Bár Ferenc József elképesztő teherbírásáról számos korabeli és később született írás is megemlékezik, arról, hogy milyen lehetett magánemberként, igen keveset tudunk. (Azon kívül, hogy felesége, Sisi ridegsége sok szívfájdalmat okozott neki.)

Nagy Emőke írását közöljük a Nők Lapja archívumából.

Nők Lapja 1996/52: Őfelsége magánélete

Császár volt és király. Kötelességtudó, szilárd akaratú. Puritán, szinte katonás életet élt. Az alattvalókkal gavallérosan udvarias, a hölgyekkel gyöngéden figyelmes, pontos, mint egy svájci óra. Akárcsak a napirendje. Hajnali négykor kelt, megivott egy pohár tejet, nyolcig dolgozott. Nyolckor jelentéstételre érkezett főhadsegéde. Tízkor kezdődtek az audienciák. Délben az íróasztalán szervírozták az ebédet. Ezt követték délután ötig a kihallgatások. A vacsorát már terített asztalnál, rendszerint vendégek társaságában fogyasztotta el. Este nyolckor, legkésőbb fél kilenckor visszavonult lakosztályába. És ez így ment hatvannyolc éven át, amíg a Monarchia trónján ült.

Nyári rezidenciáján, Ischlben értesült a hírről, hogy Ferenc Ferdinánd és felesége merénylet áldozata lett. Gondterhelten dőlt hátra karosszékében. „Úgy látszik, a sors semmitől se kímél meg” – dörmögte maga elé inkább megtörten, mint megrendülten. Hosszú élete során meggyőződése lett, hogy magánéletét a balsors kíséri, mindenkit elvesz tőle, akit szeret. Meghalt édesanyja, Zsófia főhercegnő, nagybátyja, Albrecht főherceg, Rudolf, a fia Mayerlingben agyonlőtte magát, Genfben az a félőrült anarchista megölte a drága Sisit – és most itt az újabb kettős gyilkosság.

Valóban mindennek vége volna? Tényleg beteljesedik a jóslat, hogy Európa legrégibb uralkodóháza, a Habsburg-dinasztia végnapjait éli? Egy Rudolffal kezdődött és egy Rudolffal ér véget?

A Habsburg-birodalom tucatnyi nemzetnek egyet jelent Ferenc József nevével. És a sorsdöntő lépést megint neki kell megtennie. Pedig halálosan fáradt. Jó lenne pihenni, semmire se gondolni. Lehunyta szemét, és képzelete vetítővásznán leperegtek élete eseményei.

Katonás nyitány

A mama, Zsófia főhercegnő korán eldöntötte, hogy a fia fogja megmenteni a Habsburg-házat. Katonás szellemben császárnak nevelte. Háromévesen saját udvartartást kapott, ahol minden és mindenki azt szolgálta, hogy az ifjú Ferenc felkészüljön arra, hogy „Isten kegyelméből uralkodni fog.” Zsófia mama tizennyolc éves, jóképű, csinos fiát 1848-ban császárrá koronáztatta. Kiszemelte a menyasszonyát is. Csakhogy ő épp itt, Ischlben első látásra beleszeretett a gyönyörű, csupa élet Sisibe, a menyasszonyjelölt Nené tizenöt éves húgába, aki boldogan igent mondott.

Amikor a kis menyasszony megérkezett, a bécsiek lelkesedése nem ismert határt. Az éljenzés az egekig szállt, amikor ő, a boldog vőlegény felszaladt a hajóra, a karjába kapta és megcsókolta az édes Sisit, aki zuhatagos hajával bőrig ázva is elbűvölően gyönyörű volt.

Ferenc József szívből szerette és mélyen tisztelte a feleségét. Későn értette meg, hogy az anyja féltékenyen birtokolta őt, nem engedte át Sisinek. Néma háborút folytatott ellene. Minden fontos kérdésben a mama döntött. Elvárta, hogy kemény elveit Sisi elfogadja, aki mindössze tizenhat évesen lett császárné, és a rideg udvari élet szabályaitól mérhetetlenül szenvedett. Zsófia sokszor megalázta, hol az etikettel gyötörte, hol rászólt, hogy mosson fogat. Ezt egy udvarhölgy is sértésnek érezte volna. A fiatalok egy percig sem lehettek kettesben, Zsófia még a hálószobába is bekukucskált.

A magányos férj

Sisi a szépség megszállottja volt. Hetente kétszer tizenkét tojássárgájával mosatta meg a haját, tejben fürdött, hogy a bőre olyan lélegzetelállítóan gyönyörű legyen, amilyennek az emberek Európa legszebb császárnéját elképzelték. Hetekig tejen, ibolyafagylalton, erőlevesen vagy nyers borjúhús kisajtolt lévén élt, hogy megőrizze nádszál karcsúságát. Órákig tornázott, talajon, gyűrűn, nem lehetett jobb belátásra bírni. Végeláthatatlan gyaloglásokkal gyötörte magát. Megesett, hogy az udvarhölgyei kidőltek mellőle, úgy kellett őket kocsin hazaszállítani. Ferenc József ellenszenvvel nézte felesége hóbortjait. Az udvarban arról suttogtak, hogy tán megőrült, mint unokatestvére, II. Lajos.

