Hollywood egyik klasszikus musicalje, egyben a világ egyik legsikeresebb filmje A muzsika hangja. Ma sincs olyan család, amelyben ne emlegetnék legalább néhanapján Julie Andrews és Christopher Plummer remek alakítását. Az amerikai Robert Wise-rendezte (West Side Story, Aranypolgár, Homokkavicsok stb.) zenés filmdráma 1964-ben jelent meg, a magyar közönség pedig 1989-ben láthatta először.
Sokan azonnal szívükbe zárták a megható történet főszereplőit, Mariát és Georg von Trapp kapitányt, illetve a család ifjabb tagjait. Kevesen tudják azonban, hogy a legendás film egy valós család történetén alapul.
Sőt, Maria von Trapp még találkozhatott is a vásznon őt alakító színésszel. Az egyik ilyen alkalomról felvétel is készült: az alábbi videón azt láthatjuk, ahogyan a film megjelenésének 45. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Maria von Trapp jódlizni tanítja Julie Andrewst.
Alább Mörk Leonóra írását közöljük a Nők Lapja archívumából, melyből megismerhetjük a von Trapp család izgalmas és cseppet sem hagyományos történetét.
Nők Lapja 1994/28: A muzsika valódi hangjai – Kik voltak von Trappék?
Salzburg városát nemcsak Mozart és az ünnepi játékok tették világhírűvé, hanem a közismert musical és a belőle készült Oscar-díjas film, A muzsika hangja is. A fiatal Julie Andrews főszereplésével forgatott zenés darab minden idők legtöbbet játszott filmjei közé tartozik – az Elfújta a szél és a Terminátor mellett. Fülbemászó dala, az Edelweiss a zenetörténet második legtöbb példányszámban eladott szólólemezének számít.
S ha a tengerentúlról érkező turistákat megkérdezik, miért választották úti célul éppen Salzburgot, többségük bevallja: a von Trapp család történetét feldolgozó film miatt.
A muzsika hangja nemcsak Amerikában népszerű. Koreában a gyerekek a film dalaiból tanulnak angolul, a holland újságok az eredeti helyszínre szerveznek utakat olvasóik számára, s a filmet mind a mai napig rendszeresen sugározzák a tévéállomások Ausztráliától Zimbabwéig. A megható történet általában karácsony vagy újév napján kerül a képernyőkre.
Egyedül maguk az osztrákok nem lelkesednek von Trappékért: az osztrák tévé azon kevesek közé tartozik, amely még soha nem tűzte műsorára a filmet, 1965-ben, amikor Oscart kapott A muzsika hangja, Julie Andrews csupán néhány hétig dalolhatott Ausztria mozijaiban, s a Broadwayn nagy sikerrel játszott musicalt csupán tavaly, 34 évvel ősbemutatója után merte előadni az elsősorban avantgárd törekvéseiről ismert bécsi Schauspielhaus.
A muzsika hangja tehát évtizedek óta óriási siker világszerte, ugyanakkor a történet valódi szereplőiről, a von Trapp család tagjairól keveset tud a közönség.
A von Trapp család
Az 1880-ban született Georg Freiherr von Trapp az első világháborúban tengeralattjáróparancsnok volt az osztrák-magyar hadsereg hadiflottájánál. Az isztriai születésű tengerésztisztet merész hadműveletei miatt többször kitüntették, többek között megkapta a Mária Terézia-rendet is, amely egyben bárói címmel is járt. A Monarchia széthullása után a tehetős báró könyvet írt a tengeralattjáró-háborúról, egyébként pedig boldogan élt fiatal feleségével és hét gyermekükkel.
Az idillnek egy skarlátfertőzést követő tüdőgyulladás, majd szívgyengeség vetett véget, amely elragadta a bárónét, s félárván hagyta a hét gyereket. Von Trappék ekkor költöztek át Salzburg közelébe, Aigenbe, ahol szép birtokot örököltek pompás kastéllyal. Itt lépett be a család életébe Maria Auguste Kutschera, az apácának készülő fiatal lány, akit a salzburgi Benedek-rendi kolostor főnöknője ajánlott nevelőnőnek a legidősebb von Trapp lány, Mária mellé.
A húszesztendős, frissen végzett tanítónő, akit a gyerekek csak Gustinak hívtak, nemcsak a két legidősebb lány nevelőnője lett, hanem törődött a többiekkel is, köztük a még pólyás legkisebbel. Közben pedig énekelni tanította az idősebbeket, hogy karácsonykor többszólamú dalokkal lephessék meg apjukat.
