A kilencvenes években világszerte maffiaháborúk dúltak, és ezekről a helyi tévéktől a nemzetközi lapokig minden médium rendre beszámolt. Magyarországon a közvélemény 1996. november 1-ére, a Prisztás-gyilkosság napjára teszi az alvilági leszámolások sorozatának kezdetét. Az évtized két legismertebb bűncselekménye azonban – nevezetesen a Fenyő-gyilkosság és az aranykéz utcai robbantás – két évvel később, 1998-ban történt. Sokan azóta is összerándulnak, ha a merényletek helyszínén haladnak el…

De, mint írtuk, nemcsak mi emlegetjük ezeket az éveket a történelem legsötétebbjei között. Európa-szerte számos erőszakos bűncselekmény, merénylet, utcai kivégzés és véres leszámolás történt. És ezekről minden egyes alkalommal az is tudomást szerzett, aki nem akart. Szakemberek alvilági bűnszervezeteket sejtettek a gyilkosságok hátterében. De ezeknek mérete és a tagok elszántsága sokszor még a legtöbbet látott nyomozókat is megdöbbentette.

Kapcsolódó: Kíméletlen keresztanyák – nők a nápolyi maffia élén.

A maffiafilmek és a gengszterekről szóló popdalok hajlamosak romantizálni a bűnszervezetek tevékenységét. De nem érdemes megfeledkeznünk arról, hogy ezek a merényletek ezrek életét tették tönkre. Az egyértelmű anyagi károkon túl számos ártatlan ember vált áldozattá, gyermekek árvultak meg. Százak veszítették el a munkahelyüket, a biztonságukat, vagy épp teljes családjukat. 1994. augusztus 15-én hat embert gyilkoltak meg Frankfurt am Main Westend kerületében, a Kettenhofweg 124/124a cím alatt található műemlék-épületben (nyitóképünkön).

Az 1902-ben épült házat 1977-ben vásárolta meg Bartos Gábor magyar üzletember és német felesége, Ingrid. A házaspár az épület földszinti szobáiban lakott, míg a pinceszinten, illetve az első és második emeleten exkluzív bordélyházat üzemeltettek. A pincében szauna, sminkszoba, öltöző és tárgyaló is helyet kapott – az alkalmazásukban álló prostituáltakat itt mutatták be potenciális klienseiknek. Utóbbiak között neves üzletemberek, politikusok, hatósági és az igazságszolgáltatásban dolgozó személyek is voltak.

Ingrid Bartos nevén egy frankfurti papírbolt is működött. Ez a cég állított ki minden látogatás után egy-egy, írószerekről szóló nyugtát a klienseknek.

Így a bordélyházban elköltött pénzüket munkahelyi költségként is elszámolhatták.

Bartos Gábor, Ingrid Bartos, Marina Erokina, Veronika Szorokina, Jelena Sztarikova és Olga Lucina életét a nyomozás dokumentumai szerint Eugen Berwald (született Jevgenyij Balakin) és felesége, Sofia Berwald, a bordélyház egykori moldovai prostituáltja oltották ki. Alábbi archív cikkünk egy fordítás a német Stern hetilapból, amely a bűntény 1994-ben ismert részleteit ismerteti.

Nők Lapja 1994/44: Jön a maffia!

A keleti illetőségű, elsősorban orosz bandák egyre erőszakosabban sajátítják ki Nyugat-Európa szexpiacát. Frankfurtban nemrégiben azért kellett csúfos halált halnia egy bordélyház-tulajdonosnak, a feleségének, és négy „lányuknak”, mert keresztezték az orosz maffia útját – állítják a bűnügyi szakemberek.

Frankfurt városának legelőkelőbb negyedében, a Kettenhofweg 124. szám alatt elegáns villa áll. Kapuján nem juthatott be akárki, belépni kizárólag személyes jelentkezés és időpont-egyeztetés után lehetett, hiszen a házban – igen diszkréten megszervezve – luxusbordély működött. A környéken lakók legfeljebb azért gyaníthatták, hogy a villa körül nincsen minden egészen rendben, mert balkonján gyakran napoztak csinos lányok, és a kapucsengőt mindig jól öltözött urak nyomták meg.

