1858. augusztus 21-én csecsemősírás hangja zengte be az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyát. „Császárné Ő Felsége szombaton. f. e. aug. 21-én esti 10 óra 15 perczkor Laxenburgban szerencsésen trónörököst szült”– hirdették a korabeli újságok. Megszületett tehát Sisi és Ferenc József egyetlen fia, Rudolf főherceg. A kis trónörökös születésének nemcsak a szülei és az egész ország, hanem két nővére – Zsófia Friderika és Gizella – is nagyon örültek (Rudolf után 10 évvel született az uralkodói pár negyedik gyermeke, Mária Valéria).

Bécsben 21 ágyúból leadott százegy mozsárlövéssel ünnepelték a főherceg világra jövetelét, az egész város díszbe öltözött. A fiú későbbi élete azonban már sokkal kevesebb derűt tartogatott. Megpróbáltatásai igazi botrányhőssé faragták Rudolfot, aki emiatt folyamatosan konfliktusban állt szüleivel és az udvarral.

Hiába telt el több mint 130 év tragikus öngyilkossága óta, ma is rengeteg legenda és mítosz lengi körül alakját – de még annál is több a halálát. V. Kulcsár Ildikó írását közöljük a Nők Lapja archívumából.

Nők Lapja 2008/36: Rudolf trónörökös

Általában azt hisszük, hogy a hatalom, a pénz, a fény boldogságot szül. Ehhez képest Ferenc József és Erzsébet királyné (Sisi) fia, a hatalmas Habsburg-vagyon és a rá váró trón ellenére sem mondhatta magát boldognak élete harmincegy éve alatt. És még ma sem tudjuk: hogyan, miért halt meg ilyen fiatalon?

Azóta foglalkoztat Rudolf sorsa, amióta kisgyerekként beszabadultam a szüleim könyvtárába. Volt ott minden. Dosztojevszkij és Balzac békésen megfért a Tutsek Anna Cilike-sorozatával, a nagyikám limonádé lányregényei sem vesztek össze Shakespeare-rel. E kincsesbányában találtam rá egy vaskos kötetre– amolyan félirodalom-félponyva – a Habsburgok viselt dolgairól. No, akkor tettem fel először a kérdést:

Miért lett Sisi imádott-tehetséges fiából a Habsburg-ház fenegyereke?

Ébredés – lövésekre

Az első rácsodálkozás óta sok év telt el. Azóta jártam Mayerlingben – nem csak azért láttam szomorú helynek, mert borongós volt az idő… –, jártam a gyönyörű-rideg Schönbrunnban, és sok könyvből próbáltam megismerni a különös „királyfi” sorsát, de az alapélmény mit sem változott. Keserves élete lehetett a schönbrunni aranykalickában. Az érzékeny, intelligens gyerek-Rudolf az édesanyja természetét örökölte, ezért döntött úgy Zsófia főhercegné – Ferenc József édesanyja –, hogy kezébe veszi az unokája nevelését. Senkinek sem kívánok hozzá hasonló nagymamát!

Olyan nevelőt választott Rudolfnak (Gondrecourt grófot), aki a hatéves gyereket éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, majd hosszú éjszakai menetelésekre kényszerítette (így akarta erősíteni a fiú testi-lelki állapotát). A kemény katonai kiképzéshez értő nevelőnek kedvelt módszere volt az is, hogy a már említett módon felébresztette első álmából a kicsi Rudolfot, majd órákon át álldogáltatta a zuhogó esőben. Vajon örült a gyerek trónörökös akkoriban a rá váró hatalomnak és vagyonnak? Kötve hiszem…

Ráadásul Zsófia szerint a liberális gondolkodású Sisi rossz hatással volt a fiára, tehát mindent elkövetett azért, hogy anya és fia egyáltalán ne érintkezzen egymással. Micsoda magányban telhettek Rudolf első évei…?! Amúgy e „remek” nevelő egészen hétéves koráig foglalkozott vele – közismert, hogy az első hat év meghatározó a gyerekek fejlődésében –, ugyanis Erzsébetnek csak 1865-ben sikerült elérnie, hogy eltávolítsák a fia mellől Gondrecourt grófot. Az első keserves hét esztendő magányához az is hozzájárult, hogy Sisi sem volt a helyzet magaslatán.

Szenvedett a schönbrunni élet konzervatív szigorától, korábban meghalt az elsőszülött gyermeke, teljes depresszió, Rudolf a nagymama „karmaiban”… Persze Zsófia főhercegné nem tudta elérni, hogy anya és fia végleg elhidegüljön egymástól. A fiatalemberré serdült trónörökös közel került az édesanyjához, hiszen mindketten irtóztak a kötöttségektől, a spanyolosan szigorú etikettől, érzékeny, nagy fantáziával és jó íráskészséggel megáldott „szabad emberek” voltak. 

Apa és fia

Hiába volt ünnep a trónörökös születése a birodalomban – a fiú utód a hatalom stabilitását, folyamatosságát jelentette –, Ferenc József soha nem került közel a fiához. A császár mindössze huszonnyolc éves volt Rudolf születésekor, tehát a koronaherceg csak hosszú idő múlva számíthatott a trónra. A hosszadalmas várakozás okozta konfliktusokat úgy lehetett volna megelőzni, hogy a császár fokozatosan bevonja fiát a kormányzásba. Ám erről szó sem volt!

Ferenc József féltékenyen őrizte a hatalmát. Biztos volt abban, hogy évtizedekig ülhet még a trónon – ebben igaza volt –, ráadásul a konzervatív uralkodót taszította a fia szabad szelleme. Persze Rudolf sem volt az alkalmazkodás szobra, hiszen már fiatalon hangoztatta, hogy a Monarchiát modernizálni kell. Képzeljék el azt az elképesztő helyzetet, hogy a császár fiát – a trón várományosát – folyamatosan figyeli a császári titkosrendőrség…!

