A Brigitte Bardot nem mindennapi élettörténetét bemutató, archív cikksorozatunk harmadik részét közöljük. Ebben arról lesz szó, hogyan kergette újabb öngyilkossági kísérletbe Brigitte Bardot-t a harmincas éveiben a Günter Sachs-szal való házasságának sikertelensége, néhány futó kaland, majd hogyan zuhant ismét depressziós időszakba, amikor a korszellem megváltozása egyben az ő népszerűségének megcsappanását is jelentette.

• Az első cikk, mely Brigitte Bardot és Roger Vadim házasságának hullámhegyeit és -völgyeit taglalta, ide kattintva olvasható;
• a második, amely arról szólt, milyen anyuka Brigitte Bardot, ide kattintva elérhető.

Nők Lapja 1994/48: Brigitte Bardot magánélete – 3. rész

„Rossz hírneve ellenére elbűvölő volt. Valósággal lenyűgözött, ahogy a pénzzel bánt. Kapcsolatunk két évig és háromszázötvennégy napig tartott – szeretek számolni. Akkor az ügyvédek léptek színre…” Ha Vadimmal a dicsőséget, Charrier-val a szenvedélyt élte meg Bardot, úgy a férjek sorában Günter Sachs a dolce vitát jelenti. „Félelmetes fickó, szinte imádkozom hozzá!” – vallotta B. B. a német sajtónak röviddel házasságkötésük után. A rossznyelvek szerint a rivaldafény hozta össze őket: a francia sztárt és a német playboyt.

A Fichtel és Sachs konszern főrészvényese, divattervező, műgyűjtő multimilliomos szerelmi okokból rója a Saint Tropez-i éjszakákat. A strandon zöld-sárga csíkos fürdőnadrágban napozik, és rendszeres látogatója lesz 1966 nyarán a Pony bárnak, ahová B. B. is gyakran betér. A férfiak méhek módján döngik körül Brigitte-tet, aki a változatosság kedvéért a különc némettel tart. Eleinte a férfi Dracula nevű csónakján Szardínia partjaira, majd egyenesen Las Vegasba, ahol a francia nemzeti ünnep napján, 1966-ban, titokban egybekelnek.

A francia szupersztár és a német milliárdos villámházasságát Nevada szenátora, Ted Kennedy áldja meg. Mindeközben az újságírók és a barátok népes hada Saint Tropez-ben, Bardot La Madrague villája előtt várakozik – hiába. A tahiti nászutat, miként az esküvőt is, inkább a képeslapoknak rendezték, mintsem összetartozásuk megpecsételésének. Az átkozott szerelmesek, ahogy a világsajtó nevezi őket, színpompás jelmezekben, mesés összegeket költve járják Róma, Madrid, Párizs legelőkelőbb mulatóit.

A kirakatházasság csömörrel végződik.

Alighogy egybekeltek, Bardot Spanyolországba megy forgatni Sean Conneryval a Shalako című westernt. És hamarosan összeszűri a levet a vadnyugati filmek hősszerelmesével, Stephen Boyddal. Mialatt Sachs a biafrai éhezők javára futballmeccset vív, úgyszintén megfeledkezve férji státusáról, addig Bardot egy genovai hajótársaság aranyifjú tulajdonosával, a szép Luigi Rizzivel vigasztalódik.

Kapcsolódó: Ezek a legjobb Sean Connery-filmek

Egyik éjszaka, a felkapott Woom Woom bárban, Saint Tropez-ben B. B. ügyeletes partnere egy hangos megjegyzés hallatán ököllel támad valakire: „Én mondom neked, ezt a nőt már elhasználták!” Bardot újabb depressziós időszak elé néz harmincas évei derekán: sírhelyet vásárol magának, és újabb öngyilkosságot kísérel meg. Szerelmi életét a pénzarisztokrácia többnyire nála fiatalabb képviselőivel osztja meg – javarészt olasz, spanyol, francia playboyokkal.