Ha akart, tudott bűbájos lenni. Intelligens volt, mindenkit lenyűgözött. Boldoggá tette férjét, ha egy-egy hosszabb külföldi út után visszatért Bécsbe. Csakhogy egyre hosszabb ideig volt távol, miután anyósa a gyerekeit is elvette tőle. Gizellát és Rudolfot szigorúan Zsófia elvei szerint nevelték. Sisi végképp elidegenedett a Burg világától. Úgy érezte, Bécsben mást se várnak tőle, mint hogy Ferenc oldalán mutatós dekoráció legyen. Hát folyton utazott. Így a császár többnyire magányosan élte az életét. Pedig melegszívű férfi volt, és nem vágyott semmi többre, csak boldog családi életre.

A magyarok királynéja

Sisi, ha mellette volt, sokat segített. Zsófia gyűlölte a rebellis magyarokat. Aradon vérfürdőt rendezett. Nem ismert könyörületet. Sisi más dolgokat sugallt. Rudolf születésekor arra kérte a császárt, hogy „költséges ünnepségek helyett a szegények és szükséget szenvedők gondjai enyhíttessenek”. Kieszközölte a börtönre ítéltek szabadon bocsátását, női fifikával mindkét oldalt megpuhította, okosan küzdött azért, hogy a kiegyezésre sor kerüljön.

„Különösen hat az emberre – írta egykor a koronázásról a svájci követ –, amikor azt látja, hogy az a férfi, akinek a halálos ítéletét 1849-ben Ferenc József írta alá, és a nevét Pesten bitófára szögezték fel, most, tizennyolc évvel később felteszi a koronát az uralkodó fejére, akinek mellesleg teljes bizalmát élvezi.”

Abban, hogy ez bekövetkezhetett, nagy, ha nem döntő része volt Sisinek. A császár kezdetben szerette, később csodálta és féltette egész életében. Mert az asszony nem tűrt korlátot. Szerette a szabadságot, szilaj tempóban, halált megvető bátorsággal lovagolt. A birodalom legszebb asszonya egyben a legvakmerőbb lovas volt.

Egy édes, bécsi lányka

A véletlen hozta tán a császár elé egy hajnali sétán a schönbrunni parkban. A szeme kék volt, mint a tenger, a haja szőke, a mosolya, magával ragadó. Anna volt a neve, Anna Nahowski. Egyszerű volt, fiatal, tizenhat éves, szinte még gyermek. Az apja korán férjhez adta, de hamar elvált iszákos urától. A hajnali sétákat később édes kettesben elköltött reggelik követték. Házat vett neki Schönbrunn közelében, együtt kortyolgatták a forró kávét, a császár reggeli után rágyújtott egy „virzsíniára”, a hölgy egy szivarkára. Anna naplójában pontosan beszámol a találkozásokról. Feljegyzi, hogy egy alkalommal szakadt volt a császár alsó inge, amiből utóbb azt a mélyértelmű következtetést vonták le, hogy ezek szerint nemcsak katonai egyenruhában láthatta a császárt – meg hogy egy Helene nevű kislány apja is ő lehet, aki később a híres bécsi zeneszerző, Berg felesége lett. Ferenc József egy idő múlva ráunt a féltékeny Annára, aki maga se volt a hűség mintaképe. Azt pedig a császár végképp nem tűrhette, hogy leskelődik utána, és az új barátnő, Schratt Katalin jelenlétében jelenetet rendez.

Néhány további, híres szerető az európai uralkodói udvarokból

Rudolf tragikus halálakor, tizennégy kellemes év után szakított vele. Annát a Burgba rendelték, egy báró busás ajándékot, kétszázezer koronát adott át neki, és kissé megalázó módon aláíratott vele egy nyilatkozatot, amelyben megígérte, hogy a kapcsolatukról mélyen hallgatni fog.

Sisi szeszélye

Katalint Sisi mutatta be a császárnak. Pontosabban egy Angeli nevű udvari festővel megfestette a képét a férjének, aki imádta a színházat, és Sisi tudta, hogy kedveli Schratt Katalin játékát. Míg a festmény készült, a két nő gyakran találkozott a műteremben. Katalint elbűvölte az ötvenévesen még mindig dekoratív császárné, Sisi pedig méltányolta Katalin kedves, szórakoztató lényét. Igazi bécsi nő volt, nevetős, fecsegő, de egy percig se unalmas. Utóbb a szöszi, alkalmi modell bevallotta, hogy Sisi értésére adta: Nem volna ellenére, ha a házasélet terhét átvállalná, sőt, kifejezetten hálás volna érte. Aztán mikor a kép majdnem készen volt, váratlanul benézett a császár is.

