Világszerte használt német nevén Franz Liszt, azaz Liszt Ferenc a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője volt. Műveit a mai napig rendszeresen műsorra tűzik a legnevesebb opera- és színházak, a zseni alakjával kapcsolatban pedig számos anekdota él. Mégis, a legtöbben csak keveset tudnak arról, a mester milyen ember lehetett a magánéletében. Ha szóba is kerül ilyesmi, a beszélgetés általában ott elakad, hogy vajon tudott-e magyarul a Doborjánban született wunderkind.

Pedig Liszt Ferenc élettörténete – a karrierjén és származásán túl is – rengeteg izgalmas kalandot rejt. Korabeli híresség lévén ugyanis tömegek rajongtak érte egész Európa-szerte. Mai példákból pedig jól tudhatjuk, milyen emberfeletti kísértést jelenthet az ilyesmi egy alapvetően hűséges családapa számára is. (Korunk legnépszerűbb rocksztárjai, például Mick Jagger is bizonyára hozzá tudnának szólni a témához. És Liszt Ferenc, bizony, korának legnagyobb sztárjai közé tartozott.)

És, ennek értelmében, ahogyan arra alábbi, archív cikkünk is kitér: még ezt a szegény, istenadta tehetséget, ezt a fölülmúlhatatlan zsenit is féltette az édesapja – a nőktől. Nagy Emőke írását közöljük tehát a Nők Lapja archívumából, melyben a szerző sorra veszi Liszt Ferenc legendás hódításait, legfájóbb szerelmi csalódásait, illetve életének legboldogabb, legharmonikusabb kapcsolatát.

Nők Lapja 1994/46: Nőfaló zsenik – A bálványozott Liszt Ferenc

A világban időről időre megjelennek olyan férfiak, akiknek varázserő van birtokukban. Szinte semmit se kell tenniük érte, mégis a lábuk előtt hevernek a rajongó nők. Fortuna kivételez velük, mindent megad nekik. Miért? Mert egész egyszerűen zsenik – mint például Liszt Ferenc.
Üstökös tűnt fel az égen, beragyogta az éjszakát 1811. október 22-én, amikor született. A doborjáni tudós asszony megjósolta Liszt Ádám jószágigazgató úrnak, hogy fiának kivételes sorsa lesz. Hamar kiderül, hogy csodagyerek, zongorajátékával ámulatba ejti az Esterházy-kastélyban időző főurakat.

Tizenegy éves, amikor bécsi hangversenyére elmegy a zene világában félistenként tisztelt, de már szinte teljesen süket Beethoven.

Az első sorból nézi, hogy cikáznak ujjai a klaviatúrán – belső hallásával hallja a zenét –, majd a koncert végén felmegy a pódiumra és homlokon csókolja. Ezzel az atyai áldással indul el a művészpályán.
Egy év múlva ünnepi híresség a kis „Litz” – ez a kimondhatatlan nevű magyar fenomén – Párizsban, és gyorsan meghódítja Angliát is. IV. György két órán át hallgatja játékát windsori kastélyában, majd tűnődve jegyzi meg: „Ilyen gyönyörűt még soha nem hallottam.”

Kapcsolódó: A világirodalom legszebb szerelmes levelei

Édesapját, aki egy személyben volt rajongva szeretett szülő, menedzser és korrepetitor, tizenhat éves korában veszti el. A jó apa aggódva búcsúzik tőle halálos ágyán. „Csak egy dologtól féltelek – mondja –, a nőktől.” Valószínűleg sejtette, hogy az asszonyok majd fiában látják álmaik netovábbját, és szerelemmel rákényszerítik, hogy az álmokat váltsa valóra, bármi áron.

Liszt Ferenc 1841-ben (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

A fiatal Liszt igen népszerű zongoratanár Párizs arisztokrata köreiben. A nagybeteg Saint-Cricq grófnőt is elbűvölhette az angyalarcú, szőkefürtös ifjú, mert felkéri, tanítsa Caroline lányát – Lilline-t – zongorázni. A beteg grófné a leckék után órákig gyönyörködik Liszt játékában. Egyre jobban megkedveli, érzi, kivételes emberrel van dolga: szenvedélyes és végtelenül szelíd, bátor, de gyöngéd, és tele van jósággal, részvéttel a szenvedők iránt. Azt is észreveszi, hogy Lilline és Liszt egymásba szeretnek.

