Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain. Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert szerinte koraszülött gyermekét túl hamar kényszerítenék iskolába.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Kislányom december 26-án született, hetedik hónapra. (Február 23-ára voltam kiírva.) Hála Istennek, ma már egészséges, eleven, okos kisgyerek, és nem is csak a család vagy a nagyszülők egyik kedvence (két idősebb testvére is van), hanem az óvodában is szeretik, szomszédaink is szívesen beszélgetnek vele. Kicsit kisebb, kicsit vékonyabb talán, mint lehetne, de mi, a szülei se vagyunk valami óriások. Eddig mindenki természetesnek tartotta, hogy egy évvel később kezdi csak el az iskolát, mint amikor a kiírás szerint betölti a hatodik életévét. Ez idén február 23-a lenne. Nagyon játékos. Ha nem játékról van szó, hanem „figyelni” kell, még könnyen fárad. Amikor a nagymamája arról beszélt vele, hogy ebben az évben fog iskolába menni, egészen elsápadt, és határozottan azt mondta, hogy ő még nem akar iskolás lenni, az óvodában akar maradni a barátaival. (Vegyes életkorú csoportba jár, és inkább a nála kicsit kisebbekkel barátkozik.)
De most, megdöbbenésünkre, a vezető óvónő közölte, hogy az idén nemcsak hogy be kell íratnunk, egyben felmentését kérve még egy évre, hanem feltétlenül iskolába kell mennie, mert a rendelkezés szerint senki nem maradhat az óvodában, aki abban a naptári évben – tehát az ő esetében idén december 26-án – betöltötte a hetedik életévét. Arra az érvemre, hogy ha időre született volna, csak jövőre, 2002-ben töltené be a hetediket, azt válaszolta, hogy ezt nem veheti tekintetbe. Mi erről az ön szakmai véleménye, és tényleg nincs lehetőség arra, hogy a gyerek még egy évig az óvodában maradjon? A csoportvezető óvónő (és ebből konfliktusa is volt) velem ért egyet. Vitánkban a vezető óvónő azt mondta, hogy megérti a mi érveinket, de ő a törvényen nem tud változtatni.
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Én is önnel – önökkel – értek egyet.
Számomra is világos, hogy koraszülöttek esetében úgy kell,
úgy kellene számolni, hogy a terhesség kilencedik hónapjának végét vegyük figyelembe a tanköteles kor megállapításánál,
és a szülő kérésére biztosítsuk számukra a lehetőséget – amely minden gyerek számára fennáll! –, hogy még egy évig érlelődhessenek, mind teljesebben kiheverve a koraszülöttség okozta traumát.
A vezető óvónőnek viszont abban van igaza, hogy egy átmeneti időszakra tényleg volt egy olyan rendelkezés, amely azt mondta ki, hogy a gyerek nem maradhat az óvodában annak a naptári évnek az őszétől, amelyikben betölti hetedik életévét, és a rendelkezés valóban a bekövetkezett születés dátumával számol, és nem a terhesség kilenc hónapjának végét vette alapul.
Szerintem egyébként szakmailag tévesen és helytelenül.
Amiről azonban az óvodavezető, úgy látszik, még nem tud, az az, hogy az Oktatási Minisztérium 1999-ben ezt a rendelkezést megváltoztatta! (Ennek a megváltoztató rendeletnek a száma: 36/1999/VIII. 24.) 1999 augusztusa – illetve szeptembere – óta tehát az a helyzet, hogy a nevelési tanácsadó vagy az úgynevezett szakértői és rehabilitációs bizottság javasolhatja a szülő kérésére, és az óvodai nevelőtestület egyetértésével, hogy a kisgyerek hetedik életéve után is óvodai nevelésben részesülhessen!
Talán azt is fontos tudni, hogy a hatodik életévét betöltő gyerek minden vizsgálat nélkül is az óvodában maradhat, ha a szülő ezt kéri és ezzel az óvónők is egyetértenek. Ebben az életkorban vizsgálatra csak akkor van szükség, ha a szülő és az óvodapedagógusok véleménye egymástól eltérő. A rendelkezések azt is kimondják, hogy tankötelezetté akkor válik a gyerek – vagyis akkor kell megkezdenie iskolai tanulmányait –, ha az adott év májusának 31-éig betölti hatodik életévét és kellőképpen fejlett! Ha nem kellőképpen fejlett, akkor tanköteles korú ugyan, de még az óvodában maradhat!
Összefoglalva: nyitva áll a lehetőség arra, hogy gyermeke még egy évig az óvodában maradjon, ehhez a törvényen ma már nem kell változtatni (hiszen a törvény megváltozott). Az önök esetében a szülő kéri és a nevelőtestület szakmailag egyetért abban, hogy a gyerek még az óvodában maradjon. Nem hiszem, hogy a nevelési tanácsadó ne adná meg ehhez a javaslatát, hozzájárulását.
Én biztosan megadnám!
(Figyelem! Bár ez ma már másképp van, azaz 2020 óta kötelező a 6 éveseket beiskolázni, Vekerdy Tamás véleményét fontosnak tartottuk közölni. Szintén fontos azonban, hogy amennyiben az illetékes pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága szakvéleményében a gyermek óvodai nevelésben maradását javasolja, ma is lehetséges, hogy egy adott gyermek óvodás maradjon – a szerk.)
Nők Lapja 2001/6. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Pexels
