Kevés olyan sokszor emlegetett tragédiát ismerünk a magyar irodalom történetéből, mint amilyen Radnóti Miklós meggyilkolása. És, még az is lehet, hogy ezt sem ismerjük eléggé… Radnótit, az egyik legkiválóbb magyar költőt 80 évvel ezelőtt, 1944. november 4-én vagy november 9-én (nem tisztázott, hogy melyik napon) a Győr-Moson-Sopron vármegyei Abda község határában lőtték tarkón több társával együtt. De azt, hogy pontosan mi is történt ott, illetve hogy hogyan teltek Radnóti ezt megelőző napjai, máig nem tudhatjuk.
Ezért is tarthat számot nagy érdeklődésre Ács Dániel napokban megjelent könyve, a Nem tudhatod – Egy tarkólövés meghamisítása. A kötet nemcsak Radnóti Miklós sorsának legtöbbet ismételt kérdéseit boncolgatja, hanem bemutatja a költő halálát kutató irodalmár, Dienes András – és az ő valószínűleg ellopott, Radnótiról szóló jegyzeteit tartalmazó kézitáskájának – történetét is.
„Képzeletben belenézünk az eltűnt táskába, felvázoljuk a legvalószínűbb verziót arról, hogy mi lehetett a titok, amire rájött Dienes.
Végül annak járunk utána, hogy mi volt az a darázsfészek, amibe belenyúlt a kutató, kik voltak a Radnóti-titok őrzői és a Radnóti-kultusz szertartásmesterei. A meggyilkolt költő és a gyilkosok után nyomozó irodalmár egymásba fonódó tragédiájának története ez a könyv” – írja a kötet ismertetője.
Alább Földes Anna 1974-es írását közöljük a Nők Lapja archívumából. Itt az újságíró soraiból szintén kiolvasható az a vágy, hogy több információt tudjon meg – így adhasson át olvasóinak – a kivételes tehetségű, felfoghatatlanul tragikus halált halt Radnóti Miklós utolsó napjairól.
Nők Lapja 1974/46: „…kiálts rám! s fölkelek” – Radnóti Miklós
Beváltatlan maradt ez az utolsó ígéret: Radnóti Miklós most 30 éve holtan bukott be a magaásta sírba s többé nem kelt fel. Hiába ígérte meg a heidenaui lágerben, szöges drót közt, bombazáporban, hogy
„…bíbor parázson,
ha kell zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek,” –
az Erőltetett menet felőrölte erejét.
Fotó: Molnár Edit; Forrás: Nők Lapja archívum
De ha százszor botlott, porba bukott is, hiszem, felkelt volna, ha a nyilasok nem oltják ki golyóval halhatatlan életét. És mégis hazajött Radnóti Miklós: bajtársával hazaküldte Borból utolsó szívdobbanásait, szerelmes üzenetét, hazafiúi végrendeletét. A bori noteszbe „Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva”, homályban, vaksin írt, fényes remekműveket. A Hetedik eclogát, a Levél a hitveshez-t a Razglednicákat…
Kapcsolódó: Elfeledve, felfedezve – Radnóti Miklós kishúga, Erdélyi Ágnes
A 30 esztendő előtti tragédia záróakkordját idézik a képek. Molnár Editnek egy készülő tanulmányhoz szánt felvételei. A fotóriporter és az irodalomtörténész úgy járták végig az Erőltetett menet stációit, hogy közben sorra idézték a tanúkat. A tájakat, a fákat, az embereket.
Fotó: Molnár Edit; Forrás: Nők Lapja archívum
A tényekre már 1946 nyarán — az abdai tömegsírban fekvők exhumálásakor fény derült: a hatvannál több meggyilkolt munkaszolgálatos közül huszonkettőnek sikerült kideríteni a személyazonosságát, és Radnóti Miklós a tizenkettedik volt a halottak listáján. A tizenkettedik — és sokezredik vértanú.
Fotó: Molnár Edit; Forrás: Nők Lapja archívum
Negyedszázad múltán, mikor Tolnai Gábor és Molnár Edit ott jártak, még élt a bori kocsmáros, akinek kunyhójába eljártak a munkaszolgálatosok. Még szót kért Milorád atya, a lelkész, aki bejárt a láger szerb foglyai közé. És megszólalt a gátőr is, aki állítólag látta a halálraítéltek szekerét, látta lekászálódni a meggyötört férfiakat és hallotta a lövéseket. Tényeket gyűjtöttek és legendákra is találtak.
Egy már felnőtt asszony emlékezett a lágy arcú, szőke, viharkabátos fiatalemberre, aki a gáton fekve, könyökölve, mintha levelet vagy verset írhatott volna.
Az lehetett Radnóti… „Mintha Petőfit látta volna Segesváron” – meséli a tájat vallató fotóművész, Molnár Edit.
Fotó: Molnár Edit; Forrás: Nők Lapja archívum
Mi hiszünk az asszonynak, hiszünk a sírkőnél maradandóbb köveknek, az útmenti, kopár, természetalkotta fejfáknak, hiszünk, mert a költő emlékét idézik.
A költőét, aki verseivel köztünk és bennünk él.
f. a.
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1974/47. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Radnóti Miklós 1935 körül – Fotó: enciklopedia.fazekas.hu / Wikipedia
Elindult Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk! Gyere, csatlakozz, olvass velünk!