A muzsika hangja
Végül Gusti nemcsak a gyerekek, hanem apjuk szívét is meghódította,
olyannyira, hogy a báró a kiszemelt bécsi nemeskisasszony helyett a tiroli árvalányt vette feleségül.
A világgazdasági válság nem kímélte von Trappékat sem: 1936-ban csődbe ment a Zell am See-i Lammerbank, s a család egyetlen éjszaka alatt minden vagyonát elvesztette. Nagypolgári életformájuknak ezzel vége szakadt: kénytelenek voltak kiadni villájuk szobáit, hogy némi pénzhez jussanak.
Így került a családhoz dr. Wasner, a kitűnő muzsikus, akinek vezetésével közösen énekelt és zenélt a család. Meghallotta ezt a híres opera-énekesnő, Lotte Lehmann, aki ugyancsak a villában bérelt lakást, és a családfő minden ellenkezése ellenére benevezte a famíliát a salzburgi ünnepi játékokon hirdetett amatőr zenei versenyre. A gyerekek és Maria Auguste dr. Wasner vezényletével felléptek, és győztek. Később szerepeltek az osztrák rádióban, és turnéztak Olaszországban is.
Ausztria annektálása után, 1938-ban, a család meghívást kapott a Führer születésnapján rendezett ünnepségekre. A német hadiflotta felajánlotta a nyugalmazott tengerésztisztnek, hogy vegye át egy modern német tengeralattjáróflotta vezetését. Georg von Trapp azonban a következő szavakkal hívta össze családját: „Hazánk nyitott sírjánál állunk.” A család nem fogadta el a náci Németország meghívását, hanem egy tiroli kirándulás ürügyével elhagyta a megszállt Ausztriát, és Skandinávián át az Egyesült Államokba emigrált.
Siker a tengerentúlon
A tengerentúlon igazi karriert futottak be az éneklő von Trapp gyerekek. The Trapp Family Singers néven 15 óriási turnén vettek részt, dr. Wasner vezényletével klasszikus zenét, régi egyházi énekeket és osztrák népdalokat énekeltek. A bárónak új feleségétől még három fia született, a legkisebb, Johannes már az Egyesült Államokban. A két idősebb, Rupert és Werner az amerikai hadsereg hegyivadász-alakulatában szolgált, és részt vett a második világháborúban.
A háború után a család segélyszervezetet hozott létre a nélkülöző Ausztria megsegítésére:
évi több száz koncertjükön ruhát és élelmiszert gyűjtöttek éhező honfitársaiknak. Több mint 150 ezer csomagot küldtek a nélkülöző osztrákoknak. De már nem tértek haza: Vermont államban vásároltak meg egy régi parasztházat, ott telepedtek le.
A Trapp Family Singers 1955-ig beutazta az egész világot, egy sor hanglemezt adott ki, 1950-ben pedig négy hangversenyt adott az újraszervezett Salzburgi Ünnepi Játékokon. A híres film alapjául szolgáló forgatókönyv Maria Auguste 1949-ben született önéletrajzából készült, amelyet az asszony fillérekért adott el egy német producernek.
A könyv alapján az ötvenes években két filmet is forgattak Németországban, minden visszhang nélkül. Végül a producer továbbadta a jogokat Robert Wise-nak, aki a producere lett a világhírűvé vált A muzsika hangjának. Mindebből azonban anyagi hasznot a család nem látott.
A családfő, Georg von Trapp 1947-ben hunyt el a Vermont állambeli Stoweban, felesége negyven évvel élte őt túl. A tíz gyerek közül Werner, Leonore és Johannes ma is Vermontban élnek, a téli sportok központjának számító Stowe-ban első osztályú szállodát vezetnek. A Trapp Family Lodge soha nem szűkölködik vendégekben. Johanna Bécsben él, Agathe Marylandben, Rosemarie ugyancsak az Egyesült Államokban, a keleti parton.
A legidősebb lány, Maria, aki mellé valaha nevelőnek vették föl Maria Augustét, harminc esztendőn át misszionáriusként tevékenykedett Új-Guineában, majd visszatért testvéreihez. Georg és Maria Auguste 22 unokájának többsége az Egyesült Államokban él: Elisabeth például osztrák népviseleteket készít, míg George a Trapp Family Lodge szálloda igazgatója. Arról nem szól a híradás, hogy bármelyikük is énekelne…
(A Salzburger Geschichten nyomán: M. L.)
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1994/28. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: 1937, London, a von Trapp család egy rádióműsorban énekel – Fotó: Imagno/Getty Images