a zárójeles félmondatból, hogy hála Istennek, reggeli kakaóját megissza. Ha valaki nem eszik zöldséget, főzeléket, de gyümölcsöt igen, megint csak hozzá jut fontos növényi tápanyagokhoz. Igaz, hogy a gyümölcsök közül csak banánt eszik, de kiderül, hogy ezenkívül még almát és narancsot, valamint répát (zöldség!) iszik rostosan. Így aztán nem csoda, hogy szépen fejlődik. Maga mégis rossz evőnek – sőt „ennyire rossz evő”-nek – tartja.
Azért kellett ezeket így felsorolnom, mert nagyon gyakran találkoztam hasonló szülői – nagyszülői – panaszokkal. Az aggódó anya – vagy nagymama – úgy látja, úgy érzi, hogy a gyerek „nem eszik”, rosszul eszik, mégis milyen jó húsban van. S amit aztán elmond, abból kiderül, legfeljebb arról lehet szó, hogy másképpen táplálkozik, mint ahogy ezt mi, felnőttek jónak tartanánk. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy
az édességgel, vagy más egyébbel el nem rontott kisgyerekek elég pontosan tudják, érzik, hogy mire van szükségük, s mennél kisebbek, annál inkább.
Persze lehet, hogy amikor magyarosan, rántással készített főzeléket nem fogad el, angolosan kifőtt vagy párolt zöldséget szívesen megenne. Az is lehet, hogy a bölcsődében azért nem eszik, mert távol van öntől. Sőt, az is előfordulhat, hogy az étellista váratlan leszűkítése összefügg azzal, hogy megérzi, arról gondolkoznak az emberek körülötte, érzelmeikben is arról vívódnak, hogy anyjának hamarosan munkába kell állnia. A gyereknek ezt a megrezzenését viszont az anya érzi meg, s az így támadt feszültségben ezen
az „eszik vagy nem eszik”-nyelven üzengetnek egymásnak félig vagy teljesen öntudatlanul.
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben – mint az ilyen esetek többségében – semmiféle aggodalomra nincs ok, már ami az evést illeti.
Nők Lapja 1997/52. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
