Hollywoodban nemcsak a filmvásznon születtek legendás szerelmek, hanem a kulisszák mögött is. A legemlékezetesebbek közé tartozott Giulietta Masina és Federico Fellini házassága is, melyben nem voltak ritkák az olaszos összeszólalkozások és a nagy kibékülések sem.

„Sok nő volt Federico Fellini életében, de szeretőiről mégis keveset tud a közvélemény. Talán azért, mert a száz éve született, világhírű filmrendező csupán egyetlen asszonyhoz volt igazán hűséges: Giulietta Masinához, a feleségéhez” – írta lapunkban néhány éve Balázs-Piri Krisztina.

Hasonló következtetésre jutott Szentgyörgyi Rita is, aki még 1994-ben, Giulietta Masina halálakor összegezte a színésznő és rendező férje sokszínű viszonyát – megismerkedésüktől indulva egészen halálukig.

Nők Lapja 1994/15: Giulietta Masina és Federico Fellini

A csodaváró gyerekek izgalmával készültek a nagy napra: ötven szerelemben és megértésben eltöltött év megünneplésére tortával, gyertyafényes vacsorával, barátokkal. Federico elővette a rajzot, amit házasságkötésük alkalmából készített az esküvői meghívóra. Gyerekek játszadoznak rajta egy felhőn ülve. Az ötven évvel későbbi rajzon a felhőn játszadozó gyerekek közül kettő a földre zuhan. Giulietta és Federico két halott gyermeke…

Giulietta megbékélt Isten akaratával. Anyai szeretettel három testvére és Federico húgának gyermekeit árasztotta el. Tágabb értelemben a világ minden segítségre szoruló gyermekét, akik érdekében az elmúlt években az Unicef jótékonysági rendezvényein hallatta hangját. Ám a világ legnagyobb gyerekének élete férfiját tartotta. Federicót, akivel úgy egészítették ki egymást, hogy megannyi dologban különböztek. Római otthonuk a via Marguttán a vidéki élet meghittségét sugallta. Federico nemigen vágyott messzebbre, mint a menetrendszerűen megtett Róma–Ostia, Róma–Rimini útvonal.

Giulietta szeretett utazni, akár a tengerentúlra is, míg Federico igazán a Cinecittá, a nápolyi Empire Stúdió, a Piazza del Popolo kávéházai táján érezte magát biztonságban. Fenntartásai voltak a „vadnyugattal” szemben, rossz véleményeket őrizve az amerikai producerekkel folytatott szivarfüstös, siker- és pénzorientált beszélgetésekből. Giulietta „született” istenfélő, templomba járó, hívő katolikus volt, míg Federico megrögzött ateista, az egyház-állam sulykolta gyerekkori szorongásokkal, karikatúrákba öntött fintorral pöffeszkedő érsekekről, bíborosokról, a klérus embereiről.

Giulietta megbocsátó mosollyal nézte el Federico bogarait: hipochonder félelmét a betegségektől, irtózatát a felesleges zajoktól és szagoktól, úgymint edénycsörömpölés és cigarettafüst. Bölcs asszonyi kompromisszummal külön lakrészt alakított ki magának a háromszobás lakásban, ahol Federico szigorú tilalma ellenére nyugodtan cigarettázott és tévézett. Federico szemében mindkét tevékenység „bűnnek” számított: gyűlölte az emberi kommunikáció „pótmasináját”, soha nem nézte viszsza a filmjeit, míg Giulietta mindanynyiszor elérzékenyült, ha Fellini-filmet adtak a tévében.

Baráti társaságban imádtak élcelődni egymással: „Nehéz ember, és ahogy öregszik, egyre elviselhetetlenebb lesz” – így Masina. „Mielőtt feleségül vettem Giuliettát, agglegény voltam, aki szereti a nőket. Amióta a feleségem, olyan férj vagyok, aki változatlanul szereti a nőket” – így Fellini.

Federico Giuliettája a nyilvánosság szemében jó tündér, védőangyal, múzsa,

aki irányt mutat és helyes útra terel, lenyeli a kis hazugságokat és nagy fellángolásokat, profán vágyakat és kisfiús szégyenkezéseket, miközben a maestro tonnányi ősanyákkal, dúskeblű szexbombákkal, dekadens élvezetekkel, a nők városával népesíti be a filmvásznat.

A magánéletben inkább Giulietta a domináns ebben a kapcsolatban, míg a kamerák előtt Federico kezében az irányítás. Sokkal követelődzőbb, türelmetlenebb, kiszámíthatatlanabb a feleségével, mint bármelyik színészével. Szerelem és harc szövi át az Országúton rendező-színésznő párosának viszonyát.

A Nagy Federico rossz szokásához híven a készülő forgatókönyvnek csupán az első öt-hat oldalát olvastatja el vele. És Giuliettát a könnyekig meghatja az ártatlan kis áldozat története. Mint rendesen, hidegben és pénztelenségben kezdődik a forgatás, Fellini egy perc alatt szertefoszlatja Giullietta álmát erről a modern hamupipőkéről: eltünteti barna haját, rikító sárgára festeti, borotvahabbal bekeni.