Halálos ágyán elmondja ezt a titkot férjének, kéri, ne álljon a fiatalok boldogságának útjába, de a dölyfös gróf hallani se akar mesaliance-ról, rangon aluli házasságról.

Besúgó portásától hamarosan megtudja, hogy Liszt a grófnő halála után naponta bejáratos lett a palotába. Örökre kitiltja a házból, és a lányát hozzákényszeríti a nála húsz évvel idősebb d’Artigeaux grófhoz. A kényszerű válást mindketten tragédiaként élik meg. Liszt három évig nem vállal fellépést, nem csoda, hogy az egyik pletykalap halott hírét költi. Erre csak úgy tódulnak a házhoz a régi barátok, és nagy nehezen visszaédesgetik az életbe.

Kapcsolódó: Fény derült a Beethoven-család titkaira és egészségi problémáira

A társasági hölgyek rajonganak érte. Még nem dőlt el, kinek sikerül elsőként megkaparintania. Végül a nagy tolakodásban egy bizonyos Adéle grófnő lesz a győztes. Zsákmányával elbújik alpesi kastélyában, ahol egy süket nagynénin és a felszarvazott férjen kívül egy lélek sincs. Ám a románcnak így is híre megy, Adéle büszke arra, hogy kedvesét ő vezette be a szerelem birodalmába.

De az újabb Adélok és Cosette-ek már ott toporognak a nyomában, a kis kalandoknak se szeri, se száma. Egészen addig, amíg Marie d’Agoult grófnő el nem dönti, hogy Lisztet megszerzi magának. Chopin lakásán találkoznak. Marie taktikusan közönyt színlel, és megpróbál érdekesnek látszani. Berlioz aggódva figyeli a fejleményeket, félti Lisztet Marie-tól, számító kígyónak tartja, de tehetetlen.

A társaságot felvillanyozza a Maestro újabb románca. Egyedül a jó férj nem hajlandó észrevenni, milyen különös, hogy palotájukban így megszaporodtak a koncertek. Persze, az is lehet, hogy mindent tud, de az affért Marie újabb szeszélyének tekinti, ami majd elmúlik. Ám ezúttal téved.

Marie de Flavigny, d’Agoult grófnő Henri Lehmann 1843-ban készült festményén (Fotó: Sepia Times/Universal Images Group via Getty Images)

Hirtelen megbetegszik kislányuk, Louison. Marie éjjel-nappal ápolja, megfogadja, ha meggyógyul, lemond bűnös szerelméről, ám a gyerek meghal. A szerelmes Liszt úgy érzi, most kétszeresen Marie mellett a helye. Kapcsolatuk elmélyül. A grófnő átgondolja a jövőjét. Ha nem kellett az önfeláldozása, eztán csak önmagának él. Másik lányát intézetbe adja, és megszökik Ferenccel.

Régóta irigyli és csodálja riválisa, George Sand bátorságát, aki megveti a nyárspolgári életmódot, sűrűn váltogatott szerelmeivel mer házasságon kívüli kapcsolatban élni. Miért ne élhetné ő is a szivarozó, nadrágban járó regényhősnők életét – gondolja –, mikor az olyan romantikus. Ferenc még csak huszonhárom éves, hat évvel fiatalabb nála, mégis ő látja be előbb, hogy Marie-nak nem való a vadházasság.

Kapcsolódó: George Sand és a többiek – Női írók férfi álnévvel

Ha elválna, szívesen feleségül venné, de az asszony hallani sem akar ilyen konvencionális ostobaságokról. A mama segítségével – aki teljes szívből utálja a lányánál húsz évvel idősebb vejét – Genfbe szöknek, és Lisztnek hosszú évekre le kell mondania Berliozról, Chopinről, barátairól, a társaság kiközösíti őket. Ezzel beteljesedik a híres Lenormant jósnő jövendölése, hogy Marie egy világhírű művész szerelméért elhagyja hazáját.

