Nem kevesebb mint hatvan évvel ezelőtt, 1964-ben jelent meg a Nők Lapjában az alább olvasható cikk a szabadidőről – pontosabban annak hiányáról. Még pontosabban annak hiányáról a nők életében. Szerzőnk néhány húsba maróan igazi és szinte mindannyiunk által átélt jelenet felvillantásával érzékelteti a probléma valódiságát. A mindennapok küzdelmét, melyben feladat feladatot követ szüntelenül.
Mert, lássuk be, a takarítás nem hobbi. Ahogyan az esetek kínzóan túlnyomó többségében a főzés sem az. És az ovis farsangra készülő papírmasépolipfej legyártásáról már ne is beszéljünk. Amikor pedig már egy hétvégi kirándulásban is csak a kötelezettséget és a nyűgöt látjuk meg, akkor érdemes lehet elgondolkodnunk életünk kisebb-nagyobb átszervezésén.
Pihenésre ugyanis a testnek, a szellemnek, a léleknek is szüksége van – ez nem lustaság, nem naplopás és semmiképpen sem önzőség.
Mégis, évtizedek, sőt évszázadok óta csupán kevesek kiváltsága a szabadon felhasználható (ahogyan arra már megnevezése is utal) idő. Erről írt Thorstein Veblen amerikai közgazdász és szociológus is A dologtalan osztály elmélete című művében – ahogyan arról lentebb még szó lesz – 1899-ben. Már ha csak innen számolnánk is, az azt jelentené, hogy idestova 125 éve képtelenek vagyunk megoldást találni egy olyan problémára, ami a társadalom szinte minden egyes tagjának napi működését negatívan befolyásolja. De most egy kicsit bővebben a nőkről…
Nők Lapja 1964/19: Van-e szabad ideje, s ha igen, miért nincs?
Divatos téma, világszerte az érdeklődés előterébe került; a szabad idő kutatás. Szociológusok búvárkodnak Keleten és Nyugaton — UNESCO-támogatással és KGST-keretben — a statisztika egyre több adattal segít nekik; mennyi az emberek szabad ideje, s mit kezdenek vele. A problémát időszerűvé nyilván a munkaidő csökkenése tette; a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban átlagosan heti 40 órát dolgoznak az emberek.
A szabad idő kutatás nem tekint vissza hosszú múltra. 1899-ben jelent meg Thorstein Veblen amerikai szociológus úttörő műve. A tanulmány címe egyben állásfoglalás is: A szabad idővel rendelkező osztály elmélete. Arról van szó benne, hogy szabad idővel csak a termelésben közvetlenül részt nem vevő osztályok rendelkeznek — magyarul:
az ér rá szórakozni, aki nem dolgozik. Ez akkor így is volt.
Állandóan kísért a gondolat: meg kellene írni — 65 év után — a tanulmány kiegészítő részét. Ennek is állásfoglalás lenne már a címében is: A szabad idővel nem rendelkező (női) nem teóriája.
Tudománytalanul hangzik? Teljességgel! Meg kell hát alapozni, természetesen szigorú adatgyűjtés útján. Szerény keretek között persze, amennyire egy műkedvelő kutató újságíró erejéből és lehetőségeiből futja. Szerző — bár évtizedek óta gyűjti az anyagot, lévén maga is a szabad idővel nem rendelkező nem tagja — igyekszik elsajátítani a hivatásos búvárkodók módszereit. A statisztikusok azt mondják, nagyon fontos, hogy megfelelően kiválasztott csoportoknak tegyünk fel megfelelően megválasztott kérdéseket. Tehát:
csak családos dolgozó nők jöhetnek számításba.
Továbbá tehát: lássunk néhány jó kérdést:
- Van-e szabad ideje, ha igen, miért nincs mégsem?
- Este negyed tízkor, mikor úgy érzi, minden feladatának eleget tett már, kikiabál-e a kisfia az ágyból, hogy: anyu, holnap babzsákot kell vinni az oviba?
