Egy harapás a nachosból, egy falat a tacoból, vagy jöhet egy burrito is, mellé margarita, majd egy kis jarabe tapatío, hogy lemozogjuk az egészet. Ilyen lehet Mexikó, ugye? Ilyen is és ennél még sokkal több. Kulturálisan azért is olyan gazdag és különleges, mert Mexikóban a Kolumbusz előtti Amerika őslakosainak hagyományai és egy kis spanyolos európaiság keveredik egymással. Hogy az USA közelségéről ne is beszéljünk.

Frida Kahlo, mariachizene, Luis Buñuel, Chichén Itzá… Mindenkinek más jut eszébe Mexikóról. Van, akinek például épp a machismo, vagyis a macho kultúra. A machismo vagy hiper-férfiasság egy olyan társadalmi jelenség, amely alapvetően a férfidominanciát jelenti – vagyis a férfi nő fölötti uralmát és ennek a hierarchikus viszonynak a fenntartására irányul.

Schäffer Erzsébetnek 30 évvel ezelőtt lehetősége volt interjút készíteni egy „hivatásos” mácsóval – ahogy az eredeti cikk fogalmaz. Ezt, a szenyor Jose Gardado Rayo de Platával rögzített beszélgetést közöljük most a Nők Lapja archívumából.

Nők Lapja 1994/43: Mexikói beszélgetés egy mácsóval

Ülünk Mexikóváros egyik belvárosi kis utcáján az El Trompo ligetes teraszán és nézegetjük – a nőket. Aztán Jose Gardado Rayo de Plata lazán egymás elé rakja fehér csizmáit, szombréróját finoman megigazítja, kezével megragadja aranyos övcsatját, mélyen a szemembe néz, mintha valami nagyon fontosat akarna mondani, és így szól: – Kezdhetjük!

– Ez kosztüm vagy ünneplő, kedves úr?
– Ma már kosztüm, de ne lepődjön meg szenyora, ha a fiesztákon ilyen öltözékű férfiakkal találkozik. Mi szeretünk dúsan öltözködni.

– Úgy mutatták be önt, mint igazi mexikói mácsót. Azt is hozzátették: „szenyor Rayo de Plata, a régiek közül!”
– Nyilván a koromra gondoltak…

– Hány éves? 
– Szenyora, ha ez fontos lenne, megmondanám, de az évek száma oly semmitmondó… 

– Meddig mácsó egy férfi, szenyor Plata? 
– Ha egy férfi mácsónak születik, az élete végéig megmarad mácsónak. A mácsóság nem fölvett szokás, nem egyszerű viselkedés, hanem az ember belső lényéből fakadó jellemző tulajdonság. S minél inkább telik az idő, minél nyugodtabb lesz az ember, a jelleme is megérik, megnemesedik.

– Annyit beszélnek róla, végül is milyen férfi a mácsó? 
– Olyan ember, szenyora, aki nem adja fel. Soha nem adja fel a harcot se férfival, se nővel. Azért tartja kezét az övcsatján. Hogy rögtön a pisztolyáért nyúlhasson. Vagy a hölgye karjáért. 

– Az ön övén is ott a pisztolytáska, szenyor Plata. Van benne fegyver? 
– Üres, szenyora. Kiábrándítottam? 

– Ó, nem, de bizonyára különös érzés lehet békés, ám fegyveres udvarlóval beszélgetni. 
– Látja, a nők! A nőket ismerni kell! Álmodoznak és vágyakoznak, ne mondja, hogy nem! Nem tud a világ annyira megváltozni, hogy a nők ne szőjenek álmokat és ne vágyakozzanak. De ha mégis ilyenre változna, hogy a nők már nem álmodoznak, akkor nem tudom, érdemes-e élni. A mácsó férfi ezt pontosan tudja. Ettől van ő, ettől létezik. Ezért udvarol oly hosszasan, oly hevesen, s tudja, hogy miért hagyja szaladni a rohanó időt. 

Kapcsolódó: Így telt Fejős Éva nyaralása Mexikó csodás vidékein

– Le is csaphatna. Azt hihetném, a férfi, ha mácsó, megragadja a kínálkozó alkalmat. 
– Nem, szenyora. Az elszaladó napokban testet öltenek a vágyak, színesednek az álmok. A mácsó tudja, hogy az érzelmeknek idő kell, hogy érlelődjenek. 

