Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit.

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert nem tudja, milyen középiskola lenne a megfelelő gyerekei számára.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Férjemmel és gyerekeimmel együtt négy évet töltöttünk Norvégiában. Augusztus elején fogunk hazatérni Pestre, és szeretném a tanácsát kérni az iskolaválasztás ügyében. Gyerekeim még iskolába járnak. Szeretik, mert a norvégok nagyon gyerekcentrikusak, a tanárok igyekeznek a lehető legtöbb segítséget megadni tanítványaiknak, és a tananyag is kisebb mennyiségű, mint a magyar iskolákban.

Szeretném, ha gyerekeim olyan gimnáziumban folytatnák tanulmányaikat, ahol a tanárok segítőkészek,

tolerálják azt, hogy az átállás időt vesz igénybe, ahol lehetőség szerint délután is van foglalkozás, és ahol valóban foglalkoznak is a gyerekekkel.

Nagyobbik lányom most tizenhét éves, és első osztályos a gimnáziumban, a kisebbik tizenöt éves múlt, most fejezi be az általános iskolát. (Itt 10+3, illetve 10+4 osztályos rendszer van, ezt két évvel ezelőtt vezették be.) Szeretném, ha nagyobbik lányom második, a kisebbik első vagy ennek megfelelően a tizedik, illetve a kilencedik osztályban kezdene szeptembertől. Kérem, segítsen: melyik iskolába írassam a gyerekeimet, illetve milyen iskolák közül próbáljak választani?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Soha nem fogom elfelejteni azt a kislányt – még a nyolcvanas években találkoztunk –, aki négy évet töltött a szüleivel és a húgával Olaszországban. Kint kitűnő tanuló volt, majd miután hazajöttek, mély depresszióba esett. Az iskola miatt, ahová pedig nagy örömmel ment, ahogy ezt az előző négy évben, Olaszországban megszokta. Állapotának okát így sűrítette kérdéssé: – Anya, hogy lehet az, hogy az apácáknál

annyit nevettünk, és mégis olyan sokat tanultunk, itt meg soha nem nevetünk, és mégse tanulunk meg igazán semmit?

Fontos ez az „igazán semmit”, mert a magyar iskolák teljesítményhajszája valójában álteljesítményt igényel. A demokratikusabb iskolákban tanuló gyerekek végül is többet „tudnak”, ami a valódi teljesítményt, a kreativitást, a vállalkozókedvet, az új helyzetekben az újratanulás képességeit illeti.

(Sajnos ma nálunk az egyházi iskolák jó része is beállt ebbe az álteljesítmény-hajszába,

sőt sokszor „még szigorúbb”, „még keményebb”, alapelvszerűen is. Sajátos módon a nyolcvanas években, és az azt megelőző nehéz időkben – nehezebb időkben – még bátran ajánlhatott egyházi iskolát a pszichológus, mert ezek valóban gyerekközpontú, képességeket fejlesztő, a „nehéz gyerekeken” is segítő iskolák voltak.)

Alternatív iskolák

Ma Magyarországon elsősorban az állampolgári – szülői-tanári – kezdeményezéssel létrehívott alapítványi, egyesületi és magániskolák azok, amelyekben nem tananyagközpontú, hanem személyiségfejlesztő nevelési alternatívák valósulnak meg. Sajnos, a gyerekeiket ezekbe az iskolákba járató szülők némileg a „másodrendű állampolgár” szerepébe vannak szorítva.

Hiába adóznak ugyanis ugyanúgy, mint mások, ők kisebb támogatást kapnak az államtól gyermekeik taníttatására, iskoláik fenntartására.

(Nemrégen még azok a szülők is, akik egyházi iskolákba járatták gyerekeiket, ebben a helyzetben voltak, ez azonban mostanra megváltozott.)

Ennek ellenére, ezek az iskolák most már több mint tíz éve fennállnak, működnek, a tanulók után járó úgynevezett normatív támogatásnak (ez a fenntartás 60-80 százalékát fedezi), a szülők, tanárok rendkívüli, személyes munkájának és anyagi tehervállalásának köszönhetően. Működésükhöz épületet azok az önkormányzatok biztosítanak, amelyek komolyan veszik az Európa Parlament 1984. évi március 14-ei Határozatát az iskolázás szabadságának biztosításáról Európában.

Persze, még nem minden önkormányzat jutott el idáig, vannak iskolák, amelyek hatalmas bérleti díjakat fizetnek,

amely megint csak a szülőket (és a még kisebb fizetést kapó tanárokat) terheli. (Németországban az újraegyesítés után a német állam nem tudta, nem akarta már folyósítani az évtizedeken át adott építési hozzájárulást és hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt a szabad iskolák számára, de természetesen a bérleti díjat magára vállalta, mert változatlanul komolyan vette az iskolarendszer demokratikus átépítésének szükségességét.)

Ez tehát a pillanatnyi helyzet a maga által keresett gyerekközpontú iskolákat illetően. Részletes címjegyzéküket ez év áprilisában is megjelentette az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, amelynek címe: Budapest, 1096 Vendel utca 3. Telefon/fax, külföldről 36-1- 215-6220. Azt hiszem, ebben a jegyzékben megtalálhatja azt, amit keres, de tudnia kell, hogy ezzel egyben fokozott terhet is felvállal mint szülő, és

akarva-akaratlanul résztvevővé válik a magyar iskolarendszer demokratikus átalakításáért – gyermekközpontúvá alakításáért – folytatott küzdelemben.

Kérjük olvasóinkat, a témával kapcsolatban írják meg tapasztalataikat, véleményüket!

Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.

Nők Lapja 2000/26. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images