Hamarosan megszületik kislányuk, Blandine, a fürtösfejű angyalka, ahogy Ferenc becézi, és vele jönnek a gondok is. El kell tartani a családot. Gyakran indul több hónapos koncertkörutakra, Marie meg egyre féltékenyebb. Előbb azért kínozza féltékenységével, mert szerelmes belé, később a birtoklási vágy sarkallja: senkivel nem akar osztozni világhírű kedvesén.

1837 tavaszán három hónapot töltenek George Sand ódon, romantikus, nohanti kastélyában. Sokat civakodnak ekkoriban, Marie féltékeny barátnőjére is, némi okkal, hiszen Sand naplójában bevallja, hogy érez Liszt iránt. „Ha Ferenc zongorázik, minden bánatom megszépül, ösztöneim megtisztulnak. Szeretem ezeket a félig odavetett futamait a zongorán, melyek nyugtalanítóan szakadnak meg a levegőben… Micsoda művész! Mily nagyvonalú ember! Ó, ha engem szeretne!…”

Liszt Ferenc és lánya, Cosima 1870-ben (Fotó by Three Lions/Getty Images)

Ez a vágya sohasem teljesül, sőt a nagy barátság és évekig tartó levelezés is megszakad közöttük, mert Liszt nem tudja megbocsátani neki, hogy utolsó napjaiban képes volt magára hagyni haldokló élettársát, Chopint, pedig megígérte, hogy mellette lesz. És Chopin az utolsó pillanatban is őt emlegette, várta.

Marie és Liszt kapcsolata szemlátomást egyre üresebb, de útjaik még nem válnak el. Cosima után megszületik a várva várt fiú, Daniel. Liszt tíz évet áldoz az életéből koncertezésre, vállalja a lélekölő turnékat, hogy családját megfelelő szinten el tudja tartani, de sok öröme nincs a családban, mert az a pár nap, amit otthon tölt, rendszerint veszekedésbe fullad.

Kapcsolódó: Chopin és a magányunk – Balog Alexandra és Vecsei H. Miklós előadása

Az európai pletykalapok kedvenc témája Liszt viharos szerelmi élete, részletesen beszámolnak róla, hogy bármerre jár, a legszebb, természetesen főrangú hölgyek versengenek kegyeiért. Bécsben Reményi grófné tünteti ki szerelmével, Berlinben a legünnepeltebb színésznő, Charlotte von Hagn, Varsóban a világszép Marie Callergis, Drezdában a temperamentumos spanyol táncosnő, Lola Montez hálójába kerül.

Lola minden fellépését lemondja, Európán át követi mint az árnyék, és úton-útfélen pikáns féltékenységi jeleneteket rendez. Liszt a lapok kimerítő tudósítása szerint csak úgy tud megszabadulni tőle, hogy Lolát bezárja a szállodai szobájába, és megszökik.
A főrangú hölgyeket Marie még csak-csak elnézte, de a Lola-üggyel betelt a pohár. Egy angol íróval kezd feltűnően udvaroltatni magának. A hazatérő Lisztet saját palotájából egyszerűen kirúgja.

Tízévi együttélés után kicsinyes bosszút forral. George Sand modorában – Daniel Stern álnéven – harmatgyenge regényt ír. A szoknyabolond festőművészben természetesen Lisztet igyekszik megmintázni és kompromittálni, ám a társasági, regényt olvasó hölgyek a pikáns történetek után még hisztérikusabb rajongással szeretik. Ekkor Marie kritikusokat fizet le, hogy a koncertjeiről lesújtó véleményt írjanak. Méltatlan ez az egész Marie-hoz is. Liszt soha többé nem áll szóba vele. Különben is, már fényévek választják el őket egymástól.

Liszt Ferenc páratlan nagylelkűsége legendák tárgya. Egész Párizs tudja róla, hogy képes volt Beethoven mind a kilenc szimfóniájából zongoraátiratot csinálni, csak hogy megszerettesse őt a franciákkal. Berlioz Fantasztikus szimfóniája a bemutatón botrányba fulladt. Ennek is elkészíti zongoraátiratát és sikerre viszi. Számtalanszor játssza Chopin mazurkáit, hogy népszerűsítse korán elhunyt barátját, aki rövid élete végéig bálványozó szeretettel ragaszkodott hozzá.

