Rövid élete alatt milliók fejét csavarta el Marilyn Monroe. A világ (egyik) leghíresebb színésznője után nemcsak a közönség epekedett, hanem pályatársai, sztársportolók, politikusok, híres kollégák és egy különösen érzékeny író is, Arthur Miller. A szexszimbólum számos hódítása közül talán épp ez utóbbi volt a legmeglepőbb, de a nő életében talán a legkedvesebb, legboldogabb viszony is.
Marilyn Monroe ugyanis (a korabeli címszalagok állításaival ellentétben) nem számításból vagy fricska gyanánt jött össze az elismert íróval. A hozzájuk közel állók és fennmaradt leveleik tanúbizonysága szerint is nagyon szerették egymást – Monroe még a zsidó vallást is felvette, hogy minden értelemben Miller családjához tartozhasson. Szerelmük története azonban mégsem happy enddel zárult. Alább Bus István írását közöljük a Nők Lapja archívumából.
Gondoltál már úgy Marilyn Monroe-ra, mint feminista ikonra? Itt az ideje!
Nők Lapja 2004/30: Marilyn Monroe és Arthur Miller házassága
1956. június 29-én egész Amerika meglepődik, majd kitörő lelkesedéssel köszönti a legújabb álompárt: az ünnepelt drámaíró, Arthur Miller, feleségül vette Marilyn Monroe-t, a kor szexszimbólumát. A fejekben azonban már a kérdés is felmerült: vajon mire megy egymással ez a két, látszatra alapvetően különböző ember? A válaszra nem sokat kellett várni. A házasság négy esztendőt bírt ki, a boldogság pedig még ennél is kevesebbet.
Marilyn Monroe, minden idők legragyogóbb, platinaszőke filmcsillaga ellentmondásos személyiség volt. Eredetileg Norma Jean Bakerként anyakönyvezték, 1926. július 1-jén. Apja ekkor már régen „felszívódott”, bár az életrajzírók abban sem tudtak megegyezni, vajon valóban Edward Mortensonnak hívták-e. Anyai ágon depresszió és elmebetegség sújtotta a családot, a nagypapa pedig abban a tévképzetben élt, hogy ő tulajdonképpen Monroe elnök leszármazottja.
Norma Jean anyja a filmgyárban dolgozott – már amikor éppen nem egy elmegyógyintézet falai között kezelték. Alkoholizmusa elhatalmasodott, így nyolcéves lánya felváltva lakott az árvaházban vagy a rokonoknál. Tizenhat évesen hozzá is ment az első fiúhoz, akibe belehabarodott, hogy aztán férje hamarosan a második világháború frontján találja magát.
A fiatalasszonyt végül egy hadiüzemben fedezte fel egy magyar származású fotós, és 1946-ban, válása után már kiszőkítve söpört végig a legnagyobb magazinok címlapján. Lassan beindult filmes karriere is: a 20th Century Fox stúdióban apró szerepekkel debütált, majd a kurta kis megjelenések egyre hosszabbak lettek, és nemsokára ő a szőke komika, „mellékállásban” pedig első számú szexbálvány.
Arthur Miller, a született tehetség
Arthur Miller tizenegy esztendővel idősebb volt Monroe-nál. New York Brooklyn nevű negyedében cseperedett. Apja, Isidore Miller, nőiruha-készítő és sikeres boltvezető volt – egészen addig, amíg bele nem hullott a depresszió fekete örvényébe. A kis Arthur napjai úgy teltek, akár egy igazi brooklyni gyereké: baseballozott, kalandregényeket olvasott, és messzire kerülte az intellektuális kihívásokat.
Érettségi után egy autóalkatrész-kereskedésben helyezkedett el, aztán villámcsapás-szerűen megváltozott az élete. Kézbe vette Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényét, és mire befejezte a könyvet, már tudta: író lesz. Beiratkozott az egyetemre, ahol már elsőévesként megnyert egy drámaíró-pályázatot. Csillaga egyre feljebb ívelt, 1949-ben, Az ügynök halála című drámájával átütő irodalmi sikert aratott. Már korábban megnősült: 1940-ben elvette Mary Slotteryt. Két gyerekük született. Miller a családjának élt, fegyelmezetten dolgozott, tette, amit kell, egészen addig, amikor is…
Sorsszerű találkozás
1950. Arthur Miller, Elia Kazan rendező jó barátja és forgatókönyvírója közös munkájuk, a szakszervezeti munkások harcáról szóló, Hook című forgatókönyv népszerűsítésére együtt érkeznek Hollywoodba. Miközben házalnak és döntésre várnak, Kazan elcipeli jó barátját, a New York-i csúcsértelmiségit, Hollywood díszletei közé, bejárják az álomgyárat, forgatásokon lébecolnak. És a drámaírónak tetszik a dolog!
Akkor meg különösen, amikor Kazan bemutatja titkos szeretőjének, Marilyn Monroe-nak, aki éppen huszadik statiszta valami felejthető filmben. Millert megbabonázza a nőből áradó szexualitás, a bája, a járása, az illata. Néhány nappal később egy partin találkoznak, ahol mindenki számára kiderül, hogy az író csodálja a gyönyörű és tehetséges szőkeséget, Marilyn pedig rajongva tiszteli a kusza fogsorú, kopaszodó, ám fénylő intellektusú Arthurt. De még csak bontakozófélben van a kapcsolat.
