Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert édesanyja „fejlesztő játékokkal” akarja terhelni a gyerekeit, de ő egyáltalán nem híve az ilyesminek.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Anyám nyáron megajándékozta a gyerekeimet két Fűzőcske nevű játékkal. A lányok négy- és hatévesek, a nagyobbik is csak jövőre megy majd iskolába. Én is megvettem a két Fűzőcskét, hogy elküldhessem önnek. Szeretném tudni, hogy mi a véleménye róla. Anyám, aki világéletében az ambíció bűvöletében élt, és ezzel sok keserves órát szerzett nekem gyerekkoromban, ha hazamegyünk a nyaralásból, fűzőcskézni fog a gyerekekkel (ezt már, előre megígérte). Én ezt nem Szeretném. Mivel érvelhetnék?
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Itt van a kezemben a két Fűzőcske. Mindkettőnek a címlapja egy kis álló rajzfilmfigura – bohóc és mackó, ha jól nézem –, oldalán bevágásokkal. Az egyiknek az alcíme: Számok bontása, műveletek 10-es körben – Zsinóros foglalkoztató könyv óvodásoknak és kisiskolásoknak. A másiké: Szótag, szó, mondat – Zsinóros foglalkoztató könyv óvodásoknak és kisiskolásoknak.
Meggyőződésem – és nem csak az enyém –, hogy az óvodásoknak semmiféle foglalkoztató könyvre nincs szükségük. Az óvodásoknak nem kell bontaniuk a számokat, nem kell műveleteket végezniük – számolni pedig úgyis számolnak a tízes számkörben úgy, ahogy a mindennapi élet és annak megismétlése a szabad játékban (például: boltos játékban) magával hozza.
Még kevésbé kell az óvodásoknak a szótag, a szó és a mondat problémáival nyelvtani alapon foglalkozniuk. Anyanyelvi fejlesztésük legelső szabálya, hogy oldott és derűs légkörben beszélgessünk velük, mondókázzunk, verseljünk, egyszóval adjunk jó mintát, és – javítgatás nélkül! – hallgassuk meg őket. És persze: meséljünk nekik sokat, mindennap, lehetőleg fejből.
Az első játék tanulságai
Kíváncsiságból elkezdem forgatni és fűzögetni először a matematikai főzőcskét. Már mindjárt a hátlap is kicsit megijeszt. A használati utasítás. Idézem: „ÍGY HASZNÁLD! A könyvben két jól elkülöníthető, színes képkockákból álló sort láthattok minden egyes oldalon, amelyek logikai kapcsolatban állnak egymással. A Ti feladatotok lesz az, hogy párosítsátok a képeket. A felső sor számozott színes ábráihoz találjátok meg az alsó sorból odaillő képeket. A könyvön található zsineg segítségével kapcsoljátok össze azokat.”
Ezután még négy pontban folytatja a magyarázatot a használati utasítás ugyanebben a stílusban.
Veszem mindjárt az első munkalapot. A felső képen három piros és két kék gyöngyöt látok. Az alsó sorban megkeresem azt a kockát, ahol 3 + 2 áll. Ilyet nem találok, de találok 2 + 3-at. Ez jó lesz. Aztán sikerül a két világos és két sötét dominópöttyöt 2 + 2-vel azonosítanom. Van a sorban két szem közös száron lógó cseresznye, egy sötétebb meg egy világosabb, fölöttük egy levél. Ez nyilván 2 + 1. De nem!
Zavarba jövök két négyszögnél is. Az egyik sötétebb zöld, benne egy pöttyel, a másik világosabb zöld. Ez talán 1 + 1 kéne, hogy legyen. Megnézem hátul, a hátlapon, ahol a vonalak mutatják, hogy jó-e a megoldásom. Nem jó ez se. Csalok. Nézem hátul, hogy jó helyre fűzzem a zsineget, és így rájövök, hogy a szerzők szerint egy levél + két cseresznye az 1 + 1! A levél nem számít, csak az 1 + 1 cseresznye!
Viszont a sötétebb zöld négyszög és a világosabb zöld az meg 1 + 0, mert most hirtelen „nem számít ” mind a két ábra, amit látok, csak az egyik, és ez tulajdonképpen egy zöld dominó, és úgy kell leolvasnom, hogy az egypöttyös az 1, a másik pedig 0. (Bevallom: nem egyedül dolgoztam ezzel az első lappal, ketten csináltuk, két felnőtt, és valamikor egész jók voltunk matematikából, játszótársam mérnöki stúdiumokat is folytatott.)
A második játék tanulságai
Előveszem az anyanyelvi fűzőcskét, kinyitom találomra. A felső sorban szavakat olvasok: Mi? Ki? Mit? Hová? Mire? Mivel? Alatta áll a kérdés: melyik szóval válaszolhatsz a kérdésekre? És most következik az alsó sor: székre, boltba, foggal, anya, vázát, víziló.
Ezt talán meg tudnám oldani – de minek? –, viszont rémülten gondolok arra, hogy már az óvodások vagy akár a kisiskolások spontán nyelvi alkotókészségét, beszélőkedvét ilyen ostobaságokkal ronthatja meg, veheti el a teljesen félreértelmezett „fejlesztés ”.
Egy másik lapon a kalap szó alá asztal van rajzolva, a kerék szó alá eper és érem. Büszke vagyok, mert rájövök, hogy az asztal ugyanúgy két a hangot foglal magába, mint a kalap, és a kerék e betűjét jelzi az eper, és é betűjét az érem. Az egész kalap négyzete – az asztal még ezen a négyzeten belül van – az alsó sorban álló falat szó négyzetéhez tartozik, ahová viszont egy ablak van belerajzolva.
A felszólítás mondja is: Mi tartozik össze? Figyeld a magánhangzókat! Kicsit szédülök, de figyelem.
És azt kérdezem magamtól: ezt tényleg óvodásoknak – vagy kisiskolásoknak – szánták játékképpen?
Fejlesztő játékok helyett minőségi időt!
Óvodás- és kisiskolás korban az élmények fejlesztenek – igen, a nyelvi és matematikai élmények –, és nem az elvont szabályok és összefüggések tudatos felismerése, felismertetése.
Én biztos, hogy ezután sem fűzőcskével fogom fejleszteni a gyerekeimet – netán majd unokáimat –, hanem beszélgetéssel, mesével, ha kell, felolvasással, verssel, barkácsolás vagy főzés közbeni méricskéléssel, esetleg a boltos játékban vagy igazi vásárláskor a szükséges (és nem a fejlesztés céljából kitalált!) számolással.
Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.
Nők Lapja 2000/34. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
