Kevés olyan nagy hatású zenésszel büszkélkedhetett valaha Magyarország, mint amilyen Cseh Tamás volt. A legendás, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, színész, előadóművész és rajztanár 1943. január 22-én született Budapesten, de még gyermekkorában a Fejér vármegyei Tordasra költözött (vissza) a család.
Visszaemlékezései szerint anno Tordason az egész falu énekelt szabadidejében – így ő is, főleg nagymamájával.
Nagyszüleitől kapta élete első gitárját is, érettségi ajándék gyanánt, és hamar közös zenekart is alapított (már ismét Budapesten) a szomszéd gyerekekkel. A bandát Sztereónak keresztelték, és néhány évet meg is élt 1963-ig. Bár a gimnázium után a Képzőművészeti Főiskolán szeretett volna továbbtanulni, oda nem vették fel elsőre, így beállt dolgozni.
Előbb kőműves-segédmunkás volt, majd fényező egy optikai vállalatnál. Később felvették a Képzőre, tanárnak tanult, és Perkátán, Kelenföldön, majd Kőbányán is oktatott diákokat. 1970-ben találkoztak először Bereményi Gézával, akivel – szó szerint – azonnal elkezdtek együtt dalokat szerezni. Erről a legendás első találkozásról is szól Fodor Sándor Cseh Tamás című könyve, melyet Schäffer Erzsébet alábbi írása is idéz a Nők Lapja archívumából.
Nők Lapja 1994/30: Második levél, Nővéremnek – A feladó: Cseh Tamás
Már nem emlékszem pontosan hányban volt, egészen kicsik voltak a gyerekek, és mi tizenhárman együtt laktunk egy József körúti lakásban. Valaki hozott egy kazettát – ki ez a fickó – mondtuk és azt hallgattuk hetekig. Akkoriban maradt kint Ausztriában a legjobb barátom. Hetvennégyben volt ez, vagy hetvenhatban. Olyan leveleket írt, hogy segítségül el kellett küldeni neki a kazettát, az egyetlen Cseh Tamás-kazettát és meg kellett kérdezni, hogy miért ment el. Ezt válaszolta:
Azt kérdezed, hogy sikerült-e az, amit gondoltam, illetve hogy gondoltam-e valamit. Hát igen, azt gondoltam, hogy már meglehetősen sok üveget csiszoltam az esztékávényes szemüvegkeretekbe és rengeteg új szemüvegszárat görbítettem olyanná, hogy az tökéletesen simuljon annak viselője füle mögé úgy, hogy ne okozzon fájdalmat hosszabb használat után.
Meg azt is gondoltam, hogy a József Attila lakótelepen nem tudok olyan kulturáltan és igényesen élni, mint ahogy azt a többi lakótársak tették, és ahogy ezek az esztétikus házsorok a türkiz és rózsaszín színeikkel elvárták volna tőlem.
Úgy éreztem, hogy én olyan színű vagyok, ami nem komplementere se a rózsaszínnek, se a türkiznek, ezért a harmónia megtartása végett idejöttem.
Mivel én még nem játszottam, megszereztem a játékokat, viszonylag jó megélhetést, kertet, házat, autót. Míg az ezek eléréséhez szükséges nagy buzgalommal dolgoztam, nem keringett sok okos gondolat az agyamban. Csak azután, hogy a vágyott matériák meglettek, s mint a gyerek – ezt ma már neked is tudnod kell – kijátszottam magam, rájöttem, hogy az emberek itt is utánam jöttek az Epreserdő utcából, s a házak itt sem olyan színűek, amik az enyémmel harmonizálnának. Na, most ezután hova menjek?
Ne pravda!
Ne pravda! Krakkóban, a Jagelló egyetem falára írták hatalmas betűkkel, és én ekkor tudtam meg, hogy a pravda szó igazságot jelent. A Ryneken az írók kávéházából kizavartak mindenkit a rendőrök – még a teánkat se ihattuk meg –, ekkor szagoltam életemben először könnygázt. Hatvankilenc volt, azt hiszem, a lengyel diákzavargások éve.
Vodkát ittunk. A paradicsomlé vodkával meg a gin csak később jött. Albérletet már háromszáz forinttól lehetett találni, de ott nem volt konyhahasználat, és magadnak kellett fűteni. Ha volt kályha. De a cselédszobák rendszerint védettek voltak és aprók, egészen jól el lehetett lenni egész télen fűtés nélkül.
