Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert a tízéves kisfia szobájában vadászkéseket, tőröket talált.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Két fiunk hét- és tízéves. A férjem vállalkozó, és az anyagi háttér megteremtését tartja a legfontosabbnak. Szereti a családját, de a munka mellett nemigen jut ideje ránk. Én is dolgozom, és az utazással együtt szinte az egész napom elmegy. Este csak a házimunka, meg a rohanás. Nem is csoda, hogy beütött a mennykő. Először csak megállapítottuk, hogy az ötödik osztályos fiunk nagyon befolyásolható. Minden új haver egy új hobbit hozott. Érdekelte már a modellezés, a motorok, a gördeszka, a fegyverek, a tankok és még sorolhatnám. Olyan sportot viszont nem talált, amelyik igazán lekötné, mert egy kicsit lusta. Viszont a haverok egyre nagyobbak lettek, és mire kapcsoltunk, már túlkoros nyolcadikosokkal lógott a napköziben délután ötig. Most már pénzt lopott. Tízezer forintot vett ki az apja pénztárcájából, és egy félelmetes pillangókést vett rajta. A szobájában eldugva még három-négy különböző vadászkést és tőrt találtunk.
Eddig nem voltam a verés híve, de most úgy gondoltam, hogy ráfér egy apai elfenekelés. A férjem azt mondja, ne félelemből legyen a gyerek tisztességes, különben is mit üssön rajta? Értelmes, jól tanul, megérti, amit elmondanak neki. Én azt veszem észre, amíg nincs a szemünk előtt, homlokegyenest mást csinál, mint amit megbeszéltünk. Azonnal kérvényeztem a munkahelyemen a munkaidő-kedvezményt, melyet meg is kaptam. Hazaviszem az iskolából őket három óra után, és keresünk egy olyan sportot, amelyet ő is szeret. Vidéken lakunk, Pesthez közel, még egy-két év, és egyedül is utazhat, ha tényleg megszereti az edzéseket. Ez lenne a megoldás? Egyedül az vigasztal, hogy akivel csak beszéltem erről, szinte mindenki hasonló eseteket mesélt. Meg tudjuk-e még állítani a gyereket ezen az úton, tudjuk-e jobb irányba befolyásolni?
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Igen! Tíz-tizenegy éves gyerekek – elsősorban fiúk – lopásait „érzelmi lopásnak” is szokták nevezni. Arra utalnak ezzel, hogy
ebben az életkorban gyakori, hogy olyan gyerekek, akik magukra hagyatva érzik magukat, akiknek az életében kevés az érzelmi öröm, a családi intimitás, „örömkeresésből” lopnak. Ezeket a lopásokat általában nem tekintik a romlottság, a kriminalitás első jeleinek. Hiánytünetek.
Gyakori, hogy fiúk főként tanárnőktől, anyáktól, lányoktól lopnak, vagy hangsúlyozottan férfias tárgyakat (puska, pisztoly, tőr) vásárolnak a lopásból szerzett pénzen. (Ez ennek a sajátos érzelmi hiányállapotnak és vágynak a kamaszkor előtti erotikus színezettségét is jelzi.)
Azt hiszem, senki nem tanácsolhatott volna jobbat magának, mint amit megtett: munkaidő-kedvezménnyel korán hazamenni, a gyerekekkel együtt, s a biztos családi háttér hangulatát megteremteni, igen, úgy gondolom, hogy ez az irányváltás legfontosabb eleme.
Talán azt sem árt tudni, hogy sok jeles ember számol be önéletrajzában tíz-tizenegy éves kora körüli „lopásokról”. Persze, az ő életükben is jól láthatóan összekapcsolódik ezzel valamiféle érzelmi hiány. Például: a mi II. Rákóczi Ferencünk, amikor Kollonich érsek elszakítja őt anyjától, Zrínyi Ilonától, és csehországi jezsuita kolostorba küldi, mint ezt önéletírásából tudjuk, szintén lopásba keveredik (a csillagászati távcső drága és fénylő alkatrészeit lopja el).
A sporttal óvatos lennék. Ma Magyarországon csak „kihajtós” versenysportra van lehetőség. Viszont mindenféle kézzel végzett tevékenység, ami létrehoz valamit, mint például a modellezés, bármilyen barkácsolás, szerelés, festés, rajzolás, nagyon jót tesz ebben az életkorban az ilyen gondokkal küzdő gyerekeknek.
A félelmetes pillangókés is utal az apa hiányára – „nekem kell erősnek lennem!”. Megértem férjét, aki az anyagi háttér megteremtését fontosnak tartja, és azt hiszem, jól tette, hogy nem verte meg a gyereket.
(Akinek jó iskolai eredményei egyébként azt mutatják, hogy az érzelmi zavar még nem hatolt mélyre, mert az megzavarná a teljesítményt is.) Ugyancsak az apahiányt jelzik az egyre nagyobb haverok. Ha megoldható, jó lenne, ha néha hétvégén vagy máskor az apa is kicsit erőteljesebben jelen lehetne a gyerekek életében.
Én még valamiféle esti felolvasásokat is beiktatnék. Ha nem is mesét – bár akár az is lehetne –, de jó, érdekes, izgalmas könyvet. És: van-e a fiának zsebpénze? Kapnia kellene, heti rendszerességgel, úgy, hogy abból azt vehessen magának, amit ő akar. (S ennek valamivel többnek kellene lennie, mint amennyi az öccséé. Mert arról is kellene tudnunk, hogy
a fenti tünetek testvérféltékenységre is utalhatnak, ami egészen természetes nagyobb testvérek esetében. És csak fokozott, szinte kisgyerekeknek kijáró gyengédséggel enyhíthető!)
Még valamit: a kapkodás, a változó és sokfelé forduló érdeklődés ebben az életkorban egészen természetes, így ismeri meg a világot. Ez nem jelent állhatatlanságot, nem jelenti – a későbbiekre előrevetítve – a kitartás hiányát.
Nők Lapja 2001/11. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
