Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert aggódik gyermekei erkölcsi nevelése miatt.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Mostanában sokat gondolkozom azon, hogyan is kellene, hogyan is lehetne gyerekeinkből erkölcsös, az én értékrendemet követő embereket nevelni. A kisfiúnk kétéves. Második gyerekünk néhány hónap múlva fog megszületni. Bevallom: szorongok, ha körülnézek, és látom, hogy mi minden lehet a gyerekekből.

Mit kell nekik mondani? És azt a valamit mikor kell mondani?

A feleségem könnyebben veszi a dolgot. Ő azt mondja: szeressük őket, ez a legfontosabb. De a szeretésből elkényeztetés is lehet! Ami szerintem nem tesz jót. Hogyan nevelték a régi rómaiakat? Vagy egyáltalán: miért voltak régen tisztességesebbek az emberek?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Nem azzal nevelünk, amit mondunk, hanem azzal, amilyenek vagyunk (amilyenné tettük magunkat) – mondja Rudolf Steiner, a Waldorf-pedagógia megalapozója. A régi rómaiakat még régebbi rómaiak nevelték, és valóban azáltal, amilyenek voltak hagyományaik és szokásrendszerük szerint. (De persze: a régi Rómában is bőven találunk kilengést, „erkölcstelenséget” – hogy a császárkori Rómáról ne is beszéljünk.)

Ha mesélek a gyerekemnek, és ő ámultan hallgatja a mesét, azonosul a legkisebb királyfival, megküzd a sárkánnyal, és megszabadítja a tündér királykisasszonyt – akkor én őt morális tréningben (szándékosan nem mondom, hogy „erkölcsi nevelésben”) részesítem.

Ha együtt játszom vele, ha mindennapi együttélésünkben érezheti, hogy léte nekem is örömet okoz, ha jól tudunk együtt marháskodni, testileg és lelkileg tudjuk egymást tapintatosan csiklandozni, dögönyözni, akkor érzelmi biztonságot adok számára, és – nem szavakkal – a személyes érzelmek értékére és értékelésére nevelem, más szóval, érzelmi igényességre. Így nem lesz majd kitéve személytelen sodródásnak kamaszkorában és később a különböző kábítószerek (ideértve az alkoholt meg a dohányzást is) és a szexualitás – az erotika – világában.

Érzelmileg igényes lesz, és nem fog tudni személytelen – a másikat is megalázó és saját személyiségét is roncsoló – kapcsolatba lépni.

Kicsit bizonytalan vagyok abban, vajon azt kell-e kitűznünk célként, hogy gyerekünk a mi értékrendünket kövesse? Ráadásul: a mi kigondolt vagy szavakban megfogalmazott értékrendünket, miközben esetleg magunk sem aszerint élünk! Azt hiszem, sokkal fontosabb, hogy gyerekünknek legyen személyes, az ő személyiségéhez kötött értékrendje, amelyik esetleg szemben áll – vagy éppen szembeszáll! – a miénkkel.

Alkalmasak vagyunk-e arra, hogy végtelenített vitákat folytassunk kamaszainkkal, nem a lehengerlés vagy a meggyőzés szándékával, hanem a magunk hitének megváltásával? Mert, ebben az életkorban, ez – lenne – a morális tréning adekvát formája.

Kapcsolódó: Ilyen egy érzelmileg egészséges gyerek – Vekerdy Tamás rovata

És hogy régen tisztességesebbek voltak az emberek? Olvasgassuk a régi krónikákat – de addig is idézzük Shakespeare hatvanhatodik szonettjének nyolc sorát:

„Unom mindezt, téged hívlak, Halál,
Mert a koldust sivatag élet várja,
Mert a Hitványság örömöt talál,
És Hitet gúnyol a hazugság árja,
És rang és dísz mind méltatlanra száll csak
S a szűz Erényt ringyóvá aljasítják,
És a Becsületre sarat dobálnak
És gúzsba kötik az Erőt a satnyák”
(Justus Pál fordítása)

Nők Lapja 2001/51–52. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!