Kapcsolódó: Így élt a hősszerelmes Dosztojevszkij

A kortársak közül egyedül Liszt ismeri fel Wagner nagyságát, harcol érte, egy vagyont költ a nála csak két évvel fiatalabb nyomorgó művészre, s ha Liszt nincs, életművét nagy valószínűséggel sokáig meg sem ismerik. Tucatszám ad egész Európában jótékonysági hangversenyeket, két kézzel szórja a pénzt a rászorulóknak. Vagyonokat keres és oszt szét. És ezt a nagylelkű embert próbálja Marie kicsinyes bosszúval sárba tiporni.

Liszt – ki hinné – csak harmincas évei derekán jár ekkor, de halálosan fáradt. A megalázó családi botrányok, tomboló sikerek, hisztérikus rajongók, idegen szállodai szobák és folytonos úti zötykölődések után az alkotómunka csendjére vágyik. De évekre előre le van kötve minden napja, hát rója a kontinenst Madridtól Kievig. Itt is első koncertjét a tűzkárosultak megsegítésére adja. Utóbb hall róla, hogy egy titokzatos hölgy száz rubelt ajánlott fel, ami kisebb vagyonnal egyenlő.

És másnap ez a lengyel arisztokrata hölgy diszkréten megjelenik a templomban, ahol Liszt saját szerzeményeit játssza. Ekkor még nem tudja, hogy ő lesz sorsának védangyala, Caroline Wittgenstein hercegnő.
Caroline meghívja woronincei birtokára, és a csendes hétvégi együttlétből életre szóló szerelem lesz. Pedig Caroline annyira más, mint eddigi asszonyai: kicsi, filigrán, majdhogynem jelentéktelen, hatalmas fekete szemekkel, nincs benne semmi a gyönyörű démonokból, de annál lebilincselőbb lelke szépsége, érzelmi gazdagsága.

Vagyont, rangot, mindent feláldoz a szerelemért. Tizenöt évig élnek együtt, jórészt Weimarban.

A weimari herceg felesége, az orosz cár húga, Marie Pavlova hiába kéri bátyja segítségét, hogy Caroline mielőbb elválhasson. Az uralkodó hajthatatlan, szó se lehet róla, hogy egy katolikus asszony válását támogassa, mi több, országnyi vagyonát is elkobozzák. Sok-sok év múlva meghal a férje, de Liszt kérésére nemet mond, nem akarja, hogy úgymond hálából vegye el. Pedig Liszt egész életében őszintén szereti.

Kapcsolódó: A régenskorszak romantikája és a levélben küldött hajfürtök

Végrendeletében azt írja: „Az emberi gonoszság és aljas intrika megakadályozta, hogy feleségül vegyem. Bár volnék hatalmas lángelme, hogy Caroline lelkét hozzá méltó akkordokkal dicsőítsem.” Aligha van feleség, aki társától valaha is ennél gyönyörűbb vallomást kapott.
Caroline nem féltékeny, tudja és természetesnek veszi, hogy Lisztért rajonganak a nők, ugyanúgy, mint ő. Bezzeg a szemfüles inas kihasználja ezt a rajongást, egész vagyont gyűjt abból, hogy a hódolóknak eladja a Maestro egy-egy hajfürtjét.

Élete utolsó szakaszában három lakhelye, Budapest, Weimar és Róma közt ingázik. Tanítványok légiója követi, köztük nők is. Szinte hihetetlen, de hetvenéves korában is szerelmes levelek tucatját kapja, jobban imádják, mint bármikor. Élete utolsó stációjára, Bayreuthba elkíséri hűséges pesti tanítványa, Lina. Cosima ugyan kitiltja a házból, de visszalopózik, és odaadóan ápolja Lisztet nemtörődöm lánya helyett.

Halálakor két reverenda, néhány cipő, fehérnemű és zsebkendő marad utána. Nem gyűjtött vagyont, szétosztotta mindenét, az asszonyoknak önmagát is. A szegényektől szeretetet, a nőktől szerelmet kapott cserébe. Sok-sok meghitt órát.
Nagy Emőke

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Nők Lapja 1994/46. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Liszt Ferenc 1860 körül – Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images