Kérdés: Van nekem egy hat és fél éves keresztlányom, Timi, már iskolába jár. Nagyon aranyos kislány, nem lehet nem szeretni. Nyáron nálam nyaralt egy hétig. Rengeteget játszottunk kint az udvaron és a játszótéren, valamint bent a szobában egyaránt. Például társasjátékoztunk, amit ő nagyon szeretett, csak az volt a baj, hogy mindig ő akart nyerni. Ennek érdekében néha bizony csalt is. Eleinte úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és hagytam, hogy ő nyerjen, hadd legyen meg az öröme. Később viszont rászóltam, hogy eltévesztette, és kijavítottam a hibáját. Ő azonban továbbra is „tévedett”, én meg egyre többet szóltam rá. Volt, hogy elkezdett hisztizni, főleg akkor, amikor látta, hogy én érek előbb célba. Akkor elkezdte nekem magyarázni, hogy ezt is ő nyerte. Én próbáltam szépen, türelmesen megértetni vele, hogy ez csak játék, nem kell véresen komolyan venni. Azt is mondtam neki, hogy a játék hasonlít az élethez, hiszen az életben is vannak nyereségek és veszteségek egyaránt. Egyszer fent, egyszer lent. Olyan nincs, hogy csak az egyik. Ha például veszítünk, abba bele kell törődnünk. Másnap, amikor társasjátékoztunk, azt vettem észre, hogy már nem akar nyerni, sőt, inkább veszíteni akar! Most nekem segített, hogy nekem jó legyen, magát pedig hátráltatta. Szándékosan beleesett minden akadályba – amíg azelőtt szándékosan kikerülte mindegyiket. Mondtam neki, hogy ez nincs rendjén, mert most ő nyert volna. Egyszerűen átesett a ló másik oldalára. Teljes fordulatot tett. Elég akaratos kislány, ellentmondást nem tűrően zárta le a témát, hogy most én nyertem. Holott, szerintem ő is pontosan tudta, hogy mi a helyzet. Ön szerint helyesen viselkedtem Timivel? Mivel magyarázható, hogy egy okos, kiegyensúlyozott, fantáziadús kislány, aki imád mesét hallgatni, és mindig az igazakért és a jókért izgul, szívesen játszik boltosat, iskolásat, barkochbát, vagy akármit, éppen a dobókockás társasjátéknál fordul így ki magából?
Válasz: Ne haragudjon, hogy ezt mondom – szinte mindnyájan beleesünk ebbe a hibába –, de kérdésére azt kell válaszolnom, hogy a társasjátékot illetően tévedett Timi megítélésében (és a dobókockás társasjáték, mint játék, kiválasztásában).
Miért?
Egyszerűen azért, mert Timi hat és fél éves.
Éppen most van átnövőben a kisgyerekkorból a kölyökkorba. A kisgyerek spontán módon, érzékletekben és érzelmekben fogja fel a világot, utánoz és az utánzás gyakorlásában folytonos sikerélménye is van – hacsak nem szólnak rá állandóan, és nem javítgatják –, mert mindig egy kicsit jobban megy neki. Ebbe a világba még nem tud jól beleilleszkedni a szabályozott verseny, és nem várható el a gyerektől a hűvösebb értelmi belátáson alapuló önuralom.
Ha már társasjátékra fanyalodtak – amit én csak a kilencedik-tizenegyedik év fordulója után kezdenék lassanként játszani a gyerekekkel, és még ekkor is többé-kevésbé természetesnek tekinteném, hogy a vesztes nagyon el tud keseredni, netán elsírja magát, vagy éppenséggel csalni próbál –, szóval, ha már társasjátékra fanyalodtak, akkor azt kellett volna tennie, amit eleinte: hagyni, hogy ő nyerjen, hadd legyen meg az öröme. (Később, már a játék után, tréfásan utalnék rá, hogy „túl ügyes” volt, csak hogy őszinte lehessek, és a gyerek is érezhesse, hogy ami a szívemen, az a számon.)
Az egyre több rászólás játék közben, aztán a hosszas magyarázat, az persze, hogy kiváltja a hisztit, a szembeszegülést.
Timi másnapi fordulata, hogy most már önt segítette, és önmagát hátráltatta… Nem is tudom, mit mondjak… Zseniális megoldás! Szabad játékká alakította át a szabályokkal megkötött társasjátékot, az életkorának megfelelő szabad játékká, amelybe fantáziát és érzelmeket lehetett belevinni. És így mégiscsak az történt, amit ő akart, és így ő nyert – önérzetben és érzelmiekben – csalás nélkül!
Kapcsolódó
6+2 izgalmas társasjáték téli estékre
De tegyük hozzá: rossz szót választunk, ha azt mondjuk, hogy az azt megelőző napokban Timi csalt.
Nem csalt. Életkorának megfelelően játszott.
Mivel azonban maga a játék – a társasjáték – nem volt az életkorának megfelelő, ezért öntudatlanul megpróbálta átalakítani. Ez sikerült is neki; de hogy a felnőttek se vádolhassák, ezért az átalakításért – legfeljebb bosszankodhassanak rajta –, ezt csak egy nappal később sikerült megoldania.
Nők Lapja 2000/4. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Pexels