Augusztus 15. óta azonban nincsen több titokzatos csengetés, eltűntek a lányok. A szomszédok – s valamennyi újságolvasó – a lapokból tudta meg, mi történt: aznap éjjel lemészárolták a bordély tulajdonosát, az 55 éves Bartos Gábort, 47 éves, Ingrid nevű feleségét, és a „ház” négy alkalmazottját, négy fiatal lányt, akik közül az egyik mindössze 18 éves volt.

A rendőrség hamarosan bejelentette, hogy elfogták a feltételezett tetteseket, egy kazahsztáni házaspárt, akik Izraelen keresztül érkeztek Németországba. „Amatőrök” – minősítette a rendőrség a 26 éves Eugen Berwaldot és 24 éves feleségét, Sofiát, hiszen a pár autójában, illetve lakásán megtalálták Bartos Rolex-óráját, és azt a kábelt, amellyel megfojtották. Tettük feltételezett oka a bosszú, mivel Sofia valamikor szintén Bartos alkalmazásában állt, mint prostituált.

Valóban ilyen egyszerű lenne az ügy? Megfigyelők szerint a hatóságok azért álltak elő olyan gyorsan a letartóztatott házaspárral, hogy eltereljék a figyelmet az ügy hátteréről. Mert a frankfurti mészárlás körülményei arra utalnak, hogy az eset a nemzetközi hálózatként tevékenykedő orosz alvilág vérbosszúinak egyike. Erre utal a gyilkosságok technikája: három áldozatnak kitörték a nyakát, a másik hármat pedig elektromos kábellel fojtották meg, ez pedig a szovjet titkosszolgálat, a KGB specialitása volt.

Kapcsolódó: 60 éve gyilkolta meg a kis Luc Taront Lucien Léger.

A Szovjetunió szétesése óta a hasonlóan brutális esetek az utódállamokban sem számítanak kivételnek. Majd ötezer banda létezik csak orosz földön, akik között mindennaposak az összecsapások, a lövöldözések, a bombamerényletek. A moszkvai vállalkozók szövetségének egyik tagja szerint gyakorlatilag valamennyi magánvállalat fizet „védelmi pénzt” a maffiának, mert rettegésben tartják a tulajdonosokat azok a bérgyilkosok, akik néhány száz dollárért bárkit szívesen eltesznek láb alól.

A legrettegettebb gyilkosoknak az „afgancik” számítanak, azok a katonák, akik az afganisztáni háborúból visszatérve nem találták meg a helyüket egykori hazájukban. De ugyancsak különösen veszélyesek a „specnacok”, a speciális gyilkolási technikára kiképzett, különleges alakulatok tagjai.

A német hatóságok már korábban is találkoztak azzal a jelenséggel, hogy a külföldi – olasz, jugoszláv, dél-amerikai – szervezett bűnözés megvetette a lábát a német nagyvárosokban.

Legutoljára éppen a kolumbiai drogkartell építette ki hadállásait Frankfurtban.
Ám a Bartos-üggyel az erőszakhullám újra csúcsához érkezett, mivel az oroszok most éppen azon fáradoznak, hogy átvegyék a hatalmat az alvilágban, és ellenőrzésük alá helyezzék az autólopást, csempészést és a prostitúciót. És bár a hazai alvilág tagjai a világon sehol sem a gyávák közül verbuválódnak, a volt Szovjetunióból érkezőket ők is csak remegve nézik. A legjobban a kaukázusi csecsenektől fél mindenki.

A német bűnügyi hivatal egyik tanulmánya szerint az orosz bandákra a szigorú hierarchia jellemző. A csapat élén egy-egy idős, tapasztalt vezető áll, aki vaskézzel töri le a bandatagok közötti lázongásokat, nézeteltéréseket. A bandákban a fő jelszó: engedelmesség és hallgatás. A tettesek gondosan ügyelnek rá, hogy szemtanú soha ne maradjon – mindössze a gyilkosságok módja utal arra, hogy a háttérben az orosz maffia állt.

