A Brigitte Bardot nem mindennapi élettörténetét bemutató, archív cikksorozatunk negyedik, egyben utolsó részét közöljük. Ebben arról lesz szó, hogyan vált az egykori szexszimbólum az állatvédelem egyik leghangosabb élharcosává, illetve hogyan talált rá a hatodik ikszhez közeledvén a mindent elsöprő szerelem. De ezúttal vajon valóban meglelte a békét és a boldogságot választottja mellett?

• Íme az első cikk, mely Brigitte Bardot és Roger Vadim házasságának hullámhegyeit és -völgyeit járja végig;
• második arról szólt, milyen anyuka Brigitte Bardot;
• a harmadik, amely Günter Sachs-szal való kirakatházasságának fiaskóját és Brigitte Bardot őrült népszerűségének megcsappanását taglalja, ide kattintva olvasható.

Nők Lapja 1994/49: Brigitte Bardot magánélete – 4. rész

Sokan szerették volna, ha Bardot afféle második Greta Garbóként eltűnik sötét szemüvege mögött, őrizve egykori énjének kultuszát. De Bardot nagyon is hús-vér ember. Amikor röviddel visszavonulása után Françoise Sagan felkereste Saint Tropez-i magányában, azt mondta neki: „Gazdálkodó akarok lenni egy nagy tanyán. Úgy élni, mint bárki más. Olyasmit csinálni, amiben örömöm lelelem, amiért felelősnek érzem magam.

Nem szép tárgy akarok lenni, hanem ember.”

B. B. második életét, úgy tűnik, végérvényesen az állatoknak szenteli. „Az állatok védelme egyszersmind az emberek védelmét jelenti. Ahol az állatokat kínozzák és megölik, ott az emberek sem számíthatnak semmi jóra. Senki nem tud meggyőzni arról, hogy a fókák irtása vagy a kutyákon végzett kísérletek hasznosak a társadalomnak. S aki azt hiszi, hogy ezt valamiféle reklámért teszem, mélységesen csalódnia kell. Egyszerűen felhasználom a tekintélyemet egy olyan ügyért, amit a szívemen viselek.”

Nők Lapja 1994/49. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Bardot Saint Tropez-i birtokát és bazochesi házát a hetvenes évek közepétől valóságos állatmenhellyé alakítja. Öt angol szetterrel, néhány csacsival és birkával kezdi állatvédő küldetését. Amikor terepjáróján magával viszi őket bevásárlásaira, a környék lakói a sztár újabb hóbortjának tekintik viselkedését. Ám B. B. nem elégszik meg a környékbeli kutyák és macskák oltalmazásával, célja nem kevesebb, mint a világ összes védelemre szoruló állatának a támogatása.

De ugyanígy harcol a bálnavadászat, az állatkísérletek ellen, a kihalásra ítélt állatfajok megmentéséért is.
Bardot idővel többet tesz az állatok érdekében, mint tíz környezetvédelmi miniszter együttesen. Új szerepköre tüske a tisztségviselők, a kormány szemében. Becsületrendje birtokában az ex-sztár kimeríthetetlen energiával kilincsel, intéz felhívásokat, vállal időről időre nyilvános szerepléseket, agitál, kampányokat szervez a fókabébik megmentése, az afrikai elefántcsont-temetők ügyében, a szőrmeviselet ellen.

Kapcsolódó: 5+5 sztár, akik Brigitte Bardot-hoz hasonlóan a környezetért fáradoznak

Harcához még a Szűzanyát is segítségül hívja: a hajdani rebellis lány, aki mindig elbliccelte szüleivel a kötelező templomba járást, aki fennen hangoztatta, hogy nem kér sem a vallásból, sem az istenhitből. Saint Tropez-i villájának kertjében kápolnát emeltet, s oda jár négylábú barátaival, hogy imádkozzon érettük.

A földi élet hívságait elutasítja magától, mint aki visszatalált a gyökerekhez: mezítláb, fesztelenül, naptól cserzett arccal, kétkezi munkától kidolgozott kezekkel, nomád öltözékben simul bele a természetbe. Nem jár emberek közé, a társaságot kedvenc állatai jelentik, nem kísértik meg szerelmek, újabb csalódások. Már-már eltemette magában a nőt, tekintete mélyén azonban ott bujkál a szorongás a magánytól, a vágy, hogy még szerethessen.

Egy esős júniusi napon aztán egy csapásra megváltozik minden. Brigitte-nek nincs szíve magukra hagyni négylábú barátait, amikor ügyvéd barátja házi koktélpartira invitálja. Épp lemondani készül a meghívást, amikor vendéglátója kitartó könyörgésére végül meggondolja magát. Már búcsúzik a jól sikerült este végén, ám egy ismeretlen férfi, akit addig észre sem vett, rajongó tekintettel odalép hozzá, halkan bemutatkozik és szokatlan kérést intéz hozzá: „Engedje meg, hogy megcsókoljam!” Romantikus filmbe illő jelenet, miként a folytatás is.