Mi ez a snassz szöveg? Mintha valaki magában beszélne és néha közbekáromkodna. Mi ez a kocsmai kuplékból, keringődallamokból, bakanótákból kreált egyveleg? Miért hallgatjuk évek óta? Mit akar ez a krapek?
Cseh Tamás semmit se akart. Állt és énekelt.
A stoppokat, a télikabátot, a Ryneket, a krakkói gyors étkezőkocsijának foltos asztalát, Fáskertinét, a levelet, amit a barátom írt, apa fényképét és anya zsorzsett ruháját, amiből már régen úttörőszoknya lett, mellénnyel.
Ott voltam náluk egy árnyékos péntek délután. Tamás egy új-zélandi magyarral mokaszint és szarvasbőr ruhát varrt. Fokhagymás, petrezselymes kenyeret ettünk frissen pirítva, az új-zélandi magyar ezzel árasztja el a pesti élelmiszerboltokat, közben otthon Cseh Tamás-kazettákat hallgat és azt mondja, hogy még mindig abból a levegőből él, amit a hatvanas években letüdőzött. – Gyere haza, öreg! Van itt most megint új levegő! – ajánlja Tamás és látom, hogy botorság volt négy üveg sörrel beállítani.
Idézetek Fodor Sándor Cseh Tamás című könyvéből
Most megjelent egy könyv, Cseh Tamás címmel. Fodor Sándor írta, benne van minden és mindenki. Idézek belőle.
Bereményi Géza: – Amikor az Úttörő Áruház előtt találkoztunk Tamással, én az éppen ott kószáló társasághoz tartoztam. Ebben a csapatban olyan fiúk voltak, akik ha ismertek és vállaltak valakit, az nekem garancia volt… Ezek a fiúk pedig a
különös, félig-meddig bolondnak kijáró tisztelettel bántak Tamással, és én ezeket a srácokat szintén mint bolondokat tiszteltem. Itt a „bolond” szó azt jelenti, hogy furcsákat. Aki más.
Akkoriban elég könnyű volt különbözni az emberektől, hiszen uniformis világban éltünk…
Jancsó Miklós: – Egész pontosan nem tudom, hogy miként történt az első találkozásunk a Tamással. Én akkor már ismertem a munkáit, a hihetetlen kifejezőerejét, és tudtam, hogy ő mit jelent. Egy új hangot. A gitáros fiú alakja valamiféle ellenállást jelképezett. Tamás is kívülálló volt, ő elhagyta azt a világot, amiben másnak meg kellett felelnie. Emigrált és mégsem.
Cseh Tamás szerelemről, hűségről, családról – és új lemezéről
A nagy lelépőből harminchat évesen férj lett, két gyerek apja.
– Mi van ilyenkor a csapdákkal?
– Azért megszokásból még kihelyezi néha az ember. Nem olyan sűrűn, és nem olyan vehemenciával… Inkább mosolyogva és kedélyesen.
– A feleséged is mosolyog ezeken a kedélyes próbálkozásokon?
– Ahogy ő a mai napig tetszeni akar a férfiaknak, lévén, hogy nő, én a mai napig udvarolni akarok a nőknek, mert férfi vagyok. Akkor követ el hibát az ember a családjával szemben, ha ezen túlmegy…
Kapcsolódó
Kvíz: Mennyire ismered Cseh Tamás dalait?
– Jobb távol tartani a nagy szerelmeket?
– A nagy szerelmet le kell állítani, agyon kell verni magamban, vagy el kell döntenem, hogy képes vagyok-e itthagyni a családomat. A kettő között hazugságban élni nem lehet. Amikor megnősültem, eldöntöttem, hogy ennél az asszonynál és ennél a családnál maradok. Őket nem kockáztatom. Nem azért, mert a családot valami fontos dolognak kiáltották ki, hanem mert szeretem őket.
– Lehet, hogy megint angyalok vagytok? Az a hír, hogy új műsor, új lemez készül.
– Fantasztikus jó érzéssel vágtunk neki Gézával és Másik Jánossal, megcsináltuk a Levél Nővéremnek II-t. Én a második levélnek hívom. Márciusban volt a bemutatója a Katonában. Azóta sok minden kiderült. Augusztusban itthon leszünk mind a hárman, és nagy kedvvel akarunk nekilátni. Átfésüljük, sűrű fésűvel átkeféljük ennek a lányunknak a haját és elengedjük… buliba! Menjen! Hátha megtetszik valakinek.
Schäffer Erzsébet
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1994/30. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár 1990-ben – Fotó: Fortepan / Glósz András