- Eszébe jut-e erről leányának, hogy kézimunkaórára, ugyancsak másnapra, zsinór szükségeltetik, kézzel sodrott, malacrózsaszínű és rezedazöld?
- Ha el akar olvasni egy könyvet, a vasalást és gombfelvarrást napolja el, vagy inkább a függönyt hagyja azon piszkosan, ahogy leledzik?
- Amennyiben görcsösen kötelességtudó természetű és kultúrára csak az éjszakai nyugodalomból lop el néhány órát, hol pótolja az alvás kiesését: villamosán, szülői értekezleten, munkahelyén vagy otthon —, amikor férje számol be aznapi élményeiről?
- Megtanult-e már sötétben stoppolni, TV-nézés közben?
- Szokott-e fodrásznál zöldborsót pucolni?
- Kikérdezte-e már gyermekét nagymosás idején?
- Ilyenkor beleönti-e — szórakozottságból — az egész üveg kékítőt a teknőbe?
- Ha igen, büntetési feladatot ró-e gyermekére?
- Felugrik-e a moziban, ha eszébe jut, hogy nyitva hagyta a gázt a tarkabab alatt, melyet előfőzni tett fel a célból, hogy holnap a munka után rendelkezésére álló időben elkészíthesse?
- Ha nem ugrik fel, mert úgy emlékszik, hogy mégis takaréklángra állította, a film további részében töpreng-e azon, hogy tavaszi kalap helyett inkább Kukta-fazekat kellett volna beszereznie?
- Mely időpontban a legfáradtabb: az első műszák végén, a második közepén, vagy vasárnap, szívderítő családi szórakozás közepette?
- Kifejtette-e már férjének, barátnőjének, anyósának (a nem kívánt törlendő) hogy tulajdonképpen sokkal jobban járnának, ha ön otthon maradna, mert amit elvesztenek a réven, azt megnyerik a vámon?
- Komolyan gondolja-e fenti elméletét?
- Kipróbálta-e már a gyakorlatban s kibírta-e otthon három hónapnál hosszabb ideig?
- Akkor — amikor csak háziasszony volt — több ideje jutott-e pihenésre, szórakozásra, művelődésre?
- Élt-e ilyen lehetőségekkel?
- Rájött-e már, hogy azért nincs semmi szabad ideje, mert voltaképpen nem két műszakot teljesít, hanem négyet? (Munkahelyén nyolc órát dolgozik, közben ugyanannyit rágódik a házi gondokon, otthon ablakmosás közben pedig azon dühöng, miért nem kapott prémiumot, vagy miért dobja vissza selejtes darabjait a MEO.)
- Ha elérkezett az elméleti matematikának erre a magaslatára, sírógörcsöt kap-e? Vagy elhatározza, hogy ütött az óra, kivesz egy hét szabadságot, amelyet nem nagytakarítással tölt, hanem minden reggel fog egy pokrócot és egy jó könyvet (vagy kézimunkát, az ízlések különbözők) és kimegy a szabadba? Hűvösvölgybe, Nagyerdőbe, kiserdőbe, ami éppen a közelben van.
Eddig jutottunk el — egyelőre — a nagy tudományos műben. Azt mondják: a kérdések helyes feltevése már fél győzelem. A másik fele, sajnos, még hátra van. Az, hogy megtanuljunk jobban bánni az órákkal és a percekkel. Hogy legalább a papíron fennmaradó szabad időnk — a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint dolgozó családanyáknál napi 108 perc, háziasszonyoknál napi 2 óra 54 perc — a valóságban is szabad, kellemes, pihentető és regeneráló idő legyen.
Ezen érdemes önöknek is töprengeni — ha jut rá egy kis szabad idejük.
O K
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1964/19. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Kaján Tibor rajza, Nők Lapja archívum
