Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert a helyi, kis óvodájukat bezárták, pedig nagyon szerették a gyerekek és a felnőttek is. Most egy személytelen, nagy óvodába kell járnia a kicsiknek – akiknek viszont már kedve sincs elmenni otthonról reggelente.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Nagylányom három évig járt kedvenc óvodánkba, idén lett elsős. A húga pedig most lett óvodás. Zsuzsi boldogan készült, már mindenkit jól ismert, hiszen három évig szinte mindennap elmentünk a nővéréért, aki egyébként vegyes csoportba járt. Nagyon megszerette Klári mindkét óvó nénijét, ő is ebbe a csoportba került volna. Azt hiszem, nem csak mi éreztük jól magunkat ebben az óvodában, akik innen alig ötpercnyire lakunk, hanem mások is, akik kicsit messzebbről (de általában még mindig gyalogos körzetből) hozták a gyerekeket.
Kis óvoda volt, falusi házban, mondhatnám, zsúfolt, de mi ezt soha nem éreztük. Csak a családias melegét élveztük nap mint nap. És most nyáron az óvodát megszüntették, a ház ott áll üresen, az óvó néniket szétszórták. Mi két buszmegállónyira kell, hogy járjunk egy óriási, emeletes gyerekgyárba, ahol viszont kevés volt a gyerek. Kedélytelen, hideg. Csak osztott csoportok vannak, rengeteg idegen. Zsuzsi zokogva bújik hozzám, nem akar ott maradni.
Azt beszélik, hogy az önkormányzat valami távoli cégtől rendelt meg egy tervet, hogyan strukturálja át az óvodáit, iskoláit, hogy olcsóbb, kifizetődőbb legyen. Hozzá kell tennem: a mi önkormányzatunk nem szegény. Az utolsó szülői értekezleten eljött valaki az önkormányzattól, de még csak tervekről beszélt. Azt mondta, hogy ez „világtrend”, a kis intézményeket meg kell szüntetni, a gyerekeknek is jobb lesz egy jobban felszerelt, nagy intézmény.
Hogy a gyerekeknek nem jobb, azt nap mint nap látom. De tényleg ez a „világtrend” ? Az elkeseredett szülők beadványokat fogalmaznak, de még nem sikerült beadnunk semmit, mert ki ezt nem írja alá, ki meg azt. Ön szerint, ha pillanatnyilag nem is, de hosszú távon ez jobb a gyerekeknek? Az olcsóság a főszempont? (És tényleg olcsóbb lenne?)
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Az óvodás kisgyereknek – de még a kisiskolásnak is az első években! – az lenne a jó, ha gyalog mehetne, nem kellene járművel közlekednie. Ami aztán az intézményben nagyon fontos számára, az éppen a meleg, családias légkör, amely megadja az érzelmi és értelmi továbbfejlődéshez nélkülözhetetlen érzelmi biztonságot.
Azt hiszem, semmivel sem pótolhatóan fontos lett volna Zsuzsi esetében, ha olyan helyre kerülhetett volna, ahol már mindenkit jól ismer és szeret.
Ahol már őt is megismerték és elfogadták. Én is úgy gondolom, hogy az óvoda családias melegsége, a már kialakult kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a „tárgyi felszereltség”.
Sajnos, azt hiszem, nem egyedülálló eset, amit leírt, amikor valakik megrendelésre, egy távoli íróasztalnál pénzben kiszámítanak valamit, amit nem lehet pénzben kiszámítani, és amely számítás sokszor még pénzügyileg sem bizonyul kedvezőbbnek.
A Magyar Köztársaság elfogadta és törvénybe iktatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Egyezményét a gyermek jogairól. Ennek 3. cikkében, az első pontban azt olvashatjuk, hogy az egyezményt elfogadó államok megállapodtak abban: „A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.”
A fentieket még akkor is tekintetbe kellene vennie az önkormányzatnak, ha szűkös anyagi lehetőségei volnának.
Világtrend?
Ami pedig a világtrendet illeti: egy-két évtizeddel ezelőtt már véget ért a gyerekeket fogadó mamutintézmények divatja, és ma már kifejezetten – Európa-tanácsi határozatoknak is megfelelően támogatandók a gyerekeket nevelő, oktató kis helyi intézmények.
Nem, hosszabb távon sem jobb a gyerekeknek a nagy, hideg, távoli óvoda. Feltehetőleg nem is olcsóbb, de az olcsóság ez esetben nem lehet a fő szempont.
Jó úton járnak, ha beadványokat fogalmaznak. (Annak idején például az átalakuló, demokratizálódó német iskolarendszerben is a szülők és pedagógusok együttes fellépései, erőfeszítései tudták elérni, hogy az intézményrendszer valóban sokszínű, gyerekközpontú és a használók, a szülők igényeinek megfelelő legyen.)
Jó lenne persze, ha egyetértésre jutnának legalább néhányan, és útjára indítanák beadványukat vagy beadványaikat.
Esetleg a különböző álláspontokat képviselők, másként fogalmazók adjanak be külön tiltakozásokat, hiszen a cél így is közös lenne: a gyerekek érdekét, fejlődését, érzelmi biztonságának megadását jobban szolgáló kis óvoda újra megnyitása.
Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.
Nők Lapja 2000/38. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
