Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit.
Ezúttal egy kétségbeesett olvasó levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert nem tudja, pontosan milyen játékokat kellene játszani egy gyerekkel.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Olvastam az ön cikkében Timiről, akivel a keresztanyja társasjátékot játszott, és Timi „csalt”. Igaza van, Timi nem csalt, hanem életkorának megfelelően szabadon, szabályok nélkül, de sok fantáziával játszott. Ezt a jelenséget már én is sokszor tapasztaltam, de eddig mindig zavarba hozott. Most, hogy megtudtam, miről van szó, biztos, hogy nem fogok többet 9–10–11 éves gyerekeknél kisebbekkel társasjátékozni.
De honnan tudhatnánk meg, hogy melyik életkorban milyen játékok az ajánlottak? Van olyan könyv, amiben ez le van írva? És esetleg az is, hogy milyen idős korban, a gyerek melyik képességét és mivel lehet fejleszteni.
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Van ilyen könyv, vannak ilyen könyvek – Kis Áron XIX. század végi Magyar Gyermekjátékgyűjteményétől (amely 1984-ben újra megjelent), a Magyar Népzene Tára Gyermekjátékok című első kötetéig –, amelyek
a dúdolóktól és mondókáktól a mozgásos-énekes gyerekjátékokig
bemutatják és leírják a sok évszázados múltra visszatekintő hagyományos gyerekjátékokat. Igaz, rendszerezésük többnyire a néprajz, vagy a zenetudomány szempontjait követi, nem a nevelő, kisgyermekével bajlódó szülőét. Van olyan könyv is, amelyik a szülőt szólítja meg, de ez többnyire csak a kisgyermekes szülőknek ad segítséget, mint például Forrai Katalin Jár a baba, jár… című kitűnő könyve.
Olyan könyv, amelyik hároméves kortól egészen a kamaszkorig útmutatást ad, nemrégiben jelent meg (az AKG Kiadó és a Metódus-Tan BT közös kiadásában). Szerzője Kim Payne, címe: Gyermekeink játékai (alcíme: A játékok és a sport hatása a gyermekek fejlődésére).
Játék az ujjakkal, körjátékok, tapsos játékok, fogócskák, madzagos, ugróköteles játékok, vízi játékok, esős időben a szobában játszható játékok, labdajátékok, golyózás, versenyek hároméves kortól ifjúkorig, kiszámolóktól a térérzékelés fejlesztéséig megtalálhatók ebben a gyűjteményben, életkorilag nagyon pontosan csoportosítva – két-három éves szakaszonként, annak magyarázatával együtt, hogy
az egyes életkorok mit igényelnek, melyek a testi és lelki fejlődésből fakadó, valóságos szükségletei.
Szó esik a szabályokról, a játékrontásról, az erőszakoskodásról, a csapatok, csoportok formálódásáról, a magatartási zavarokról – és még sok minden másról, amit a gyerekekről és játékaikról az életkorok változásai szerint jó tudnunk.
Azt hiszem, ez az a könyv, amit Ön keres.
De vigyázat! Előre megjósolható, hogy nem fog működni a dolog, ha ön elolvas egy játékleírást és tüstént tökéletesen meg akarja valósítani gyerekeivel. Együtt kell próbálkozniuk türelemmel – és sok nevetéssel –, amíg rákapnak az ízére. (De a könyv ebben is tanácsot ad.)
Ezért károsak a „fejlesztő” játékok
Ami pedig a képességek fejlesztését illeti: a mai közhittel ellentétben ezeket a képességeket a játékban nem kell fejleszteni, ezek fejlődnek. Igen. Maguktól. A legújabb idegélettani kutatások arra tanítanak, hogy a gyerek oldott és derűs állapota valódi fejlődésének alapfeltétele. A derű jelzi, hogy az ingerületeket az idegrostok között továbbító közvetítő anyagok – például az úgynevezett endorfinok – kellő mennyiségben vannak jelen az idegrendszerben.
Ha egy kicsi gyerekkel labdát lökdösünk ide-oda egymásnak és a gyerek az örömtől és a jó érzéstől ragyog, akkor tudható, hogy ebben az egyszerű tevékenységben erőteljesen fejlődik. Ha előveszek egy fejlesztő játékot – például egy csúnya műanyag gömböt, amelybe a megfelelő lyukakon csillagocskákat, négyszögeket és egyebeket lehet bedobni –, és mutogatni kezdem a gyereknek: látod, ez itt egy csillag, hol látsz ott (a gömbön) ugyanolyat (természetesen sehol nem lát, mert számára
az üres lyuk kontúrja, hála Istennek, nem azonos a kezemben tartott fekete csillagocskával,
hiszen, ha ilyen elvontan gondolkodna, akkor nem tudna megtanulni beszélni), akkor egy idő múlva a gyerek mosolya lehervad, fénylő tekintete elhomályosodik, a gyerek fejlődése leáll.
Igen, a fejlesztett gyerekfejlődése leáll, a szabadon játszó – oldott és derűs állapotú kisgyerek – fejlődése viszont töretlenül folytatódik. Ha a szülőnek ideje van, játsszon a gyerekkel, lehetőleg olyasmit, amit ő sem un. És akkor erősíteni fogja a gyereket, tápot ad fejlődésének. Játsszon vele szabadon, életkorának megfelelően, de ne „fejlessze”. Mert ezzel az ellenkező eredményt éri el, mint amit szeretne.
Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.
Nők Lapja 2000/23. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