– Azt is mondhatnánk, a mácsó számító… 
– Lehetnek pillanatok, amikor számító, de ön most másra gondol. A mácsó a feje búbjától a kiskörme hegyéig férfi, aki áhítja hölgye álmait és be akarja teljesíteni vágyait. Nem oszt és nem szoroz, hogy mire mit lép a partnere. Úgy kínálja oda magát, hogy azt ne lehessen visszautasítani. 

– És ha mégis?
– Mondtam, szenyora, hogy nem adja fel. Udvarol. Virágot visz, szerenádot ad, verseket küld. Ha nem elég, jegyet szerez egy hőn óhajtott előadásra, megjavíttatja az autót, alapítványt tesz, megtanul hottentottául, harcban sebet kap, némasági fogadalmat tesz, jótékonykodik, lefogy vagy meghízik, mindegy, kitalál valamit, amivel végül meghódíthatja szíve hölgyét. 

– És aztán? 
– Boldoggá teszi. A mácsó úgy akar győzni, hogy elismerjék. Hogy azt mondják, igen! Megérte! És ezt az elismerést csak boldog asszonytól kapja meg. A szerelemben az ember csodálatos! Tiszta és adakozó, szenvedélyes, mégis gyermeki. Ilyen szerelmet kínál a férfi, ha mácsó. 

– És aztán? 
– Aztán féltékeny. Féltékeny okkal és ok nélkül, s okosnak kell lennie az asszonynak, hogy a féltékenység démonát otthonuktól távol tartsa. 

– Okosak az asszonyok, szenyor Plata? 
– Azt az időt ki kell várni. Talán nem is azt mondanám, hogy okosak, hanem: nyugodtak. Egy asszony akkor érett meg, ha megnyugodott. 

Kapcsolódó: Claudia Sheinbaum lett Mexikó első női elnöke!

– Mikor nyugszik meg egy asszony? 
– Ha felnőnek a gyerekei. Egy nő negyven körül a leginkább nő. Ekkor már ráér figyelni önmagára, nem siet, tud már sok mindent, de még kíváncsi és azt is tudja, hogy amit akar, azt megszerezheti… Most már a testi szerelemben is a boldogságot keresi, jól tudja, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ami emberi. Ilyenkor már nagyvonalú – még a kicsinyes nő is – jócskán megtapasztalhatta, hogy a szerelem harc, harc még akkor is, ha közös a vágy; s nincsenek győztesek vesztesek nélkül. 

– A mácsó megnyugszik valaha? 
– A férfi ideje végtelen, szenyora. Ez lehet, hogy igazságtalanság a sorstól, de így rendeltetett. A mácsó, az igazi, az évek múlásával egyre jobb lesz. Nem tudom másképp mondani: jobb minőségű.

Az öregkori szerelem ezért tud mélységes mély lenni, mint a kút, ám ritka, mint a fehér holló.

Vannak férfiak, akiket idős korukra hajt a pénz, a karrier, ezer kicsinyes dolog, mind arra jók, hogy ébren tartsák az éberségüket. A mácsót a szerelem tartja ébren, nemcsak testi jólétét segíti karban tartani, hanem frissen és elevenen tartja a lelkét, elhessegeti a kétségbeesést, ami más férfiakat oly mélyre taszít. 

– Más férfiak… Szenyor Plata, van a mácsónak barátja? 
– A barátság is érzelem. Különös, közeli rokonságban álló érzelem – a szerelemmel. Hát ezért jó barát a mácsó. Tapasztalta-e szenyora, hogy a nő a barátait elfelejtheti, a szerelmeit soha? Az igazi férfival ez fordítva van: a szerelmeit elfelejtheti, a barátait soha. 

– Akkor hűséges, ugye? 
– A baráthoz, halálig. 

– És a nőhöz, az asszonyához? 
– Harcolt érte, boldog vele, hát hűséges. Egészen addig, míg egy gyönyörűbbre rá nem talál.
Schäffer Erzsébet

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Nők Lapja 1994/43. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Nők Lapja archívum