Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Most kivételesen egy olyan írást közlünk, melyben Vekerdy Tamás nem kérdésre gyűjtötte össze tanácsait. Arról lesz szó, hogyan teljen a nyári szünet.

Vekerdy Tamás tanácsa a Nők Lapja olvasóinak

Most kivételesen a kérdéseket is én írom le, szedem össze, kötöm csokorba.

Mit is kérdeztek az elmúlt évek levelei a nyárról, a szünidőről? Menjen-e a gyerek táborba (ha nem akar; vagy ha akar)? Kell-e nyáron is tanulni, gyakorolni (például: írást, számolást, hogy ne „felejtsen” a gyerek)?

Hogyan teljes egy nyári nap? Heverészhet-e délig, ha akar? Mi legyen a feladat?

Mikor kezdjen készülni a pótvizsgára? Elengedjük-e a nagymamához („ahová a gyerek imád menni, de a férjem szerint anyámék és barátaik nem a mai életre nevelik”)? Elengedjem-e tizenöt éves fiamat/lányomat a barátaival, barátnőivel több napos kirándulásra (vagy a nagyobbakat netán külföldre)?

És így tovább…
Vegyük sorra!
Ha a gyerek nem akar (és a dolog másként is megoldható), ne kelljen táborba mennie. Más megoldás, ha utánanézünk, gyakrabban adódna, mint gondolnánk. Nem csak nagyszülők és rokonok, hanem barátok, ismerősök, szomszédok is akadhatnak, akik megszervezhetnék egymás között gyerekeik váltakozó nyári felügyeletét, netán nyaraltatását.

Ha viszont menni akar a gyerek a táborba, mert a barátai is mennek, vagy az osztálytársai, és jól érzi magát köztük, ne tartsuk vissza féltésből,

de álljunk készen arra, hogy telefon, levélbeli értesítés vagy más jelzés esetén leutazunk hozzá, vagy lemegyünk érte. Én képző, tanuló táborokba – idegen nyelv, számítástechnika stb. – nem adnám nyárra a gyerekemet. A nyár nem a tanulás ideje, hanem a pihenésé, a kikapcsolódásé, ami a belső feldolgozás, az év közben felvett tudás képességgé érlelésének előfeltétele.

Pihenés, pihenés, pihenés

Ismerünk olyan vizsgálatokat, amelyek azt mutatták ki, hogy a valóban fontos – az életben lelki vagy testi értelemben használható – dolgokból egy-egy szünidő, pihenés végén a gyerekek többet tudnak, mint a szünidő kezdetekor, holott szünidőben nem foglalkoztak vele! Ezt az érlelődést, ezt a beérést zavarja meg a szünidei tanulás.

Mindebből már következik is az egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy kell-e nyáron is tanulni és „gyakorolni”, hogy ne „felejtsen” a gyerek. Nem, nem kell. Aki valaha is tanított, tapasztalhatta, hogy jóllehet az első iskolai napokban úgy tűnik, mintha a gyerekek „mindent” elfelejtettek volna, ha türelemmel ki tudjuk várni, amíg visszazökkennek az iskolai életritmusba, kiderül, hogy nem hogy felejtettek volna, hanem fejlődtek, okosodtak.

Ami pedig azt illeti, hogy hogyan is teljen el egy nyári, egy szünidei nap, erre csak azt lehet válaszolni, hogy lazán és tagoltan.
Hadd aludjon a gyerek addig, ameddig akar, vagyis ne legyen ébresztő. De ha felébredt, kelljen fel, reggelizzen, ne heverésszen délig (esetleg az első pihenőnapokat kivéve, de ilyenkor sem igazán szerencsés). Viszont délután a nagy melegben hadd heveredjen le a hűvös szobában. Ez még mind a nap lazaságához tartozik.

De a jóból is megárt a sok!

A tagolásról azonban, minél kisebb a gyerek, annál inkább nekünk, szülőknek, felnőtteknek kell gondoskodnunk. A tagolás elemei között ugyanúgy ott lehet a fürdés, a strand, bicikliút, kirándulás, mint némi otthoni tevékenység, bevásárlás, ebédfőzés, kert, locsolás, pihenés, olvasás, mozi, némi tévézés stb., de semmi nem eltúlozva.

Nem jó, és nem csak a káros sugárzások miatt, a reggeltől estig strandolás

– a valódi pihenés szempontjából –, nem jó a jobb híján tévézés, videózás, számítógépezés úgyszólván vég nélkül (nem csak hogy nem jó, de nagyon káros, leállítja a belső feldolgozás folyamatait és növeli az agressziós szintet, még akkor is, ha ez nem fordul kifelé, hanem a gyereket deprimálja), és nem jó természetesen az egész napra széthúzódó házimunka sem.

Egyéb elfoglaltságok

Aki pótvizsgára készül, ne kapjon ezenkívül „büntetést” a nyár szabadabb részében. És nem kell, hogy felkészülését augusztus, vagy éppenséggel augusztus második hete előtt megkezdje. Nem az elhúzott felkészülés a hasznos, hanem az intenzív, amiben lehetőség szerint nem a szülő segít, hanem családon kívüli ember.

A nagymamához pedig természetesen engedjük el a gyereket, akármennyire különbözik is az ottani életmód a miénktől. Ez a változás és változatosság csak tájékozottabbá teszi a gyereket, színezi, gazdagítja a világról alkotott képét, s ezzel fejleszti.

A kamaszt – mint erről már sokszor volt szó – csak kamaszkora előtt lehet nevelni. Az életkortól függően engedném őket el kirándulni, vagy netán külföldre, együtt felnőttel – idősebb ifjakkal – vagy egyedül. Általában: elengedném, ha megnyugtatóan megbízhatóak. Persze, mint szülő: kicsit szoronganék. De azt hiszem, ezt a szorongást a szülői életből nem lehet kispórolni.

Nyár. Szünidő. Szabadság. Ne rontsuk el! De próbáljuk felépíteni.
Lazán és tagoltan.

Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.

Nők Lapja 2000/24. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images