Minden mozdulatot, arcmozgást, ruhadarabot ő választ ki a teniszcipőtől a cilinderig, a nadrágtartótól a csíkos trikóig. És megszületik Gelsomina, a nemtelen clown. Giulietta berzenkedik, tiltakozik a rendezés, a beállítások, a maszk, a ruha ellen. Fellini bohócos és szürrealista teremtménye látszatra mindig csatát veszít rendezőjével szemben. Mélységes szeretet és művészi alázat szükségeltetik a részéről, hogy csendes természetét, konzervatív polgári erkölcseit színházi ambícióit meghazudtolva azzá váljék, amilyenné Fellini akarja változtatni.

Giulietta kislányosan szemérmes, amikor esernyőt lóbálva, csizmában rója a római aszfaltot a Cabiria éjszakáiban. Idővel Gelsomina mosolya, Cabiria eltévedt pillantása, sűrű fintora fölébe kerekedik Masina igazi arcának. Ekkor hasonló berzenkedések és tiltakozások közepette ölti magára a Júlia és a szellemek unatkozó, elhanyagolt feleségének „maszkját”. Fellini számára Masina kőbe zárt szobor, amely kibontásra vár.

Gelsomina, Cabiria, Júlia, Ginger: Fellini, a férfi megannyi szerelmi vallomása.

„Aznap születtem, amikor megismertem Giuliettát. Mindig is sorsszerűnek tartottam találkozásunkat, elképzelni sem tudom, hogy másként is történhetett volna.”

1943 telén szokatlan sikert arat egy hangjáték az olasz rádióban, amely a Cico és Pallina nevű házaspár kalandjait meséli el. Szerzője egy nyakigláb, éhenkórász külsejű ifjú, aki az újságírás, a karikatúrakészítés, a revüszínházak és a filmgyár háza táján ingázik. Riminiből érkezett Rómába, a humora vaskos, mint az emilia-romagnai halászoké, a pénztárcája üres, a képzelőereje hatalmas.

Rendelésre „szabott” forgatókönyveket ír a Cinecittának, Rossellininél rendezőasszisztenskedik. Első filmjét, A varieté fényeit Alberto Lattuadával jegyzi majd társrendezőként, amelyben a rádiós színésznőnek bemutatkozó moziszerep jut. A huszonhárom esztendős fiatalembert Federico Fellininek hívják. A lány egy évvel fiatalabb nála, a római Teatro Comico Musicaléhez köti szerződés. Ő is emilia-romagnai, születésére nézve egy zenekari hegedűs és egy tanítónő legidősebb gyermeke, akit négyéves korától, gazdag, művészkörökben forgó római nagynénje nevel.

A kollégiumi évek alatt kóstol bele a színészkedésbe, majd a római bölcsészkar növendékeként az egyetemi színjátszó csoport tagja. Olyan partnerekkel lép fel klasszikus és modern darabokban, mint Alberto Sordi és Marcello Mastroianni. Marcellóhoz haveri kapcsolat fűzi, így Fellini Masina révén ismerkedik meg későbbi filmes alteregójával és legjobb barátjával.

Kilenc hónapi jegyesség után Giulietta és Federico örök hűséget esküszik egymásnak. Boldog-szegények, nagy családról, közös sikerekről álmodoznak.

Giulietta első terhessége idején leesik a lépcsőről és elvetél. Második gyermeküket, egy fiút, akit Pier Federicónak keresztelnek, 1945 telén, háromhetes korában veszítik el tüdőgyulladás következtében.

Federico Fellini megszületett gyermekei a filmjei. Álomból és valóságból, kíváncsiságból és szerelemből szőtt mesék, amelyek útját állják a szellemi öregedésnek. Világra jöttüknél mindig ott bábáskodik Giulietta, akit a profán színjátékok mestere dantei párhuzammal Beatricének becézett. Az amerikai Filmakadémia Életmű Oscar-díja kicsit neki is szólt, miként Masina könnyei Federicónak, aki szégyenlős kisfiú módján tiltakozott: „Kérlek, Giulietta, hagyd abba a sírást!”

1993. október 31. gyásznappá változtatta az ünnepet. Az aranylakodalom elmaradt, örökre eltávozott, aki megszeghette volna a tortát. De Federico tett még egy utolsó szerelmi gesztust: kivárta az ötvenedik évfordulót és csak másnap búcsúzott. A lelki és fizikai szenvedés fájdalma háttérbe szorította Giulietta betegségét. Mindvégig bízott a felgyógyulásban, senki nem merte szembesíteni a halállal. Sem az orvosok, sem a rokonok, sem a barátok. Nővére karjában halt meg, kórházi ágyon, öt hónappal Fellini után.

Philemon és Baucis legendája úgy kívánta, hogy Giulietta kövesse élete Federicóját.

Szentgyörgyi Rita

A Nők Lapja archív cikkeit a link alatt érheted el.

Nők Lapja 1994/15. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Federico Fellini és Giulietta Masina 1975. július 7-én Rómában – Fotó: Santi Visalli/Getty Images