Nők Lapja 1994/48. (Forrás: Nők Lapja-archívum)

Még mindig pazar idomait, vadmacska mosolyát, csábító nőiességét butácska filmkomédiákban viszi a filmvászonra, amelyek közül A medve és a baba fekete harisnyás, bubifrizurás hősnője komikai vénával és humorával kilóg a sztereotip szerepek sorából. 1968 a filmművészet apályának és egyidejűleg az erkölcsi forradalomnak az éve Franciaországban. Bardot ekkorra már kikopott az élvonalból. A nagyvilági élet fényűző pompája, a bálványimádás, a 68-as események hatására, az ellenkezőjébe csap át.

És B. B. nagyon egyedül, árván, magányosan találja magát a fiatalok követeléseivel szemben, akik olyan értékeket vallanak, amelyeket ő már jó ideje a magáévá tett, úgy mint szabad szerelem, uniszexdivat. A 70-es évek elején fájdalmas felismerésre jut: az új idők mozijában nincs helye.

Mindezek ellenére, belső szorongásai leküzdésére, valami addig szokatlan szorgalom lesz rajta úrrá:

A medve és a baba kasszasikerén felbuzdulva és Luchino Visconti ígéretét bírva, aki Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének filmváltozatát tervezi B. B.-vel Odette szerepében, bizonyítani akar. A kamerák előtt egyszerű és lelkiismeretes. Egy normandiai forgatáson megesik, hogy a sofőr elalszik és B. B. hiába várja a kocsit. Végül kiáll az országútra stoppolni, nehogy elkéssen.

Kapcsolódó: Bandzsa kislányból káprázatos nő – Leckék Brigitte Bardot életéből

Bardot, a nő, minduntalan kénytelen szembenézni B. B. a sztár mítoszával. És ilyenkor sokszor megriad magától. Különösen akkor, ha őszintén szerelmes. Bardot érzelmi életének palettáján látszatra könnyed epizód a Raf Vallone-románc. Az intenzív, kék tekintetű olasz azonban mély sebeket ejt a lelkén. Vallonét olyannyira rabul ejtette Brigitte nőiessége, hogy darabot írt neki. Bardot első látásra beleszeretett a férfiba, és komolyan hitt ennek a kapcsolatnak a távlataiban. Hitt és csalódott.

Minden eszközt bevetett, hogy a férfit maradásra bírja: levelek, sűrű telefonhívások, végül öngyilkossági kísérlet. Raf Vallone megriadt ennyi érzelemtől, szerelmi zsarolástól, és minden kapcsolatot megszakított B. B.-vel. Bardot, a szexjelkép negyvenedik életévéhez közeledve, egyre gyakrabban kerül olyan szerelmi történetekbe, amelyeknek ő a vesztese. Partnerei rendre elhagyják, vagy olyan férfiakkal hozza össze a sorsa, akik makacsul védik a családi életüket, és megelégszenek egy szép intermezzóval B. B. oldalán.

Bár az évek megfontoltabbá tették, egyre kevésbé elégítik ki a rövid lejáratú kapcsolatok. Élete mottója változatlanul a „szeretek, tehát vagyok”, de a megbotránkoztatás öncélúsága nélkül. A sztárrendszer hanyatlásával párhuzamosan egyre ritkábban találkozik olyan lelkes partnerekkel, mint például Guy Marchand, aki csak azért ismételteti meg a rendezővel a búcsúcsók-jelenetet a Rum bulvár című filmben, hogy újra meg újra a karjaiban tarthassa a „párducok királynőjét”.

Ebben a filmben Bardot kettős szerepe szerint egy amerikai némafilmsztár, Clara Bow reinkarnációja. A Rum bulvár férfifőszereplője a sztárszisztémát gyökereiben elutasító Lino Ventura. B. B. nőiessége kisebbfajta kudarcaként élte meg partnere makacs ellenkezését: Ventura ugyanis elvből nem volt hajlandó megcsókolni őt (ahogy soha semelyik partnernőjét), holott a történet szerint belehabarodik Clara Bow-ba.