Kapcsolódó: 10 híres hollywoodi pár, akiket összesodort a sors a mozivásznon

Az amúgy tartózkodó férfit Bernard d’Ormale-nak hívják, ötvenegy esztendős üzletember, elvált, mellesleg a Nemzeti Front vezetőjének, Jean Marie Le Pennek a barátja és tanácsadója. Brigitte egy kamaszlány szenvedélyével hullik az érzelmek hálójába. Nem volt férfi az életében, akiről hasonló lelkendezéssel beszélt volna: „Bernard intelligens, nyílt, őszinte, romantikus, érzékeny. Józan, ugyanaz az igazságszomj hajtja, mint engem, a természet, a szabadság szeretete. Találkozásunkat csodának tekintem. Húszévesnek érzem magam mellette.

Rátaláltam valamire, amiről már azt hittem, hogy nem is létezik: egy igazi férfira!”

A hét év korkülönbséget a saját javára Bardot nem tartja hátránynak, sőt. Az ötvennyolc éves sztár másodvirágzásának okát két hónapig a legszigorúbb titok fedi. A fátylat egy északi utazással lebbenti fel. A bujkáló szerelmespár Norvégiába megy hűsölni a rekkenő Azúr-parti meleg elől. Az eső most is szakad, mint megismerkedésük napján. Egyszer csak egy elhagyott kápolnához érnek. Szempillantás alatt születik meg bennük az elhatározás: csodás helyszín egy nomád esküvőhöz.

Kapcsolódó: 8 furcsa és bizarr esküvői szokás a nagyvilágból

Norvég taxisofőr és templomi gondnok tanúskodik egybekelésüknél. A boldogító igen kimondása után a hazájában Madame d’Ormale-ként visszatérő Brigitte Bardot-ról sokan feltételezik, hogy ezentúl férje politikai karrierjét egyengeti majd és feladja az állatokért folytatott küzdelmét. Az ilyen feltevésekre B. B. válasza: „Én nem egy politikushoz, egy párthoz mentem férjhez, hanem Bernardhoz. És ez a szenvedély megkétszerezte az energiámat az állatokért folytatott küzdelemben.”

Az eredmény: új állatvédő-sorozattal jelentkezik a francia televízióban, minisztereket, politikusokat, a vadászszövetség vezetőit szembesítve a felelősséggel, amit ártatlan állatok elpusztítása jelent.

Alig telt el fél év a romantikus esküvő óta, és B. B.-t újra megkísérti múltja árnyoldala: gyógyszer-túladagolással a nizzai kórházba szállítják.

A sajtó, az ismerősök találgatásokba bocsátkoznak. Megártott volna Bardot-nak az idillikusnak vélt házasság? Netán oly mértékben felkavarta egy lelőtt bakkecske látványa, amelynek villája közelében bukkant tetemére, hogy így akarta figyelmeztetni a vadászokat? Vagy a másik verzió igaz, miszerint örökbe kívánt fogadni egy gyereket, de Bernard megtiltotta, amikor megtudta, hogy felesége színes bőrű kisfiúra gondolt? Vagy mert a férfi választás elé állította: vagy ő vagy a gyerek? A viharfelhők mindenesetre elmúltak.

Az Ormale házaspár a boldog szerelmesek harmóniájában ünnepelte a kerek évfordulót, Bardot hatvanadik születésnapját. Hat gyertya égett a születésnapi gyümölcstortán.
B. B. nem számol az évek múlásával. Ma is úgy öltözik, mint egy nomád lány, mezei virágot tűz hosszú hajába. A világ kincséért sem válna meg dús hajkoronájától, erős sminkjétől, szaporodó ráncaitól. Úgy érzi, megszenvedett értük.

Kapcsolódó: Sorra szabadulnak a szilikontól és arcfeltöltéseiktől a celebek

Hallani sem akar plasztikai beavatkozásról, ugyanakkor nem engedi fényképeztetni magát unokáival: Nicolas fia két lánygyermekével, a kilencéves Annával és a négyesztendős Theával. Talán mert úgy véli, hogy a nagymama Bardot nem férne össze azzal a képpel, amit a közönség őriz róla. Boldognak és vidámnak látszik a vidéki parasztlány szerepében, tíz ír szettere, titkára és férje társaságában, rusztikus berendezésű, virágokkal díszített bazochesi otthonában.

Saint Tropez-hez túl sok emlék fűzte, el kellett szakadnia, hogy kellő rálátása legyen a múlt dolgaira és a jelen örömeire. Távozásának hivatalos oka a La Madrague villából, hogy a polgármester engedélyezte a vadászok konferenciáját, nem messze a birtoktól.

B. B. idejét mostanában húsz éve megkezdett önéletrajzi regényének megírása köti le, titkára segédletével. 1995 igazi könyvcsemegéjének ígérkezik a vallomáskötet. „Túl sok hazugságot mondtak rólam, itt az ideje, hogy kiderüljön az igazság” – mondja olyan botránykönyvekre utalva, mint Roger Vadimé és Günter Sachsé, akik a közönség pletykaéhségét kihasználva, intim részletekkel szolgáltak magánéletükről.

Az asszony, aki előző házasságait csupán előjátéknak, elhamarkodott lépésnek tekinti, mielőtt Bernardban rátalált volna élete párjára, sokat szeretett és sokat szenvedett. B. B. a mítosz azonban átadta a helyét Brigitte Bardot-nak, az embernek, aki mindig azonos volt a szenvedéllyel.
(Vége.)
Szentgyörgyi Rita
Nők Lapja 1994/49. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Brigitte Bardot és Bernard d’Ormale 1994-ben – Fotó: Chip HIRES/Gamma-Rapho via Getty Images

Megjelent a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!