Pedig Rudolf művelt fiatalemberré serdült. Angliában gazdasági ismeretekre tett szert, és kialakult a saját felfogása a modern politikai rendszerek működéséről. Önálló véleményt alakított ki a Monarchia belső problémáiról, sokat utazott, közben gyakran találkozott a német és a magyar liberalizmus képviselőivel. Mindennek hatására Ferenc József nem engedélyezte, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, így védte meg a „liberális fertőtől”.

Tehát Rudolf autodidakta módon szerezte meg a tudományos műveltségét. Kiváló tanárokat-barátokat gyűjtött maga köré, vonzódott a természettudományokhoz. Például barátja volt Alfred Brehm, a neves természettudós is, ő biztatta arra, hogy írjon könyvet, publikáljon cikkeket.

A tehetséges fiatalember „legvagányabb” akciója az volt, amikor

egy napilapban álnéven jelentetett meg kritikus cikkeket az „őskonzervatív, feudális-klerikális” birodalommal szemben.

Nemigen lehet csodálkozni azon, hogy apa és fia viszonya rohamosan romlott. És még nem beszéltünk Rudolf magánéletéről!

Egy „trampeltier” feleség

Sisi sem ment a szomszédba egy kis női gonoszságért. Stefániát, II. Lipót belga király lányát, akit 1881-ben vezetett oltár elé Rudolf, gyakran nevezte a háta mögött „trampeltiernek” (tevét és tramplit jelent). Valószínűleg azért kritizálta a menyét, mert jól látta: Rudolf és a számára kiszemelt feleség, tűz és víz… A fia érzékeny szabadgondolkodó, a menye meglehetősen színtelen személyiség, aki mereven ragaszkodik a formákhoz.

A fiatal pár a pompás esküvő után Prágában telepedett le, és a lányuk születésekor még nyugalomban éltek. Később azonban kiderült, hogy a szertelen Rudolf nem tud megbékélni a szerelem nélküli házassággal és a politikai mellőzöttséggel, megkezdődött tehát az ámokfutása. Szabadideje nagy részét lovaglással, vadászattal töltötte, és zengett a birodalom a nőügyeitől. Mindegy volt, hogy prostituált vagy „jobb” társaságból való a hölgy, egyik szerető váltotta a másikat.

A viszonyaiból közel harminc törvénytelen gyermeke született. (Az anyák hallgatását jelentős összegekkel vásárolta meg az udvar.) Ráadásul nemi betegséget szerzett, megfertőzte a szerencsétlen feleségét, aki ettől meddővé vált. Tehát a várva várt fiúgyermek születése elmaradt, és a házasság olyannyira tönkrement, hogy Rudolf válni akart. Csakhogy ezt Ferenc József megtiltotta.

A mayerlingi tragédia

A vesszőfutás utolsó állomása lett Mayerling, ám ehhez a harmincesztendős trónörökösnek meg kellett ismernie a tizenhét éves Maria von Vetsera bárókisasszonyt. Sokan feltételezik, hogy a rajongó tizenéves könyörgött Larish grófnénak (a trónörökös rokona), hogy mutassa be őt a nők bálványaként csodált Rudolfnak, más kutatók azonban célzott közvetítést, politikai összeesküvés lehetőségét keresik a grófnő közbenjárásában. Mindenesetre a találkozás megtörtént, és a fiatal lány Rudolf szeretője lett.

1889 januárjára már túl sokan tudtak a trónörökös szenvedélyes viszonyáról, emiatt hangos szóváltásba keveredett apa és fia. E nevezetes veszekedés azért (is) robbant ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy a házassága felbontását kérje. Az újabb kutatások azt is valószínűsítik, hogy Ferenc József ekkor közölte a fiával, hogy alkalmatlannak tartja a trónutódlásra.

A túlérzékeny Rudolf e botrány idején már foglalkozott az öngyilkosság gondolatával.

Ezt a szándékát közölte is a korszak egy hírhedt prostituáltjával, aki nem volt hajlandó részt venni közös öngyilkosságban, inkább jelentette beszélgetésüket Bécs rendőrfőnökének. Ám a hatóságok nem tettek semmit.

Január 29-én Maria von Vetsera és Rudolf hintóval hajtottak a mayerlingi vadászkastélyba. Másnap, 30-án, reggel mindkettőjüket holtan találták ott. Nincsenek döntő bizonyítékok, de valószínű, hogy Rudolf előbb a tizennyolc éves kedvesét lőtte agyon, aztán önmagát. (Bár a golyó a trónörökös bal oldalán hatolt be, holott jobbkezes volt…) Halálát szívrohamként „tálalták” a közvéleménynek. A dráma részleteit az uralkodó család – az államgépezet – eltitkolta, a nyomokat eltüntették-összekuszálták, rendőri vizsgálat nem folyt.

De vajon mi az igazság?

Tudta-e valaki a kortársak közül, hogyan halt meg Rudolf? És igazuk van-e azoknak, akik szerint politikai gyilkosság történt? Sokan kutatták (kutatják) rejtélyes halálát, elméletek százai születtek (majd omlottak össze), de biztosak csak abban lehetünk, hogy egy jobb sorsra érdemes, tehetséges ember halt meg idő előtt Mayerlingben, aki ha „helyzetbe kerül”, tán beleszólhatott volna a történelem alakulásába. (Ehelyett tönkrement az aranykalickában.)
V. Kulcsár Ildikó

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Kiemelt kép: Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös és Stefánia belga királyi hercegnő – Fotó: Apic/Getty Images