Kapcsolódó: A húszas évek sztárja, Clara Bow is rövid frizurával sokkolt

A női csábítás két arcának szembesítése csak sikeres vállalkozás lehet: a Viva Maria igézetében Guy Casaril rendező a Bardot-Moreau párost Bardot-Girardot párosra „cseréli fel” a Noviciákban, ebben a szökött apácákról szóló filmben. A nézők sietnek a mozikba, hogy B. B.-t meglessék apácaruhában, amint végül egy bordélyházba vezet az útja.

Az utolsó évek mozijában Bardot számára a mérleg a paródia oldalára billen. A Gyújtogatok című westernparódia a hagyományos és a fiús nőiesség örömeinek ütköztetését sugallja B. B. és C. C. szerepeltetésével. A szőke, és a tíz évvel fiatalabb barna, a francia és az olasz szexjelkép együttese csúfos bukás: Claudia Cardinale valójában csodálattal közelít kamaszkora bálványához, ahhoz a B. B.-hez, akinek a hajviseletét, öltözködését utánozta hajdanán a tuniszi szépségversenyen.

Bardot-nak át kell élnie, hogy belépett a történelembe, hogy a Playboy magazin, az erotikus filmek térhódításának idején fürdőjelenetekre, lepedőkre, bikinikre alapozott meztelensége korántsem megbotránkoztató. Már hagyomány, intézmény, amire honfitársai büszkék, akár a francia konyhára, a bordói borra. És egy intézmény nehezen tud igazán elkápráztatni.

Kapcsolódó: Stílustrükkök, amiket érdemes ellesni Brigitte Bardot-tól

„Egy elvirágzott asszony körsétája, aki egyre csak azt hajtogatja: »még szép vagyok, még fiatal vagyok«, s közben lanyhán és gépiesen csábítja el, pusztán a játék kedvéért, a közelében található férfiakat. Már nem vámpír, hanem pióca.” A lesújtó kritika a Le Monde hasábjain a Don Juan ’73 című film Bardot-ját illeti, aki Roger Vadim unszolásának engedve Jeanne, a női csábító mezében, hatalmasat bukik.

Nőiességének fegyvere, védőpajzsa amióta csak a kamerák elé állt, az erős smink, a fekete szemfesték és a híres laza frizura.

Amikor leveti a védőpajzsot és meztelen arccal néz a kamerába, végérvényesen búcsút mond a filmnek. „Te nem zavarod meg a természet összhangját. Te nem átsétálsz rajta, hanem része vagy ennek a természetnek. Akár a természet, olyan magától értetődő vagy és olyan póztalan.” B. B. igazi arcát Nina Companéez forgatókönyvíró lebbenti fel elsőként, levélformában írott könyvében. Nina Companéez Brigitte kedves barátnői között a leghűségesebb. Ő írja számára utolsó filmszerepét.

A Colinot-ban, ebben a XV. századi történetben, a szerelem papnőjét alakítja, aki egy fiatalembert beavat a szerelem titkaiba. „Úgy viselkedett, mint egy mitológiai istennő, aki valami mély és gyönyörűséges gondolat letéteményese.” Az elfogult baráti hangnem sem menti meg Bardot-t a kiábrándulástól.

Utolsó filmes kalandjából sem neki, sem a közönségnek nem származik öröme.

B. B. filmes hattyúdala egy nagy ábránd vége. Nem akar az öregedő szexjelkép szerepében tetszelegni, erőnek erejével kikényszeríteni a folytatást. Brigitte Bardot negyvenöt évesen meghal a mozi számára, hogy újjászülessen az élet más területén. Elvégre az élet mindig fontosabb volt számára a filmnél.
Szentgyörgyi Rita
Nők Lapja 1994/48. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Brigitte Bardot és férje, Gunther Sachs a Los Angeles-i reptéren 1966. április 16-án – Fotó: Bettmann / Contributor / Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!