Levélben, egy smaragdköves gyűrű kíséretében mondott Katalinnak köszönetét az ajándékért, mint „csodáló híve”. Harminc évig tartott ez a barátság. A császár gáláns volt, ékszerekkel, palotákkal, gyönyörű ruhakölteményekkel halmozta el kedvesét, fizette a monte-carlói kiruccanások költségeit. Katalin szenvedélyes szerencsejátékos volt, ám rendszerint vesztett.

Tudtad? Sisi mindeközben a legszebb fürdőinket járta…

A két világháború között számos világlap ajánlott csillagászati összeget, Katalin mégsem teregette ki kapcsolatuk részleteit. Tartotta magát ahhoz, hogy a polgári világ nem beszélt nyíltan a magánélet intimitásairól, a szex végképp tabu volt. A férfiak bizonyos intézményekben persze kedvükre kiélhették magukat, ám tisztességes asszony nem lehetett „a nemi gyönyör objektuma”, erre ott voltak a kis, mellesleg több nyelven beszélő, meglepően kulturált hölgyek a madame-ok védőszárnyai alatt, akik egy füst alatt a diplomáciai futárposta teendőit is leggyorsabban ellátták.

A korabeli decens felfogás szerint elképzelhetetlen volt, hogy a császár alattvalója jelenlétében hiányos öltözékben mutatkozzon. Az egyetlen, amitől jó szívvel megválhatott, a kardja volt. Alkalomadtán leoldotta, teljesítette kedves kötelességét, majd kard vissza, és tisztelegve, szó nélkül távozott. Nem csoda, ha kapcsolatát Katalinnal merőben plátói viszonynak állították be, így kívánta az illem. Őfelsége Nagyságos asszonyomnak szólította, és csak egyetlen levele tanúskodik arról, hogy barátságuk mély vonzalmat takart. „Imádom önt – írja Őfelsége –, de ezt többé nem mondhatom ki, csak hát kimondtam végre, és arra kérem, tartson meg a jövőben is eddigi szíves barátságában, és lássa bennem leghívebb barátját.” 

Sisi és Katalin

Különös volt a császár, Sisi és Katalin kapcsolata. A császárné gyakran megjelent a színésznő társaságában, ezzel elejét vette a pletykáknak. A császár Sisinek írt leveleiben beszámolt találkozásaikról, Katalin virágot küldött Sisi névnapjára, kedvenc ibolyáit, Sisi meg Katalin-napkor pezsgőt bontatott „Barátnőnk” tiszteletére. De roppant gonosz is tudott lenni vele, egyik versében gúnyosan, fölös kilóira utalva Katalint „kövér vajashordónak” nevezte, pedig mennyire igyekezett szegény Sisi példáját követve diétázni, csak sajnos enni is szeretett. Szó mi szó, egy vagyont felemésztett a két utazgató asszony. Katalin hovatovább utánozta Sisi minden szeszélyét, a gáláns császár pedig magánkasszájából úri nagyvonalúsággal szó nélkül fizetett. Úgy tűnt, az udvari körök tudomásul vették „Barátnőnk” létét, egyedül a császár legkisebb lánya, Mária Valéria figyelte növekvő ellenszenvvel Katalin felbukkanásait.

Sisi anyósa, Zsófia nem is volt olyan gonosz, mint hisszük?

Rudolf nem törődött az apja magánéletével, kapcsolatuk rég elhidegült. Annyira más volt az egyéniségük, érdeklődési körük, hogy nem volt mit mondaniuk egymásnak. Úgy álltak egymással szemben, mint két idegen. A császár informátorai révén tudott arról, hogy a trónörökös szabadkőműves páholy tagja, apja megbuktatására tör, ami felségárulásszámba ment. Rudolf az utolsó előtti éjszakát a szép kurtizán, Mizzi Caspar házában töltötte, úgyhogy a császár joggal érezte úgy, hogy a kis Vetsera baronesszt csak azért vitte – mintegy őrangyalnak – magával a halálba, mert félt az ismeretlentől. Bántotta, hogy a fia gyáván halt meg, és az még jobban, hogy tőle egyetlen szóval, egyetlen sorral se búcsúzott el.

Rudolf halála után lassan helyreállt az udvarban az élet. Katalin a császár közelében maradt, Gloriettgasséban vett villát, és ott vendégelte meg reggelenként barátját kávéval, kuglóffal. Barátságát a császár bőkezűen hálálta meg, végrendeletében félmillió koronát hagyott rá, ami bőségesen fedezte a fényűző élet minden kiadását. Katalin több mint húsz évvel élte túl barátját, aki a sors csapásai alatt megtörten 1916. november 21-én távozott a földi világból. A végzet az utolsó pillanatban kegyes volt hozzá: nem kellett megérnie, hogy élete értelme, a Monarchia elsüllyed az idők örvényében. 

Nagy Emőke

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Kiemelt kép: I. Ferenc József és Sisi gyermekeikkel, Gizellával és Rudolffal – Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images