A férfi számára kiderül, hogy Monroe nem csak üresfejű hajasbaba, hanem intelligens, nyitott nő, aki talán túl gyenge ahhoz, hogy elviselje tehetsége súlyát, és nincs elég ereje, hogy kitörjön a „szexi cicalány” skatulyájából.
De a férfit otthon várja családja, gyerekei és felesége. Az író vívódik, képtelen meghozni a döntést, hogy mindent feláldozzon egy őrült és elsöprő szerelem oltárán.
Brutális házasság
A drámaíró és a színésznő levelezget egymással, és telefonon is tartják a kapcsolatot. Monroe kacérkodik a férfival, Miller pedig küzd a saját érzelmeivel.
1951-ben váratlanul éri a hír, hogy Marilyn összeházasodott egy „nemzeti intézménnyel”, a kiöregedett baseballsztárral, a szicíliai származású Joe DiMaggióval. A frigy nem tart sokáig: DiMaggio féltékeny és erőszakos – gyakran eljár a keze. Az egyre nagyobb sztárrá váló Marilyn mind vastagabb sminkeket használ, hogy eltakarja a véraláfutásokat és zúzódásokat.
Amikor pedig megjelenik róla a híres, metrószellőző feletti, lobogó szoknyás fotó, végleg betelik a pohár, és válóper lesz az ügy vége. Amikor Millerrel újra találkoznak, immár semmi sem állhat az útjukba. Az író Nevada államba utazik, ahol, a törvények szerint, ha hat hetet külön tölt családjától, a bíróság automatikusan felbontja a házasságát. Marilyn éppen egyik legnehezebb filmjét, a Buszmegállót forgatja.
Nehezen boldogul a szereppel, a színésztársaival, de leginkább önmagával. Alkohol és gyógyszerek – ezt a megoldást találja a bajaira.
No meg Millert, aki a McCarthy-féle Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Szenátusi Bizottság – a „kommunistavadászok” – kihallgatásán jelenti be vallatóinak, hogy a zaklatások elől Angliába akar utazni, leendő feleségével, Marilyn Monroe-val.
„Most és mindörökké”
Ezt a három szót véseti jegygyűrűjükbe a korántsem romantikus Arthur Miller. Az új asszony boldogsága határtalan. Imádják egymást, Amerika pedig ünnepel. A házasságkötésre 1956. június 29-én kerül sor, a párt Robert Goldberg rabbi adja össze. „Hope. Hope. Hope.”, azaz: „Remény. Remény. Remény.” – ezt írja Marilyn az esküvői fotójuk hátuljára.
És már Londonban is vannak, ahol Marilyn Laurence Olivier-vel, a brit színészistennel forgat. Miller azonban nem érzi jól magát: kimeríti az állandó hercehurca, idegesíti a média folyamatos érdeklődése. Ezen a mélyponton azért túlteszik magukat. Ám Monroe egyre kevésbé bízik önmagában, a képességeiben. Mind több és több gyógyszert szed, amit tömény szesszel öblít le. Gyerekre vágynak, de a nő elgyötört szervezete minduntalan kilöki magából a fejlődésnek indult kis életet.
Miller forgatókönyvet ír feleségének. A mű címe: Kallódó emberek. A forgatás botrányos, a színésznő gyakran nem jelenik meg a kamerák előtt, ha meg dolgozik, akkor is elfelejti a szöveget. Miller újra és újra átírja a dialógusokat, Monroe-nak mégsem tetszik a reá szabott szerep: szerinte férje egy semmirekellő, buta hisztérikának állítja be.
A házasság akkor fut végleg zátonyra, amikor Marilyn perzselő szerelmi viszonyba gabalyodik a francia sztárral, Yves Montand-nal.
Mihelyst véget ért a Kallódó emberek forgatása, a pár különválik. 1961. november 11-én a bíróság is kimondja a házasság végét.
Marilyn ezek után futó kalandba bonyolódik John F. Kennedyvel, majd később az öccsével, Roberttel. A szenátorral való randevúja után, 1962. augusztus 5-én, holtan találják. Halálát gyógyszer-túladagolás okozta, míg az összeesküvés-elméletek hívei szerint a CIA tette el láb alól, hogy ezzel hozza kellemetlen helyzetbe az amerikai elnöki székre pályázó szenátort.
Örökre – az emlékeiben
Miller nem sokkal a válás után újranősül, majd 1964-ben, Bűnbeesés után címmel, színdarabot ír házasságukról. A legutóbbi hírek szerint, az idős, nyolcvannyolc éves mester tavaly újra drámában idézte meg életének ezen szakaszát és felesége depresszióját. A mű még nem készült el véglegesen: Arthur Millernek még most is sok idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a múltját.
Bus István
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 2004/30. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Marilyn Monroe és férje, Arthur Miller – Fotó: Jack Clarity/NY Daily News Archive via Getty Images