Kapcsolódó: Kamaszok követték el Kanada egyik leghírhedtebb gyilkosságát

A német rendőrség szerint ez történt például Alexander Kamkin esetében, akit 1990-ben holtan húztak ki a Potsdam melletti Jungfernsee vizéből. A közismert ikoncsempész korábban az orosz hadsereg civil alkalmazottja volt. Ugyancsak az oroszokra gyanakodnak a berlini Michael Miosga esetében: a transzferrubel-üzletbe keveredett kereskedőt 1992-ben lelőve találták meg a Hamburg-Bréma közötti autópálya mentén. Az idén januárban pedig saját kurtfürstendammi, berlini üzletében lőtték fejen az Oroszországból származó ikonkereskedőt, Avraham Glesert.

„Igazi kivégzés volt” – nyilatkozott a galériatulajdonos haláláról a rendőrség.

Német földön az orosz maffia egyik legfontosabb hídfőállása Berlinben épült ki. A Spree partján mintegy 15 ezer volt szovjet állampolgár él legálisan, s az orosz „menekültek” átvették a város üzleti életének néhány szelete felett az uralmat. Így például a nagyváros szinte valamennyi játékterme az ő kezükön van – ezek valódi pénzmosodáknak számítanak, hiszen bennük a hatóságok igen csekély forgalmat, de annál nagyobb bevételt regisztrálnak. És természetesen ők az urak az emberkereskedelemben is, ahol a fő árucikk: az orosz nő.

Számos tény utal arra, hogy Bartos Gábor ez utóbbi üzletbe keveredett bele. Hazánkfia Németországban akart minél gyorsabban, minél nagyobb pénzhez jutni, így előbb a frankfurti pályaudvarnál lévő bordélyházat üzemeltette, majd felfedezte a még nagyobb lehetőséget: a luxusbordélyt. A frankfurti elegáns üzleti negyedben megvásárolt villa rövid idő alatt fogalommá vált a nagyváros férfivilágában: a Kettenhofweg 124. szaunájában ügyvédek, diplomaták, bankszakemberek, orvosok töltöttek el néhány kellemes órát.

A Bartos-villa specialitása az volt, hogy nem profikkal, hanem az érzelmek színlelésére is hajlandó fiatal lányokkal dolgoztatott.

Ezenkívül néhány hetenként „friss áru” érkezett a villába, elsősorban külföldről.

Kapcsolódó: Az 1992-es szolnoki gyilkosság az egész országot megrázta

A végén Bartos már kizárólag orosz lányokkal dolgozott – egyik „kollégája” szerint azért, mert a német, a lengyel és a thaiföldi lányok gyorsan elszemtelenednek, de az orosz nők hallgatagok és engedelmesek. Az „alkalmazottakat” Bartos saját repülőgépén szállította be az országba. Mivel egyszerre négynél több lány soha nem lakott a Bartos-villában, a rendőrség tehetetlen volt – magánlakásba nem léphetnek be, bár a luxusbordély létezéséről 1978 óta tudtak.

Az augusztusban meggyilkolt lányok Szentpétervárról, turistaútlevéllel érkeztek Frankfurtba. Még meghívólevelük is volt, és soha nem maradtak három hónapnál tovább. Bartos a jelek szerint nemcsak a legalitás látszatára ügyelt kínosan, hanem az orosz embercsempész-bandákkal is jó kapcsolatban állt, hiszen különben nem jutott volna háromhavonta „friss húshoz”.

Éppen ezért rejtély, hogyan követhette el az oly óvatos Bartos azt a hibát, hogy „áruját” dömpingáron kezdte vásárolni. A végén 1000–2000 márkát fizetett lányonként az orosz összekötőnek, holott a szokásos ár Oroszországban 20–30 ezer márka fejenként.

A rendőrség feltételezi, hogy Bartos egy tapasztalatlan, kezdő bandával került összeköttetésbe, és ez okozta a vesztét. Ám Németországban a lakosság és a rendőrség egyaránt kezdi megelégelni a mind szemtelenebb és vakmerőbb bűncselekményeket. Ezért a hatóságok hivatalos magyarázatot kérnek Moszkvától – többek között a Bartos-ügyre is.
(Stern)

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Nők Lapja 1994/44. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: A frankfurti Kettenhofweg Nr. 124/124a – Fotó: Frank Behnsen / Wikipedia